SZÍVÜGYEIM

Mindenkinek van legalább egy olyan ünnep, ami közelebb áll a szívéhez, mint a többi. Lehet ez egy illat miatt, az évszak miatt, vagy éppen egy sorsfordító élmény miatt….Szerzőnk, AlexandraLaura nem is egy, hanem három ilyen élmény közvetlen vagy közvetett szereplője volt. Mindez a véletlen műve lett volna? Nem hiszem…

0
422
SZÍVÜGYEIM
Közeledik Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus keresztre feszítése, majd feltámadása, amivel megváltotta az emberek bűneit.  Pál apostol szerint, ha Krisztus nem támadott föl, akkor hitünk értelmetlen. Ha viszont igen, mint ahogy hisszük, akkor mi is fel fogunk támadni az örök életre. Ha ez nem így lenne, értelmüket vesztenék azok a megpróbáltatások, szenvedések, amelyeket evilági életünk során időnként ki kell állnunk. A földi nehézségek leküzdése tulajdonképpen az örök életre való felkészülés. 

SZÍVÜGYEIM

Édesapám általi görög származásom és Édesanyámtól kapott magyarságom révén, tiszteletben tartva a keleti és nyugati kereszténység nézeteit és kultúráját, pár hét eltéréssel kétszer ünneplünk. Rendhagyó esetben ez a két dátum egybeesik, ahogyan tavaly is történt.

Athénban voltunk családi körben. Húsvét hétfőn lementünk a tengerpartra a ragyogó napsütés adományában piknikezni, ahogy a szokás tartja, és elfogyasztottuk a bárányt. Egyszer csak, minden előzmény nélkül döbbenetes gyorsasággal hatalmas vihar közeledett felénk. Tolt maga előtt valami fenyegető érzést az a nagy feketeség, vagy az előbbi húzta tán maga mögött szikrákat szórva a másikat. Bárhogy is történt, súlya volt. Mintha mondani akart volna valamit nekem, így hát nem mozdultam.

Hangos belső vezettetés hatására elsétáltam arra a helyre, ahol a tenger és a part szüntelen újra találkoznak, majd válnak el egymástól gyengéden, elfogadón, mióta világ a világ. Miközben figyeltem táncukat, a többiek kapkodva összepakoltak és aggódva kértek, hogy menjek az autóhoz. De én maradtam az üzenetet várva.

Rám ült valami érzés, amit nem tudtam és nem is akartam nekik magyarázni. Hazafelé arról beszélgettünk, hogy van egy forrás a közelben. Természetesen felkerestük és magunkhoz vettük az éltető nedűt. Életemben nem ittam még ilyen finomat!

Mikor megismertem Zsoltot, összevetettem kettőnk egy, ugyanazon ünnep alatt átélt, teljesen különböző, ám mégis a felszín mélyén meghúzódó párhuzamait. Ezáltal Húsvét ünnepe számomra új fogalmakkal és érzésekkel bővült, újabb mozaikok kerültek elő, amikről nehéz eldönteni hogy most tevődnek össze, vagy épp egy már kész művet tárok fel.

Itt mindenki felfedező, mindenkinek magának kell megtennie a teljes utat, magának kell megtalálnia a személyes Istenét, akihez fordulhat. A Vele való találkozás időnként hirtelen történik meg. Egyes esetekben Isten “utoléri” az embert és rajtaüt, máskor magunktól keressük meg Őt.

A Teremtő felé fordulás megtörténhet gyermekként, fiatalabb vagy idősebb korban is. Vajon hányszor születünk újjá egy adott Földi életen belül? Előtte mi hal meg bennünk? Ami bizonyos, hogy minden vég egy új kezdet és minden régi helyébe lép valami addig ismeretlen. Mindig maradjunk bizakodóak a jó irányában.

