Az “instaanyák” kora – avagy gyereknevelés à là social media

A közösségi médiában gyakran előfordul, hogy más képet festenek magukról a felhasználók, mint ami a valóság. Azt már sokszor hallottuk, hogy ennek legnagyobb áldozatai a fiatal lányok, akik a celebek egyáltalán nem átlagos világával hasonlítják össze a sajátjukat. De mi a helyzet az épp otthonlévő kismamákkal? Ők is könnyen áldozatokká válnak? Szórakoztató stílusban ugyan, de komoly témát feszeget Anna Supol.

0
1801
Az “instaanyák” kora Avagy gyerek nevelés à là social media
A 21. század elején járunk, ahol egyáltalán nem fura már az, ha az emlékeink visszaidézéséhez, nem a polcon porosodó fényképalbumot nyálazzuk át, hanem a zsebünkben lapuló simogatós telefonunkat tapizzuk agyon. Nem is tudom, hogy tudtunk élni eddig anélkül, hogy az életünk mindennapjait meg ne osztottuk volna másokkal az “instán”, miután kb. 20-30 filtert ráraktunk egy-egy képre, hogy még “élethűbb” legyen.

Bevallom, nálam még feldolgozásra vár az, hogy egyes “insta-celeb-anyák” mennyire törik magukat azon, hogy a követőik szemében egy tökéletes (ám abszolút nem realista) képet fessenek magukról és a családjukról. Nálam ők a “guccsi mamik” kategóriába tartoznak, mert ők azok, akiknek a gyerekeik reggeltől estig ”shenöl” meg ”verszaccse” rucikban feszítenek a fényesre törölt vitrinben. Ők mindig szuper jól fésültek, tökéletesen tiszták, szivárvány illatút pukiznak és csillámporos huncutsággal töltik meg a pelenkáikat. Na, de kérem szépen, ez a celebség ára. Nem lehet csak úgy, egy koszos gyerek képét kiposztolni, aki épp a homokozóba ugrik fejest, mert azért nem jár annyi lájk, mint egy “lujivutton” tasival pózolóért.
Ha hihetünk az Instagramon megosztott posztjaikban (és miért ne tennénk), akkor az insta anyák egész napja abból áll, hogy teljes harci díszben (értsd: belőtt hajjal, tökéletes sminkben, “dizájner” szerkóban), puccos éttermekben, kávézókban pletyiznek a barinőkkel. Edzőterembe, szoliba, mani-pedire járnak, heti háromszor pedig mozi, színház és koktélozás a csajokkal. A gyerekeik már 1-2 éves koruktól kezdve teljesen önállóan esznek késsel-villával, maguk öltözködnek, minimum három nyelven büfögik el az ABC-t és a szobájukban is színek és méretek alapján rakják rendbe a játékaikat.

Az egyetlen gondom ezekkel az “insta mamikkal”, hogy nagyon sokan hozzájuk mérik magukat (magam sem értem miért) és ez alapján jutnak arra a következtetésre, hogy ők bizony, ”szaranyák”, mert sokuknak a napi tusolás is luxusnak számít.

Az “instaanyák” kora - avagy gyereknevelés à là social media
hogy teljes harci díszben (értsd: belőtt hajjal, tökéletes sminkben, “dizájner” szerkóban)

Íme, itt az én vallomásom, hogy ezekhez a celeb mamikhoz képest, én miért vagyok “szaranya”, viszont az IGAZI életben miért nem. Engem nem érdekel a legújabb gyerekdivat, nem érdekel, ha ”dolcseendgabbana” épp piacra dobott egy tündi-bündi kis kollekciót, ami megacukin állna a 3 hónapos kislányomon. Őt, ez baromira hidegen hagyja, én meg már kinőttem a “bibibí az én babámnak ilyen rucija van” magamutogatásból. Szóval arra a pár hétre, amíg ki nem növi a rucijait (vagy ki nem dobom mert úgy belealkotott a pelusba), jó lesz neki a “teszkógazdaságos” tipegő is. Az a lényeg, hogy van ruhája.

Az sem érdekel, ha a kisfiam a nap végére tokától-bokáig homokos, sáros és maszatos. Sokszor én magam biztatom rá, hogy eső után ugorjon bele a pocsolyába, dagonyázzon a sárban ha akar. Élvezze ezeket amíg gyerek, mert amikor felnőttként csinálja ezt az ember, akkor sokszor furán néznek rá a körülötte levők.

Az “instaanyák” kora Avagy gyerek nevelés à là social media
már kinőttem a “bibibí az én babámnak ilyen rucija van” magamutogatásból.

Abból sem csinálok nagy ügyet, hogy az én gyerekem nem eszik késsel-villával 4 meg 5 fogásokat, helyette kézzel-lábbal tömi a szájába a nutellás kenyeret, amiből sokszor több kerül a fejére, a falra vagy asztalra, mint a hasába. De legalább evett. Ugyanis az én csemetém, sokszor eljátsza, hogy ő fénnyel és levegővel is tud táplálkozni.

Ééééés amire a leginkább büszke vagyok (itt dobpergést kérek szépen meg konfetti esőt) az az, hogy elértem az életem azon pontjára, hogy nem érdekel mások véleménye és lájkja. Nem azon töröm magam, hogy minél több posztban azt reklámozzam, hogy hány olyan darabja van a ruhatáramnak, aminek az árából egy nagyobb családot is hónapokig lehetne etetni, hanem azon, hogy ne hagyjam, hogy ez a celebség tegye tönkre a gyerekeim gyermekéveit, amit oly féltve próbálok megőrizni nekik, mert én NEM VAGYOK “SZARANYA”!

Advertisement
FORRÁS1000 Words Magazine - author: Anna Supol | Pictures credit: Pixabay
Előző cikkA „nagy Ők” és ami mögöttük van …vagy épp bennük…
Következő cikkA kis penny kalandjai
Azt a nemes feladatot kaptam, hogy írjak egy rövid bemutatkozó szöveget, amivel növelhetem a piaci értékemet ? Nos íme a kendőzetlen igazság rólam: a hatodik 25. szülinapomon is túl vagyok (ideje lesz betölteni a 26-ot ?), de egy perccel sem nézek ki többnek 21-nél, és amúgy is csak 18-nak érzem magam, szóval nem is olyan fontos, hogy mennyi az annyi. Kereken 10éve hagytam el kicsiny hazánkat, hogy egy olyan országban élhessek, ahol nincsenek ékezetek; ahol a hideg és a meleg víz két különböző csapból folyik; ahol sokan azt hiszik, hogy az országot, ahonnan jöttem "Éhes"-nek hívják (Hungary ?); és ahol nem tudják, hogy mi az a Túró Rudi. ? Nagy szerencsémre itt ismerhettem meg azt a bátor indiánt, akivel már az első percben közöltem, hogy ö lesz a férjem .... Szegény egy szót nem értett abból, amit mondtam akkor, de amúgy se lett volna sok esélye ellenem ? szóval beletörődött a sorsába ? Ennek már 10 éve... Azóta volt egy nagy bográcsos buli (vagy ahogy én hívom: az esküvőnk), lett két nyomos okom, hogy soha többet ne vegyek fel bikinit (más ezeket Zachariahnak és Sárának ismeri), és megtanultam, hogy ebben az országban a "szia" helyett simán odavághatsz egy "ólrájt"-ot.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.