Varázs út a város felett

Szerzőnk, Tisóczki Aliz a mesék csodálatos világába kalauzol bennünket, ami nem csak a gyermekek lelkét szólítja meg, hanem a felnőtt olvasókét is.

109
Varázs út a város felett
illusztráció: Király Zoltán
A délutáni aranyfényben semmi meglepő nem látszott a városon, ha távolabbról nézted. Piros sátortetők ágaskodtak a színes házakon. Ahogy kikanyarodott az egyik utcán a villamos, és lassú zötyögéssel megállt, már más volt a kép. Az utasok sorban ültek, egy hölgy kalapban, egy idősebb úr bottal, egy kutya fejkendőben, két másik kölyök hózentrógeres nadrágban. A kalauz, egy jólöltözött fekete kandúr, szabályosan vasalt egyenruhában, és a villamos vezetője se volt kevésbé elegáns a masiniszta sapkájában, aki különben egy egér volt. A városka lakói szépen elindultak a macskaköves járdán a dolgukra, csak a zebra poroszkált az úton, nyakában vidám színes sállal. Pár házzal odébb, egy pékség kirakata csalogatta a vevőket. Most szállt le egyenesen az égből egy lány a triciklijével, aminek az ülése inkább egy kényelmes fotel volt, felette napernyővel.

Vörös hosszú haját két copfba kötötte, de így is pettyes ruhájára omlott.

Besietett a pékségbe, mindenkinek illedelmesen köszönt, visszamosolyogtak rá, mert jól ismerték. A pultnál csak egy feltűnően csinos, macska hölgy várakozott előtte. A habos forró csokoládét már kihozták és ameddig a briós megérkezett, nem bírta ki, hogy az apró rózsaszín nyelvecskéjét ne nyújtogassa bele a feltornyozott tejszínhabba. De ezt is olyan elegánsan csinálta a szalagos kalapja alatt. Csipkekesztyűs mancsai, a pulton pihentek közben. Azután megjött a briós és a kövér, mosolygós, kötényes pékné. Amikor sorra került, a vaníliás kalácsot elvitelre kérte, de egy diós habos süteményt a tányéron hagyott, és az egyik asztalhoz sietett. Asztaltársa egy cvikkeres hörcsög volt. Annyira lefoglalta a sajtos rudak majszolása, hogy fel se nézett, amikor a lány lehuppant mellé. Két kis mancsával igazította a szájába a rudakat, egyiket a másik után. A következő asztalnál, két iskolai egyenruhás egér lány nevetgélt, a pástétomos szendvicsük felett.

A lány, ahogy végzett a süteménnyel a triciklijére szállt, kettőt tekert a pedálon, és már fel is emelkedett a házak felé. Közben vidáman dudorászott. Összetalálkozott egy iskolatársnőjével, aki a villanydrótokon egyensúlyozta a furcsa elől apró, hátul nagykerekű biciklit. Csak integettek egymásnak, és ment mindenki az útjára. Lent az utcán és a házakban folyt az élet. A játszótéren őrülten forgatta egymást a két kis róka gyerek. A csúszdán egy galambfióka játszott. Ahogy leért a sínen, kihasználta a lendületet és csapkodott néhányat a szárnyával, így egészen elért a tér széléig. Azután visszaszaladt és kezdte elölről. Az utcán egy görkorcsolyás póni sietett a kedveséhez. Innen fentről pontosan kilehetett venni, hogy már az ablakban várta egy csokor szénával és kockacukorral. Átrepült a folyó felett is, ahol egy fényes pont tündökölt a vízen. Ott lakott a ponty, aki még nappalra is égve felejtette az olvasólámpáját, ha elszenderedett a romantikus regények közben. Nagy bajsza ilyenkor fel – le, járt, hortyogás közben. Ha sokat aludt, a víz egész messzire elsodorta az olvasott könyvet az asztalról és nem győzte keresni a folyóban.

A tricikli csak haladt a felhők alatt, a tündöklő kék égen, azután a zöldséges felett újra leereszkedett, és betért a vakondhoz pár friss répáért meg almáért. Most nem várta be az aznapi vicces történeteket az ügyetlen inasról, aki mindig kiborított valamit, ahogy beleakadt a farka a ládákba, mert egy makákóról volt szó.

Már repült is tovább, lobogtak a fodrok a szoknyáján menetközben. Fél szemmel belesett az ablakokon. A kövér vörös hölgy feltupírozott hajával, a pongyolájában az erkélyen állt és virágokat locsolt. Egy kockás ruhás, piros táskás sün mami az utcán tolta babakocsiját. A takaróból egy apró süni fejecske pislogott, kicsi kötött sapkában. A tricikli elhagyta a várost, és egy kis ház előtt állt meg a tisztáson. Még lehajolt pár mezei virágért, mielőtt besietett a házba. Bent jó meleg és a nagyszülők fogadták. Leültették a konyhaszékre és várták a beszámolót, mert a kislány mindig olyan élénk fantáziával mesélt az unalmas kis városról, mintha legalábbis egy mesebirodalmon biciklizett volna végig, hogy hozzájuk eljusson.

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here