Bábeli randevúk 3 – A trükkös tengerész

Ezennel nem az online társkereső fórumok valamelyikén sikerült rátalalnia a szerelemre kedves szerzőtársunknak, hanem az utcán köszönt rá a fekete boldogság. Filmbeillő romantikus kezdet után, virágcsokor, meghitt vacsorázás, vidéki kiruccanás, meg ami kell, ebből is csak egy egynyári kaland lett végül. Pedig tényleg olyan jól indult minden. Andjal újabb tévúton járt, amit cikkében meg is oszt velünk.

0
192
Bábeli randevúk 3 - A trükkös tengerész

Egy szép nyári napon, mikor már jó ideje hanyagoltam a proaktív párkeresési módokat és a munkámra, barátokra fókuszáltam, hazafelé menet mellém szegődött egy magas, széles mosolyú, jóképű, fekete srác. Dacára annak, hogy zenét hallgattam, kitartóan próbált szóra bírni, és mikor végül rákérdeztem, hogy miben segíthetek, elmondta, hogy az imént kipattant az autójából, mert már látott pár hete a városban és megfogadta, hogy ha újra találkozunk, megpróbál velem megismerkedni. Próbáltam lerázni, de jött velem az úton és kitartóan kérdezgetett. Mivel nem voltam túl érdeklődő, azzal az egyedi ötlettel állt elő, hogy szeretne küldeni egy virágcsokrot a munkahelyemre, úgyhogy csak annyit áruljak el, hogy hol dolgozom. Ezen a ponton elgondolkodtam. Ez ilyen hollywoodi filmes izé, amiben nekem még sosem volt részem, úgyhogy üsse kő, elárulom a cég nevét, aztán legalább valamivel megbotránkoztatom a munkatársaimat és szerzek magamnak egy szép napot. Ezzel elbúcsúztunk, és végre sikerült leráznom.

Két napra rá, hívtak a recepcióról, hogy küldeményem érkezett. Hm, gondoltam, nem is rendeltem mostanság az amazonról… Lementem és egy bokor méretű virágkompozíciót találtam egy papírdobozba rejtve, egy üzenettel: “Remélem, ez valami csodálatos dolog kezdete lesz”, xxx (telefonszám, név).

Nos, valóban kitett magáért a srác, egye fene, írok neki egy üzenetet, hogy megköszönjem. Mivel az egész iroda irigykedve tekintget az asztalom felé, ennyit azért igazán megérdemel, egyéb szándékom úgysincs vele kapcsolatban. Kedvesen válaszolt, és utána minden nap beszéltünk egy keveset. Rövidesen meghívott egy barátja szülinapi bulijába, ahol ő volt a szakács. Bizalmatlan voltam, és nem akartam elmenni egy magánlakásra, így visszautasítottam. Ezen felül jól esett, hogy foglalkozik velem valaki, és a beszélgetések alapján kezdtem megkedvelni.

Bábeli randevúk 3 - A trükkös tengerész

Egyik nap bedobta, hogy van számomra egy újabb ajándéka, és szeretné egy éttermi vacsora keretében átadni nekem. Csábított és érdekelt ez a játék, kíváncsi voltam és szerettem volna megismerni jobban ezt a trükkös fiatalembert. Miután a jogosítványa képét is átküldte, hogy megbízzak benne és be merjek ülni az autójába, belementem a randiba. Péntek este elkészültem, és vártam az érkezését a megbeszélt időre, tudniillik a pontosság és a megbízhatóság a legnagyobb gyengém. Itt hatalmasat hibázott! Állítólag dugóba került hazafelé és két órás csúszásban volt, amire a kiszemelt étterem be is zárt. Ezzel leírta magát és a záporozó, bocsánatkérő üzeneteire az éjszaka során nem kapott választ.

Könyörgött, hogy adjak neki még egy esélyt és egy percet sem fog késni, úgyhogy másfél nap után meguntam és úgy döntöttem, ha ilyen szigorú leszek, a földön nem lesz férfi, aki meg mer közelíteni, így kapott egy utolsó esélyt.

Percre pontosan megérkezett értem a piros, bőrüléses, helyi menő csávókra jellemző névreszabott rendszámtáblás BMW-jén, Sean Paul stílusban befont hajfürtökkel, és elfurikázott egy békés, vidéki hangulatot árasztó, hal és tenger gyümölcsei étterembe. Kaptam tőle egy parfüm szettet, egy bocsánatkérő képeslapot és életem első homárvacsorájára is megvendégelt. Nagyon meghitt volt, ahogyan a homár különböző testrészeiből próbáltuk kinyerni a csípő- és vágóeszközökkel a fogyasztásra alkalmas részleteket. Közben mesélt magáról, Trinidad és Tobagoról származott, 5 évig haditengerészként dolgozott, ahol megannyi, lélegzetállító kalandban volt része, és végül elegendő pénzt spórolt rá, hogy megvásároljon és működtetni kezdjen egy hajófelújító üzemet a tengerparton. Azóta gyakorlatilag a business megy magától az anyukája felügyeletével, és neki dolgoznia sem kell. Egy éttermet azért szeretne nyitni itt Angliában, mert fantasztikusan főz karibi ételeket, és ez egy új cél lehet az életében.

