Egy új élet kezdete Olaszországban – Aurora különös története 2. rész

Aurora története egy hétköznapi lány, nem hétköznapi bátorságáról és kitartásáról szól. Saját erejének köszönhetően, egy olyan világ tárult a szeme elé, melyről szinte még álmodni sem mert. Döntései, olyan élet ígéretével kecsegtették, amit nem is remélt korábban. Szerzőnk, Aurora írása

0
335
Egy új élet kezdete Olaszországban – Aurora különös története 2. rész

Az előző rész tartalmából… a teljes cikk itt található>>>…  ” Az én történetem Olaszországgal 20 évvel ezelőtt kezdődött, annyi különbséggel, hogy akkor huszonkét éves voltam, most negyvenkettő. Itália is sokat változott azóta. A mai eszemmel már értem, hogy akkor hoztam életem egyik hibás döntését, amikor egy kapcsolat kedvéért feladtam az álmaimat…”

Mire visszaértem Magyarországról, ekkor már autóval, egy kisebb “csatatér” fogadott…megtudtam, hogy tetőt cserélünk. Volt felfordulás, viszont, ahogy a ház változott, azzal együtt változtam én is. Közel fél év alatt húsz kilót fogytam, de nem olyan szinten, mint aki fogyókúrázik állandóan …egyszerűen szó szerint átalakultam…Az étkezési szokásaim, az öltözködésem…

Olaszország mindenben gazdag történelme, gasztronómiája, divatja, szerintem a világon egyedülálló-és még nem beszéltem azokról a természeti adottságokról, amivel rendelkezik.

Ezek mellett, imádok egy napindító kávéra bejárni, az itteni bárokba reggelente, a szabadnapjaimon.

A nyár elején meghívtak délolasz barátaim, pár napra Nápoly környékére. Autóval elég hosszú lett volna az út, illetve, ha a gazdasági oldalát nézzük, mindenképp a vonatot válasszuk. Az autópálya nagyon sokba kerül …vonattal hat óra alatt megérkeztem. Nápoly, Amalfi és környéke leírhatatlanul gyönyörű. Igaz a mondás: “aki eljut dél-Olaszországba kétszer sír: először mikor megérkezik, másodszor, amikor elhagyja.” Ezen a nyáron hozzánk is vendégek jöttek délről. Egy család, mindig is imádtam a nagy családot, de ez már néha nekem is sok volt. Ellenben, olyan konyhai titkokat is tanultam egy idős nénitől, ami egyetlen szakácskönyvben sem szerepel. A házi tagliatelle isteni, ahogy a crostate, pizza…almatorta és még sorolhatnám.

Egy új élet kezdete Olaszországban – Aurora különös története 2. rész Hosszú volt az a több, mint egy hónap…a végén már lázcsillapítón éltem, mert a fáradtságtól belázasodtam.Alig vártam, hogy egy kicsit én is pihenhessek, két hét szabadság, irány újra vissza Magyarországra.

Ahogy eltávolodsz a szülőhazádtól, előbb – utóbb úgy távolodnak el tőled a barátaid is. Nem azért, mert már nem szeretnek, egyszerűen nem vagy része többé már a mindennapjaiknak. Aki igazi barát, az megmarad, akárhol is élsz a világban, bár sajnos a számuk egyre kisebb lesz.

A téli időszakra repülővel érkeztem vissza. Magam sem tudom miért ide jöttem, hiszen pontosan tudom ez a munka nem nekem való. Aki állandóan emberekkel foglalkozott a szakmájából kifolyólag, annak ez a típusú munka előbb- utóbb, nehézzé válik. Főnökeim is elmondták a legelején, ilyen elfoglaltságot egy -két évig lehet igazán csinálni.Mivel állandóan úgymond otthon vagy, ismerkedni is az interneten kezdesz. Közel egy év önsajnálat után, úgy gondoltam talán megpróbálkozom a párkereséssel. Találtam is egy oldalt, ami első nekifutásra szimpatikusnak tűnt, beregisztráltam. Te, jóságos ég, hogy mennyi típusú ember éli itt a mindennapjait!

Egy új élet kezdete Olaszországban – Aurora különös története 2. rész

Egy december eleji napon írt egy annyi idős férfi, mint én. Nem mondom, hogy görög isten kinézettel rendelkezett, de nagyon kedvesnek tűnt. Így ismertem meg Alessandrot, a félig szicíliai, félig délolasz fiút. Ő elvált, egy nagylánya van, aki a párjával él. Vele egy olyan családot találtam itt Olaszországban, ami örökké az életem része marad. A szilvesztert együtt töltöttük, bemutatott a rokonságnak. Az Édesanyjának és a húgának rögtön szimpatikus voltam, bár a mai napig nem értem.

