Realista álmodozó, néha kíméletlen önmarcangoló, de még a pöcegödör mélyéről is képes észrevenni a bűz felett a fényt és a szivárványt, a következő pillanatban pedig főnixmadárként születik újra saját kis hamujából valami ékes poén kiséretében, amin a legnagyobbakat néha ő kacarászik meglehetősen nem törvénytisztelő módon.
Az örök megosztó imádják, vagy gyűlölik, de közömbös soha nem lesz iránta senki.
Látott világot, nyalogatta a habcsókfelhőket a mennyben, de a lábát is peelingeltette már a pokol tüzén, minthacsak szalonkát sütögetne. De míg nem pörgött le a film, addig is a köztes létben az ÉLETBEN maradna még, az ITT-ben és a MOST-ban, próbálja vàlasztékos, néha csak számára érthető barokkos körmondatokban okulásképp az utókornak megirni memoárjait, sziporkafelhőit, helyzetkomikumait, savazásait, ballépéseit, mindezt egy sajátos látószögből az emberiség szolgálatába állítva..
https://www.1000wordsmagazine.com/
