Bábeli randevúk 4- A tiltott gyümölcs (első felvonás)

Bizonyos élethelyzetekben megtörténhet az a katasztrófa, hogy olyan szerelmi ügybe keveredünk, amitől a bölcsebb női felmenőinktől kezdve, mindentudó magazinokon át, Bridget Jonesig mindenki óva intene. Julcsi életében új fejezet nyílt, mikor hosszas mérlegelés után, felmondott imádott magyarországi munkahelyén és vállalva a szakmai visszaesés kockázatát, követte a férjét Angliába. A házasság már ugyan közel sem volt ideális, de Ő úgy döntött, ad még egy esélyt, hátha a külföldi lét összekovácsolja őket. Andjal írása.

0
339
Julcsi már kezdett berendezkedni a háztartásbeli életformára, mert az elvárásainak megfelelő munkát találni nem könnyű, azonban egy hónap sem telt el, behívták egy interjúra a szomszéd kisvárosban lévő irodába. A leendő manager, egy magas, jóképű, tagbaszakadt arab férfi, nagyon kellemes hangulatot árasztott, kedves volt és bizalomgerjesztő. Az interjú nagyon jól ment, búcsúzáskor mélyen a fiatalember szemébe nézett, és egy határozott kézszorítás kíséretében így szólt:” – Nagyon örülök a találkozásnak, remélem méltónak találnak rá, hogy a csapatuk tagja legyek… „Már másnap csörgött a telefon, és a fejvadász közölte a boldogító hírt: lenyűgöző fellépésének és szakmai tudásának köszönhetően övé lett az állás.

Egy hónap sem telt el a költözése óta, Juliskánk fejest ugrott a szakmai mély vízbe. A munka hatalmas kihívásokat tartogatott, a pozíció sokkal összetettebb volt még az otthoni munkájánál is. Szerencsére a nagytudású főnök minden erejével azon volt, hogy a tehetséges lányt beavassa az bonyolult projektek vezetésének minden rejtelmébe. Elmagyarázta a szabályzatokat, átolvasta és csiszolgatta a fogalmazványait, lekísérte az irattárba, órákat ült mellette a meetingeken, ahol az ügyfelekkel kellett tárgyalni. Bátorította, amikor félt, lelket öntött belé, amikor csüggedt. Mondhatni, őrangyalként viselkedett az amúgy nagyon erős és kitartó lány mellett, aki talán még sosem tudott ennyire felnézni egyetlen korabeli férfire sem élete során. Akaratlanul is összehasonlította a főnököt a férjével, aki bár jó ember, nem sokra vitte a karrierjében, sokszor bántóan kritizálta Julcsit, valamint kétség nem fért hozzá, hogy a költözés nem oldotta meg kettejük kapcsolatát. Ellentétes műszakban dolgoztak, az egyetlen közös szabadnapjukon pedig semmilyen minőségi beszélgetést vagy programot nem tudtak összehozni.

Julcsika távol a családjától és barátaitól, férje által elhanyagolva, egyre szomorúbb és magányosabb lett, közös otthonukat pedig rideg és fojtogató börtönnek érezte.

Teltek a hónapok, és ebben a depressziós hangulatban már képtelen volt bármerre elindulni, bármit élvezni társaság hiányában. Gyűlölte a délutánokat, a hétvégéket és a szabadnapokat, amikor az iroda és a kollégák némileg megnyugtató közegét nélkülöznie kellett. Gondolatai egyre többször kalandoztak az önjelölt őrangyala felé és néha eltűnődött rajta, hogy vajon isteni segítség-e az életében az, hogy a főnöke ilyen kitüntetett figyelemmel halmozza el, vagy a szimpátia többet jelent puszta szakmai odafigyelésnél. El kellett hessegetnie a gondolatot, valahányszor beférkőzött a fejébe, hiszen mindketten házasok voltak, kollégák, és a férfinek két kicsi gyereke is volt odahaza. Ez nem helyénvaló…

Egy idő után a szomorúság, minden igyekezet ellenére kiült bájos orcájára és a figyelmes férfi rendszeresen félrehívta bizalmasan beszélgetni, vagy leült hozzá ebédelni és próbálta kiszedni belőle, hogy mi a probléma, jelezvén, hogy neki bármit elmondhat. Mivel más barátja nem volt a közelben, Julcsi megosztotta vele a nehézségeket, amiken keresztülment, beleértve a házassága hanyatlásának terhét. A főnök meghallgatta, tanácsokat adott és viszonzásként beavatta az élete bizonyos részleteibe. Kiderült, hogy ő és a felesége gyakorlatilag hasonló mélyponton vannak és nagyon nehezen birkóznak meg a két gyermek nevelésével is ilyen körülmények között. Az ebédek során olyan barátság szövődött kettejük között, ami áthidalt két kultúrát, házassági fogadalmakat és főnök-beosztott bizalmassági szintet.

Egymással szemben ültek az irodában is, gyakorta összenéztek és elmosolyodtak. A nap legfájóbb pontja volt, mikor este valamelyikük távozott a kijárat irányába, és egy utolsó néma pillantást vetettek egymásra.

Ekkor Julcsi már tudta, halálosan beleszeretett a családos főnökébe; kiszolgáltatott helyzete és a férfi túláradó figyelme, pedig csak még sebezhetőbbé tette. A haldokló házassága egy fekete-fehér néma filmmé silányult, amikor Julcsi elhatározásra jutott, kockáztat és elhagyja azt az egyetlen embert is, akit a hozzátartozójának tudhat ebben az idegen országban.

Igaz nem szerette volna nagy dobra verni válásának hírét, de újdonsült bizalmasa hamarosan kiderítette, hogy a szemrevaló beosztottja egyedülálló. Julcsi rengeteget sírt a lelki teher és a magány óráiban, előfordult, hogy az irodában is elbújt valahová itatni az egereket. Egy ilyen alkalommal váratlanul követte őt a főnök a rejtekhelyén, megérintette a vállát, a szeretethiányos nő pedig a nyakába borult és olyan szorosan ölelték át egymást, mintha háborúba készülne valamelyikük. Ez volt az első érintés kettejük közt.

Úgy alakult, hogy egy nagyszabású munka miatt hosszú túlórákat kellett az irodában tölteniük, egy esős nap a férfi pedig felajánlotta, hogy hazaviszi. Ebből rövidesen rendszer lett. Kaptak még egy kis közös időt, azt a 10 perces utat hazáig. A főnök utalgatott rá, hogy nehezére esik magára hagyni és hazamennie a folyton dühös és vitázó feleségéhez. Egy nap, mikor leparkolt a ház előtt, megszólalt, mint Aladdin a varázsszőnyegen: ha több szabadidőm lenne, megmutatnám London minden szépségét a legyönyörűbb nőnek, akit valaha láttam. Julcsiban megfagyott a vér, végtagjai lebénultak, és nem tudott mozdulni a kocsiból, csak nézett vágyai tárgyára a félhomályban. Erőt vett magán, de mielőtt kiszállt volna, odahajolt, hogy megölelje. A férfi odafordult és szenvedélyesen szájon csókolta. Megszólalni sem tudtak, csak csókolták, ölelték egymást, kinyilvánítva, hogy mit éreznek hosszú hónapok óta, és tudván, hogy amit tesznek, az a tiltott gyümölcsök legédesebbike. Mikor szállt ki a kocsiból a főnök utána szólt:

– Majd kigondoljuk, hogy hogyan tovább.

 – Most már rajtad múlik minden…- mondta Julcsi.

(folytatás következik)

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.