Egy szó, mint száz, szórakoztatott ez az egzotikus srác, és még ha néhány dolog miatt giccses sihedernek is tartottam, beleegyeztem, hogy elvigyen egy egész napos szafari programra a következő hétvégén. Hiszen pont erre van szükségem, hogy elcsavarogjak valamerre ebből a porfészekből, az unalmas és magányos hétköznapokból kiszakadni.

A következő napokban rengeteget beszéltünk, és személyesen hozott nekem saját készítésű ételeket a munkahelyemre ipari mennyiségben, nem viccelek, a portás bácsi is jóllakott a csodálatos barbecue csirkecombokkal, majonézes krumplival és karibi hal curry-vel. Elérkezett a nap, hogy elinduljunk az egésznapos programra, pontos volt, és az úton olyan meglepetéseket szerzett, mint egy latin zenei összeállítás a kedvenc számaimmal, a Stonehenge futólagos megtekintése, és a hihetetlenül mesés szafari látogatás. Titokban sárgadinnyét adtunk az autóra felcsimpaszkodó majmoknak és nevettünk azon, hogy a pofazacskójukba rejtik a falatokat. Karnyújtásnyi távolságban haladtunk el oroszlánok mellett, megsimogattuk a zsiráfok feje búbját egy kilátóból, a kezemben tarthattam egy élő madárpókot, kacagva szelfiztünk a pingvinekkel, felszálltunk egy kisvasútra, hajókáztunk a tavon és kézből etettem az oroszlánfókákat. Ettünk-ittunk, minden a mókáról szólt, és arról, hogy ő megvédelmezne bármilyen vadállattól, ha netán kiszabadulnának. Majd egy váratlan pillanatban azt mondta, hogy leszed egy szempillát a szemhéjamról, így mikor behunytam azt, váratlanul megcsókolt… A hazaúton hallgattuk tovább a zenéket, tele élményekkel, nagyon jó hangulatban. Rá lehet fogni hogy született nőcsábász, de tényleg levett a lábamról.

Bábeli randevúk 3 - A trükkös tengerész

Mesélt róla, hogy van egy honfitárs barátja, akinek magyar felesége van, és 12 éve élnek boldog párkapcsolatban, két aranyos gyermekükkel, ő pedig úgy tekint rájuk, mint az ideális család. Úgy döntöttem, ezen a ponton próbára teszem, és viccesen azt mondtam neki, hogy “na szeretnék én azzal az asszonnyal elbeszélgetni!” Erre azt válaszolta, hogy semmi akadálya, mi lenne ha leugranánk hozzájuk, így kifaggathatom a hölgyet a trinidadi férfiak minden hóbortjáról, ő pedig titokban megkérdezi majd a barátjától, hogy hogyan lehet egy magyar nőt boldoggá tenni. Ha hiszitek ha nem, következő hétvégén útban voltunk az említett családhoz, a tengerparti városukba. Ismét egy fantasztikus napot töltöttünk el velük, olyan érzésem volt, mintha rokonokat látogattunk volna. Sétáltunk a tengerparton, játszottunk egy játékteremben, fagyiztunk és mókáztunk a gyerekekkel. A hazaúton pedig komolyabb világpolitikai és vallási nézetbeli dolgainkról filozofáltunk. Akkoriban már feljárogattam hozzájuk, és ismertem a lakótársait is, de úriemberként mindig hazavitt este. Azon az estén beállított a lakótársa egy két literes pálinkával, amit az apukája személyesen főzött, úgyhogy lehúztunk belőle pár pohárkával, a csodás teraszukon táncoltunk a kedvenc számainkra, és menthetetlenül letepertük egymást a nagy mámortól feltüzelve.

Azután nála töltöttem a hétvégéket, filmet néztünk, szórakoztunk és terveztük, hogy tartunk egy bulit a barátaimnak. A helyszín nála lett kijelölve, ő főzte a csodás fogásokat miután együtt bevásároltunk, a barátaim pedig remekül szórakoztak. Hercegnőnek éreztem magam, akit a hercege a tenyerén hordoz.

Sajnos mint minden tündérmese, ennek is vége lett rövidesen, és egy maradt a csodás nyári kalandok sorában. A fiatalember elkezdett dolgozni, egyre kevesebb ideje lett, folyton késett, és egyre többet lógtak nála a fura, idétlen haverjai. Miután visszatértem a nyári magyarországi kiruccanásom után, szinte teljesen elhalt a kontaktus köztünk. Két hónapra rá, teljesen váratlanul összefutottunk egy buliban, és csak néztünk egymásra nagy, kerek, szomorkás szemekkel. Később leültünk beszélni és valami fura történettel állt elő, amiben meggyilkolt honfitársak miatti depresszióról és kiégettségről beszélt, én pedig már nem láttam benne többé azt a csillogó szemű exhaditengerészt, aki mindent bedobott, hogy meghódítsa azt a lányt, akit kiszemelt magának az úton.

Advertisement

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..