Bábeli randevúk 4- A tiltott gyümölcs (második felvonás)

Julcsi kalandja főnökével folytatódik. Az előző részből (link az első részhez) megtudhattuk milyen volt az első harapás a zamatos gyümölcsből, ebből a cikkből pedig kiderül, mi lett a szenvedélyektől túlfűtött szeretők további sorsa. Beteljesülés vagy szakítás? Ha kíváncsiak kedves olvasók, hogy alakult a két szerelmes élete, olvassák tovább Julcsi történetét, Andjal tollából.

0
614
ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 2. rész
Hazatérve Julcsi levetődött az ágyra, és gondolkodóba esett. „Istenem, öt kínzó hónapja bontakozik közöttünk ez az elsöprő vonzalom. Mért nem érzek mégsem hatalmas örömöt most, hogy végre lehullott a lepel? Ja, igen… ő még házas, csak én vagyok válófélben… Vajon lesz elég bátorsága kilépni a boldogtalan életéből?”

Hétfőn munkába menet, iszonyatos kétségek gyötörték, és fogalma sem volt még arról sem, hogy hogyan fog a vele szemben ülő főnökre ránézni a kollegák előtt, azok után, ami történt.

Gyorsan lepakolt, és kiszalad a konyhába kávét csinálni. A főnök persze azonnal követte, és behúzta az eldugott ebédlőhelységbe. Megcsókolták egymást, konstatálva mindketten, hogy ami történt nem álom volt, de a technikai háttér még ködös maradt. Megbeszéltek kicsivel későbbre egy titkos találkozót az egyik üres emeleti öltözőben.

Az öltözőbe bezárkózva, ismét egymás karjaiba omlottak, mire a férfi megszólalt:

-Figyelj rám… szeretnék veled megbeszélni egy fontos dolgot. Kérlek ne szeress belém… Nem hagyhatom el a családom!

A lányban megfagyott a vér… Felháborodását nem leplezve nézett rá kérdő szemekkel.

-Akkor mit szeretnél?

-Egész hétvégén gondolkodtam és nem tehetem meg, mert a feleségem eltiltaná tőlem a gyerekeimet. Ismerem és tudom, hogy megtenné, nagyon kemény asszony. Borzasztóan vonzódom hozzád, és lehetne köztünk testi kapcsolat, de tudom, hogy most lelkileg érzékeny szakaszban vagy a válás miatt meg a családod távollétében, úgyhogy rajtad múlik…

Julcsi felháborodottan közölte, hogy ez számára sértő ajánlat és ne gondolja, hogy ami megfogta benne az elsősorban a külseje, mert sokkal inkább a törődése és személyisége volt, ezért ő nem érné be ennyivel.

Ezen a ponton a könnyeivel küszködött… benne volt ez a pakliban, de volt benne egy önző ösztön, ami azt sugallta, hogy ahogyan házasságok milliói bomlanak fel és épülnek újra egy megfelelőbb társsal, a lehetőség adott volt. Viszont hézagpótló semmi esetre sem szeretett volna lenni egy kihűlt házasságban, úgyhogy hirtelen meg is állapodtak, hogy ezt a bimbózó románcot csírájában fojtják el.

Ezt követően egy ideig kerülték, hogy kettesben maradjanak bárhol is, a beszélgetéseik pedig kizárólag munkára korlátozódtak. Elképesztően nehéz volt mindez azok után amilyen közel kerültek egymáshoz, de vigasztalta őket a tudat, hogy továbbra is egy légtérben töltik a nap lényegi részét. Julcsi naponta többször sírva fakadt, titkon bízott benne, hogy idővel talán megváltoznak a dolgok.

Eljött a lány szülinapja. Reggel kiment a konyhába, a főnök, aki aznap különösen elegáns öltönyben jelent meg, követte, és gyorsan előhúzott egy képeslapot és Julcsi kedvenc bonbonját, megölelte és boldog szülinapot kívánt neki. Ez feldobta őt, de gyorsan emlékeztette magát, hogy mi a helyzet kettejük között. A nap folyamán csodás meglepetések érték a lányt, mert bár senkivel nem volt alkalma aznap ünnepelni, a kollégái meglepték egy tortával és közös ebéddel. Julcsi mindenkivel törődött, így ezt ily módon viszonozták neki. A főnök úgy intézte, hogy aznap legyen kettejüknek egy meetingje, ahol széles mosollyal átnyújtotta neki a próbaidő lejártával véglegesített szerződését, direkt a szülinapjára időzítve. Julcsi viccesen megkérdezte, hogy biztos-e benne, hogy továbbra is maradjon itt, a férfi pedig csillogó szemekkel közölte, hogy semmiben sem biztosabb, és látni őt minden nap maga a boldogság… A lány még egyszer megköszönte e lehetőséget, és kezet nyújtott a főnökének. Fogták egymás kezét, és ahogy egymásra néztek, a férfi zavartan megszólalt:

-Nagyon sápadt vagy. Kimenjünk egy kicsit a folyosóra?

-Igen az jó lenne… felelte elhaló hangon a lány.

A folyosón automatikusan a lépcsőfeljáróhoz mentek, ahova nem látnak el az emberek. Egymásra néztek és a következő pillanatban ismét azon kapták magukat, hogy a falhoz tapadva falják egymást mintha nem lenne holnap.

A férfi azonnal hadarni kezdett, hogy nem tud aludni, folyton róla álmodik, ő jár a fejében, ma az ő tiszteletére öltözött ki és mindent úgy alakított, hogy szép napja legyen és ilyen őrületes vonzalom nem is létezik, nem hiszi el, hogy ez történik…. Zavarba ejtő volt ez a kis intermezzo, ezután pár napig megint zakatolt a szenvedélyhullámvasút… Amint kettesben maradtak, például ebédnél, a főnök szigorú arca átváltozott egy csillogó szemű szerelmes kamaszévá, minden ételét megosztotta Julcsival, a kanalával etette, hosszasan átölelte és beszívta az illatát.

Azonban közelgett a nap, amitől Julcsi rettegett. A főnök és a családja 3 hétre elutaztak a közel keletre, ami 23 végeláthatatlanul szürke napot jelentett a mentora, egyetlen barátja és szerelme nélkül, amelyeket ez az egy személy testesített meg.  A búcsú napján Julcsi gyűlölt minden percet, ami közelebb vitte a számára szeretett ember távozásához, egész nap rosszulléttel és sírással küszködött. Egy pici ezüst függőt ajándékozott a férfinak, hogy vigyázzon rá az úton, majd könnyes búcsút vett tőle. A főnök az utolsó pillanatban úgy gondolta, a legjobb ötlet lenne, ha ismét szakítana a kétségbeesett lánnyal és a távollétükben megpróbálnák egymást kicsit elfelejteni… Sajnos azonban a távollétnek nem szokása a szerelmes szíveket feledésre bírni. Julcsi élőhalottként vegetált, próbált dolgozni, érzelmileg elszakadni, erős maradni és semmit sem mutatni a kollegák előtt, de első nap mikor mindenki hazament az irodából, kicserélte a székét a szeretett férfiéra, beszívta az ahhoz tapadt illatfoszlányokat és könnyek közepette számolgatta a napokat, hogy legalább viszont lássak egymást.

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 2. rész

Elérkezett a viszontlátás napja. A távollétük alatt, csakúgy, mint bármelyik este vagy hétvégén, teljes hírzárlat volt, nem szabadott egymással kommunikálniuk. Julcsi tudatosította magában, hogy több románcnak nincs helye, de ettől függetlenül majd kiugrott a bőréből, hogy újra szivárványos és feszültséggel teli legyen a munkahelyi légkör.

Meglátta a főnököt közeledni. Az egyik kolleganő nevetgélve a nyakába ugrott, ő pedig lépett egyet Julcsi felé, hogy megölelje, de a lány ülve maradt, és egy enyhe félmosollyal köszönt neki. Igyekezett kifejezni, hogy nincs több visszatáncolás, és most már uralkodniuk kell magukon… Pár órával később, egy habibi (arabul: szerelmem, kedvesem) feliratú kipárnázott dobozka került az asztalára, amit érdeklődve bontogatott. Egy masszív, fémből készült, színes kristályokkal díszített teveszobor volt, aminek a púpjába ékszereket lehetett tenni. A főnök ezzel jelezte, hogy gondolt rá, és külön ajándékot hozott neki Dubaiból. Julcsi ezúttal kemény maradt és nem olvadt el a figyelmességtől.

