Valentine

Realista álmodozó, néha kíméletlen önmarcangoló, de még a pöcegödör mélyéről is képes észrevenni a bűz felett a fényt és a szivárványt, a következő pillanatban pedig főnixmadárként születik újra saját kis hamujából valami ékes poén kiséretében, amin a legnagyobbakat néha ő kacarászik meglehetősen nem törvénytisztelő módon. Az örök megosztó imádják, vagy gyűlölik, de közömbös soha nem lesz iránta senki. Látott világot, nyalogatta a habcsókfelhőket a mennyben, de a lábát is peelingeltette már a pokol tüzén, minthacsak szalonkát sütögetne. De míg nem pörgött le a film, addig is a köztes létben az ÉLETBEN maradna még, az ITT-ben és a MOST-ban, próbálja vàlasztékos, néha csak számára érthető barokkos körmondatokban okulásképp az utókornak megirni memoárjait, sziporkafelhőit, helyzetkomikumait, savazásait, ballépéseit, mindezt egy sajátos látószögből az emberiség szolgálatába állítva.. https://www.1000wordsmagazine.com/

Posts

5 CIKKEK

Comments

0 HOZZÁSZÓLÁS

Social

Az is előfordul, hogy valaki fintorogva mutat rá egy hajszálra az ételben, de a jelenlévő személyzet láthatóan sötét színű hajjal rendelkezik, és az egyedüli, aki hosszú szőkével az ő maga, így egyértelmű, hogy ki a hunyó. Nem is csoda, hogy a vállalkozó és a személyzet még ha megfeszül, akkor sem tud mindenkinek megfelelni.
Na, ilyenkor épülnek az atombiztos betonbunkkerek, nehogy aztán bárminemű csalódás azon beszivároghasson. S persze ezzel együtt kizárják a napsütés és a meleg lehetőségét egy szellő nem legyintheti őket, új szerelmi szélviharnak aztán meg esélye sincs.

Az Erőd

Talán még sosem ragyogott ennyire, bár csak a felét domborította kerekségé-nek, de még ezt is szégyenlősen takargatta egy-egy felhővel, amiket pironkod-va, kuncogva maga elé kapkodott. Még így is tisztán láttam valamit, ami elém magasodott.
azt a fajta lihegést, amit a Te nevedben, rózsaszín vattacukorfelhőben, a gyengébb gyomrúak ellen merényletként elkövetnek. Egy minimál szirup jót tud tenni bizonyos megkeseredett ízeknek, na de ez a dózis már undorodásos-sírvahányós.
Gyakorolhattam az erényeket, melyek által sok szempontból könnyebb az életem…Türelem, alázat, becsület, őszinteség, együttérzés, megbocsátás, elfogadás… Nem mondom, hogy mindig, minden körülmények között el tudom sajátítani

Recent posts

A kertek japán díszei ...

A japánkert a nyugalmat, a harmóniát adja vissza. A patak csobogása, a kövek látványa és a növényekből áradó harmónia megnyugtat minket, és komponálhat egy meghitt kis szigetet a csendes meditációra. A japánok magas fokon művelik a kertművészetet, több ezer évre visszanyúló kerti stílust képviselnek...

Szabadulás egy nárcisztát...

„Az ember lánya egy szép napon beleszeret egy sármos, vagány, jó humorú fiatalemberbe. Látszólag kölcsönösen szeretik egymást. Rövid időn belül összeházasodnak és két év után gyermekük születik. Ez történt velem. Boldog voltam, mert elindultam a magam útján..

Mit jelent erősnek lenni?...

„Ha elengednéd végre az összes haragod, semmi bajod nem lenne!” Szerzőnk, Birdy szavait idézem. Azt hiszem sokunkban vannak negatív érzések, amik feldolgozatlanul hevernek egy-egy dobozban, s amik nélkül könnyebbé válna az élet.

„Gondolkodom, tehát…” ...

„Nem attól szeretem majd jobban magam, hogy megváltoztatom a hajam színét, csináltatok egy új tetkót vagy veszek pár új, szexi ruhadarabot. Hanem attól, hogy igenis kiállok magamért mikor senki más nem teszi.”

Anyák napjára

Szeretet és hála minden Édesanyának, Nagymamának és Dédmamának. Olyan sok szép élményt köszönhetünk nekik, melyek szavakba nem önthetők. Gyermekek, unokák és dédunokák izgatottan állnak virággal, verssel és dallal készülve. Fogadjátok szeretettel a magazinunk szerző csapatának Anyák napi virágcsokrát.

Recent comments

Alexandra Leskova on Anyám nélkül…
Bernadett Szabó on Kína – az első benyomás
Fábiánné Szabò Andrea on Anyám nélkül…
Zsofia Bodi on Anyám nélkül…
Papp Izabella on Anyám nélkül…
Flórián Gabriella on A tökéletes kuglóf titka
Hamvasné Erika on Anyám nélkül…
Adrienn on Anyám nélkül…
WestonClemi on Filléres emlékeim…
Ella on Rólunk
Ella on Az Erőd
Ella on Az Erőd
Viscsák László on Filléres emlékeim…
Tubicsak Henrietta on Kína – az első benyomás
Reidl Erzsébet on Kína – az első benyomás
Elizabeth Virag on Rólunk