Egy szicíliai asszony, hogy szerethet így egy magyar lányt? Nemhogy nem szicíliai …olasz sem, egy számára ismeretlen országból érkező valaki. Különleges kapcsolat alakult ki kettőnk között, lett egy szicíliai anyukám is.

Alessandro egy gyárban dolgozik, tőlem hetven kilométerre. Elkezdtük úgymond együtt élni a mindennapjainkat. Ha szabadnapos voltam, előző este jött értem, mire végeztem, már várt rám.

Ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom az igazi olasz életet élni.

Személyi igazolványom lett végre, amit a helyi önkormányzat ad ki, ahol élsz. A hivatalos dolgok intézése, így sokkal egyszerűbb, ha van fényképed, tíz perc alatt elkészül. Minden teljesen ideálisnak tűnt 2017 nyaráig.

Akkor ugyanis ez a csodálatos szicíliai hölgy, Alessandro anyukája eltávozott az élők sorából. Elvitt magával mindent, szó szerint …neki, én egy francia színésznő voltam, akárhányszor megölelt, mindig ezt hangoztatta, illetve … „lányom, nyugodtan halok már meg, mert itt vagy a fiamnak”.

Sajnos, megtapasztaltam azt is, milyen az olasz temetés…tudom, hogy az élet része, mégis nagyon megviselt. Szerencsésnek mondhattam magam, mert a szüleim, barátaim és a főnökeim mindenben támogattak. A tragédia után Alessandro megváltozott, a mi teljesen normális is, de, pont az ellenkezőjére fordult minden. Az addigi közös életünk, amit együtt terveztünk, elkezdte idegesíteni. Az összeköltözésünk előtti héten, egy vacsoránál közölte velem, hogy ő egyedül szeretne maradni.

Teljesen arcul ütött a hír. Nem értettem, miért? Elmondta, nem velem van a baj, csak egyszerűen így érzi. Fordulópont volt az én életemben is, úgy éreztem kicsúszott a talaj a lábam alól.Egy új élet kezdete Olaszországban – Aurora különös története 2. rész

Nehéz döntés előtt álltam. Alessandro nem értette, miért is maradok ebben az országban, mikor otthon, biztos háttér vár.

Megfordult a fejemben, hogy feladom, bár nem olyan emberből vagyok.

Tényleg, aminek meg kell történnie, az bekövetkezik?

Egy szeptemberi napon, az utam egy kézműves vásárba sodort, valami apróságot szerettem volna venni annak a férfinek, aki közel kilenc hónapig az életem része volt. Hűtőmágnesek között válogatva, beszélgetni kezdtem az egyik eladó hölggyel, fél óra múlva ajándékokkal és egy új barátsággal távoztam. Maria itt lakik a közelemben, sokat találkoztunk, beszélgettünk ebben az időben. Furcsa véletlenek sorozata, hogy neki is van egy velem egyidős fia, így ismertem meg Lucat, az autószerelőt.

Vele teljesen más kapcsolatom lett, érzelem nélküli…de nem is baráti, igazából nemcsak az autómat „szervizelte”. Az édesanyja Maria, nem nézte jó szemmel a kettőnk közti kapcsolatot, féltett az újabb csalódástól. Közölte, vagy a fia, vagy a barátságunk. Őszintén bevallva a fiát választottam, bár nem biztos, hogy jó döntés volt. Párszor találkoztunk, egyszerűen csak felejteni akartam…

Közben azon a társkereső oldalon, ahol megismertem Alessandrot, újra aktiváltam a profilom….

Így hozott össze a sors Luigival, a nálam tizenöt évvel idősebb elvált, kétgyermekes férfival. Hát, ezt mindennek nevezném, csak nem kapcsolatnak, inkább közös időtöltésnek, mindkettőnk részéről. Elérkezett lassan az év vége, ilyenkor mindenki átgondolja a jövőjét …én munkát keresek itt Olaszországon belül, egy másik helyen. Az a barátnőm, aki velem volt az elmúlt két év során, aki mindig mindenben őszintén megmondja a véleményét, pár nappal ezelőtt közölte velem:

Te emberek közé születtél! (teljesen igaza van) Míg élek, hálát adok a sorsnak, hogy megismerhettem.

Remélem érdekel Benneteket a történetem harmadik része is, ha Isten is úgy akarja, lesz benne költözés, új munkahely, és egy nálam tíz évvel fiatalabb férfi, aki szintén nem olasz, de ahogy mindig mondom, az élet írja a legjobb forgatókönyvet ….

 

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.