A férfi, mint aki elfelejtette, hogy már több ízben szakított a lánnyal és amúgy sem tervez vele, egész héten kerülgette és próbált vele beszélgetni, azonban nem járt sikerrel. Egyik nap azonban Julcsinál csőtörés volt, és egy szoba teljesen elázott, nem tudott senki másnak szólni, hogy a bútorokat segítsen arrébb tolni, így amikor a főnök a segítségére sietett munka után, kettesben maradtak a lakásban. Természetesen mikor elvégezték a munkát, személyes dolgokra terelődött a téma, amikor is a főnök elmondta, hogy borzasztó hetei voltak, a felesége végig betegeskedett, kórházról kórházra jártak, egy vagyont fizetett ki és a két gyerek és az asszony minden dolgát ő intézte, úgyhogy egyáltalán nem mondhatni, hogy jól érezte magát, vagy pihent volna. Mindeközben folyton veszekedtek vele a szülei, mert utálják a feleségét, és mivel nem tudott állást foglalni ez ügyben, folyamatosan a kanapén kellett aludnia és természetesen mindeközben folyton őrá gondolt és szörnyen hiányzott neki… Julcsi ezen a ponton ismét elgyengült, és amilyen érzelemmel borultak össze, biztos volt benne, hogy talán egyszer sok idő után még egymásra találhatnak, ha ez nem mostanság lesz.

Összeszedte magát és még ha naponta ötször is sírt, erőt vett magán és eljárt sportolni, szerzett néhány barátnőt a városban, keresett új lakótársakat és felregisztrált egy társkeresőre, ahol hamarosan megismerkedett egy fiatalemberrel. Ez a fiú bár közel sem érdekelte annyira, legalább kicsit elterelte a figyelmét.

A darab fináléja egészen rendkívüli csavart tartogatott, Julcsi három hónap után ismét szingli lett, és ez kissé megviselte, úgyhogy sajnos a csillogó szemű főnök bumerángként visszatért a gondolataiba. Egy ebéd alkalmával megengedte a férfinak, hogy átölelje, az pedig beszívva az illatát azt súgta a fülébe, hogy még mindig nem bír magával amikor látja. Julcsi tetőtől talpig elvörösödött, és azt mondta, hogy akkor az isten szerelmére csináljon már valamit kettejükért, mert ő is ugyanígy érez! A nap végén a főnök odaült hozzá és megsemmisülve azt mondta:

-Megőrülök a gondolattól, hogy nem érhetek hozzád, de hidd el hosszú távon meggyűlölnél engem. Nekem fontos a vallásom, a szüleim, a gyermekeim. Nem tudom elveszíteni ezeket. Ezerszer is átgondoltam, de nem tudom feláldozni mindezt. Aztán van itt még valami… Útban a harmadik gyerekünk…

Julcsi olyan vörös volt, mint életében még soha… dühös, elárult, megsemmisült. Tudta jól, hogy ezt már nem lehet lenyelni és megbocsátani. Szűntelen reménykedésével, a főnök párhuzamos valóságában éldegél és bár szerette volna elkerülni, hogy bármiféle pótlék legyen, ha testileg nem is, de lelkileg nagyon kihasználták, miközben az ő élete stagnált. Soha többé nem beszélt vele személyes dolgokról. A döntését szakmai sikerek, új barátok, színes utazások és udvarlók sora jutalmazta, így Julcsi számára az a sötét év, amellyel a külföldi életét kezdte, mára már csak egy tanulságos emlék maradt.

Csatlakozz Facebook csoportunkhoz:

Mond el nekünk a véleményed a cikkről! Kövess bennünket csoportoldalunkon is, ahol találkozhatsz szerzőinkkel. Itt bátran vállalhatod, ha egyetértesz velünk, vagy azt is, ha épp nem.

1000 Words Magazine - Facebook Group
https://www.facebook.com/groups/1000wordsmagazine/
 

 

A szerző:

 

 

Az “1000 Words Magazine” csapatában szókimondó, csavaros igaz töréneteimmel
vágyom szórakoztatni a nagyközönséget. Szakterületeim az élettudományok,
az angol fordítás és lektorálás, a konzervatív szarkasztikus világnézet, a
nemzetközi kapcsolatok és az önzetlen hedonizmus.

https://1000wordsmagazine.com/

 

Köszönjük, ha megosztod:

 

 

Advertisement

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..