Bábeli randevúk 1. – Álszent Amoroso

Mindent online csinálunk. Online fizetjük a számláinkat, online keresünk munkát, online vásárolunk, online tartjuk a kapcsolatot szeretteinkkel, online küldünk virágot és online keressük a szerelmet is. Na persze nem eszik olyan forrón a kását! Nyilván nem egy találkára kell elmennünk ahhoz, hogy az oltár előtt kimondjuk a boldogító igent, és pár kínos sztorin át kell esnünk, mire megtaláljuk álmaink netovábbját, akit mellénk rendelt az ég. Ám a félresikerült randik után nem feltétlenül kell elszontyolodnunk, és telesírni a párnát éjszaka, lehet azt viccesen is felfogni, mint ahogy azt Andjal teszi. Íme a multikulti randik első felvonás.

0
325
Bábeli randevúk 1. - Álszent Amoroso
Kellemes küllemű, öltönyös, kreol bőrű fiatalembert detektáltam a virtuális térben. Kölcsönös szimpátia pipa, szóba elegyedünk. A szokásos bájcsevely közepette beütött a fájdalmas, de borítékolható felismerés, pakisztáni származású (jaj nee!). Ez jól tudom mivel jár, hisz egy ilyen nemzetiségű férjet már elfogyasztottam, de ne legyünk előítéletesek, minden ember más és más, ugye?

Minden nő önismeretre tesz szert élettapasztalata által, és bár lehet, hogy nem tudja pontosan mit szeret, de azt már biztosan tudja, mit nem tud elviselni.

Nekem az egyik ilyen dolog az a bigott vallásosság, csak pechemre egy ilyen kultúra birtokolja a számomra vonzó küllemű és illatú fiatalemberek túlnyomó részét. Keresztkérdéseim tüzében biztosított róla, hogy ő felvilágosult muszlim, fogyaszt alkoholt is, és nem egy vallásos típus. Nincs visszaút, vágjunk bele, és ismerkedjünk! Egy ital Windsorban? Szuper! Hányra jössz értem? Nos igaz, van két kocsija is, de nem konvertálta még a jogsiját az országban használhatóvá, úgyhogy az unokatesója fogja eldobni a vasútállomásra, ahonnan vonattal megyünk át a királynő nyári kastélyának tőszomszédságába… Persze nem probléma, csak egy szolid, de határozott fekete pont.

Bábeli randevúk 1. - Álszent Amoroso

Eljött a nagy nap, találkozási ponton várakozok, egyszer csak meglátom. Épp kiszállt egy autóból, és közeledett a vasútállomáshoz. Telefonál. Lassan elkezdek felé lépdelni. Ekkor felemeli a kezét és határozott mozdulattal int, de nem felebaráti üdvözlési formaként, hanem hogy maradjak ott, ahol vagyok (jó kezdés).

Mikor letette a telefont és elhaladt a sofőrje, odalépett és két puszival üdvözölt, majd egészen Windsorig 2 percenként ismételgette, hogy nagyon vécéznie kell. Impresszív.

A vonatra várva kiderült, hogy nős, és gyerekei vannak odahaza. Nem vált el, és nem is akar elválni a gyerekek miatt, de külön élnek (gyaníthatóan a felesége nem tud erről). Megmutatta a luxusházat, ahol laknak, meg az összes járgányát, motorját, míg visszavonhatatlanul megérkeztünk a legközelebbi italózóhelyre.

Bábeli randevúk 1. - Álszent AmorosoA bárban mindjárt rendelt két tequilát magának, miközben az étlapot böngészve közölte, hogy nagyon reméli, hogy a hús “halal” (muszlimok számára megengedett) amit itt adnak. Kérdeztem, hogy mégis mi jelentősége van ennek, mikor épp most gurított le két felest? Mondta, hogy az ivás tulajdonképpen nincs annyira szigorúan tiltva náluk. (Ez a szép ebben a vallásban, hogy teljesen személyre szabható, igények és preferenciák szerint). Ó, én balga, miért is hoztam szóba. Ezen felbuzdulva sikerült kb. az egész vacsorát az iszlámról való értekezéssel tölteni (milyen jó, hogy nem vallásos és tudja, hogy kell beszélni egy olyan nővel, akinek nem titkoltan a háta is borsózik ettől a témától). Nekem sem kellett több, természetesen belementem a teológiai értekezésbe, végighallgattam a szokásos kliséket, kifejtettem a véleményemet, és előadtam az eretnekeket megszégyenítő agyszüleményeimet a témával kapcsolatban.

Bábeli randevúk 1. - Álszent Amoroso 

A vacsora végén pennyre pontosan kiszámolta, hogy ki mennyit fogyasztott, és így fizettünk (a milliomos gentleman, ugye? – ps. inkább fizettem, mint a katonatiszt, nehogy úgy érezze, tartozom neki valamivel).

Végszóképpen óvatlanul megkérdezte, hogy mi a véleményem róla, én meg mondtam, hogy szép a szeme, de sajnos nagyon taszít a szúnyogriasztó illatára hajazó parfümje, és ha legközelebb jó benyomást akar kelteni a kiszemelt háremhölgyében, akkor azt sokkal inkább megteheti a felé nyilvánított nagyvonalú gesztussal, mint a családi villájának fényképes illusztrációjával. Két számmal kisebb lett az arca, félig ingerülten mondta, hogy a lányok a mosolyáért vannak oda, és neki több tucat illat sorakozik a polcán, Dior, Chanel és társai. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy sikerült kellőképpen degradáló értékelést adnom neki ahhoz, hogy vegye a lapot, hogy nem pálya, de még így is túlzottan kedvelt. A vonatra várva ölelgetni kezdett és egyre közelített a peszticid szagú ábrázatával. Alig vártam, hogy jöjjön már az az átkozott vonat és tegyük meg azt az 5 perces utat a városomig.

Miután végre megérkeztünk, mondta, hogy mindjárt jön érte a (lány) unokatesója, hogy hazadobja Londonba. Remek, örvendeztem, akkor engem is hazafurikázhattok közben. Mondta, hogy sajnos nagyon sietnek, késő van. Persze, jegyeztem meg, nekem is késő van, úgyhogy akkor Á dieu! De várjam már meg vele az unokatesóját, 15 perc és itt van. Mondom minek várjam meg, ha utána itt hagytok, mint eb a szaharát? Mondta, hogy értsem meg, igazából az a baj, hogy ez egy nagyon konzervatív kultúra, és a kuzinja mégsem tudhatja, hogy randizni volt. Na mondom akkor nagyon konzervatív módon viszlát, te barom! Aztán sarkon fordultam, és otthagytam az éjszakában. 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.