SZÍVÜGYEIM

Az egész történet Szabó Pál, Szasó barátommal kezdődött, akinek a neve már jól ismert, ha az önzetlen szeretet fogalmát boncoljuk. 2006-ban született meg kislányuk Alma, akivel nem sokkal a világra jövetele után közel hét hónapot töltöttek az Országos Kardiológiai intézet gyermekosztályán. Szasó akkor látta testközelből, mennyire kiszolgáltatottak a gyermekek. Voltak, akiket nem látogattak, sőt olyan is akadt, akiről le is mondtak a szüleik. Nem tudta tétlenül nézni ezt a szívfacsaró helyzetet és saját gyermeke mellett a többi lurkóra is figyelmet fordított. Bármit, amire szükségük volt, előkerített a föld alól is csak hogy mosolyt lásson az arcukon. Nem ismert lehetetlent. Időközben imádott Kislánya hazatérhetett a családi fészekbe, ám Szasó nem hagyott fel az önkéntességgel. Egyre több tervet ötlött ki a beteg gyermekek megsegítésére, gyűjtést szervezett, és mivel mindig is hitt az emberek jóságában, hamar segítőtársakra lelt. A szervezése alatt egyre nagyobb csodák jöttek létre, annyi adomány folyt be, hogy ma már több kórházat és családot tudnak támogatni. A közösségi média segítségével hívta fel a figyelmet arra, hogy rohanó világunkban mennyi mindenre rá tudjuk húzni, hogy “gond” vagy “probléma”, holott örülnünk kellene az életben minden pillanatnak. Mind ajándék.

Mindeközben van valaki, aki derűs, vidám, bátor, és arra a kérdésre hogy “Van-e valamire szükséged?”-a válasz, hogy mindene megvan köszöni szépen, talán egy fülhallgató jól jönne, mert az előző elromlott.

Ő Zsolt, aki a Gottsegen György Országos kardiológiai Intézetben fekszik és szívre vár. Mikor ezt az írást és a fotót megláttam, döbbenetes felismerés fogott el. ISMEREM! Szia! De hogy is hívják? Honnan is ismerem? Megőrültem? Nem! Neked nincs is semmi bajod, dehogy kell neked szív, itt van nálam viszem!

Végig kísérnek bennünket tapasztalások, melyek egészen új értelmet adnak az Életnek. Csodák, melyek körülöttünk vannak. Szeretet, ami táplálja a Szívet. Körülöttünk a Világ, ismerje meg ennek a rendkívüli Fiúnak a történetét:

SZÍVÜGYEIM

“2017. Húsvét hétfőjén meglocsoltam a lányokat, begyűjtöttem a hímes tojásokat, ünnepeltem a családommal. Estére erős mellkasi fájdalmat éreztem, ami egyre fokozódott és rohamos gyorsasággal, egyéb tünetekkel bővült. Irányt vettem a legközelebbi kórház felé Kisvárdán, ahol akkoriban laktam. Onnan azonnal szállítottak Nyíregyházára, majd pár vizsgálat után tovább Budapestre a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe. Szívnagyobbodással és ennek következtében mintegy okozatként billentyűbetegséggel születtem. Az ünnepi mulatozásban nem sejtettem, hogy az életem mekkora fordulatot vesz. A reggeli órákban érkeztem a GOKI-ba, ahol már vártak és egyből toltak a műtőbe. Több órán keresztül küzdött értem egy professzionális orvosi stáb Dr. Prodán Zsolt gyermekszívsebész vezetésével.  Majd pár nap mesterséges altatás következett.  Az ébredésem különös, sokáig álmaimban visszatérő élmény maradt. Egy csövet húztak ki a torkomon. Nem tudtam nyelni, enni vagy inni, sőt beszélni sem, mert elment a hangom. Áthelyeztek az intenzív osztályra. Vérnyomásom a pulzusommal táncot járt az égben, rettenetes szédülések kínoztak, gyógyszerek hada rohamozta meg testem, kiszolgáltatottan, pelenkázva feküdtem, az oldalamban egy dréncsővel. Darabjaimra hullva, szörnyű testi és lelki kínszenvedést megélve, mintha a pokolból tértem volna vissza, ahol ottlétemkor jól megrostáltak. Kerestem Istent, könyörületét kértem szüntelen, hogy enyhítsen fájdalmaimon.

Egyszeriben megjelent az ágyam mellett egy nővér. Különös érzés kerített hatalmába, úgy éreztem ott akkor, hogy számára nem létezik semmi más rajtam kívül. Talán a kábaságom, a kettős látásom okozta, de mintha egy pillanat lett volna az idő a felbukkanása és az eltűnése között, mégis arra a rövid időre rendkívül fontosnak éreztem magamat.

Próbáltam megkeresni, vártam mikor jön el hozzám ismét. Később megtudtam, hogy az általam leírt személy nem létezik. Mégis hittem benne, hogy valamikor újra találkozunk…”

Folytatása következik…

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here