Ahogy egy-egy kategóriához értem, nagyon hamar magam is könnyedén elhelyeztem családtagjaimat, ezen a láthatatlan szeretet skálán: férjem és kisebbik fiam egyértelműen az érintést kedvelők táborába tartozik, a nagyobbik fiacskám számára pedig kétségkívül az ajándékozás (kapni és adni egyaránt) jelenti a legnagyobb örömforrást.
Zavarban voltam, mikor megkérdezték Tőlem, hogy mi az én, saját szeretetnyelvem.
Valahogy az öt közül egyiket sem éreztem teljes mértékben magaménak. Mert, ajándékot kapni jó, de az elmúlt években, főleg mióta édesanya lettem, a tárgyak megszerzésének és birtoklásának öröme valahogy háttérbe szorult. Az érintés sem mindig válik be nálam, és azt vallom, hogy a dicsérő szavak helyett, inkább a tettek számítanak!
Mégis, talán a legközelebb hozzám a minőségi idő és az ebből eredő, hatodik szeretetnyelvként is emlegetett „én idő” áll!
De mi is az az „én, vagy saját idő” valójában? Lehet aktív vagy passzív időtöltés, amikor magányosan, vagy akár másokkal megosztva azt tesszük, amire eddig nem volt időnk, energiánk, de régóta vágyunk rá és pozitív energiával tölt fel.
Ennek fontosságára akkor jöttem rá, mikor a második fiam születése után gyakorlatilag a „saját időm” nullára csökkent… Ez persze természetes az első időszakban, kisbabás és többgyermekes családoknál, főleg, ha az ember lánya külföldön vállal gyereket, kiterjedt szociális háló nélkül.Dolgozó nőként, anyaként, feleségként azt gondoltam ügyesen zsonglőrködöm a napi 24 órámmal.
Éreztem azonban, hogy valami nagyon hiányzik az életemből. A hőn áhított harmónia, akkoriban messziről elkerült.
Az a fajta ember vagyok ugyanis, aki nagyon társasági, de bizonyos időközönként igénye van elvonulni, „ön-töltődni” kicsit. Szóval nem szépítem, szeretek néha egyedül is lenni, és ebben az időszakban nem tudtam feltölteni sem magam, sem a családomat. Ez idő tájt a legjobb barátnőmnek (aki éppen babát várt) meg is fogalmaztam, hogy imádok Édesanya (ékezettel) és Feleség (szintén nagy F betű) lenni, de ki kell, hogy mondjam őszintén, hogy hiányzom magamnak!
Tisztában voltam azzal, hogy ez a hiányérzet bennem keletkezett, így magam is kellett, hogy megtaláljam a kiutat. Jött is a megoldás, méghozzá egy álom formájában.
Egyik reggel boldogan ébredtem, mert egész éjjel táncoltam, síeltem, futottam és gyönyörű tájakon bicikliztem. Ekkor jött a felismerés: de hiszen ez mind mozgás, szóval akkor a mozgás, mint engem feltöltő energiaforrás hiányzik az immár új, gyerekekkel kibővült életemből!
Régebben ugyanis nagyon aktív életet éltem, a sport a mindennapjaim része volt! Még aznap reggel „klaviatúrát” ragadtam, és felkerestem Google „barátomat”, és másnap beiratkoztam egy „bootcamp” jellegű, nőknek szervezett sport klubba, ahol heti rendszerességgel ismét mozogni kezdtem. A belső harmóniám nagyon hamar helyreállt és az energia szintem is szuper lett!
De még mielőtt bárkinek elcsépelt multivitamin reklámként hatna írásom, cikkem zárásaként el kell, hogy mondjam, hogy mi ösztönzött arra, hogy éppen erről írjak, egy elsősorban nőknek szánt magazinba. Azt vallom ugyanis, hogy anyaként is igenis merni kell időt, energiát szakítani magunkra, mert többszörösen megtérül! Nem szabad, hogy luxus legyen heti pár önmagunk töltekezésére szánt óra!
Hiszem, hogy egy családban az Anya, olyan, mint a Nap, aki körül a férj, mint Föld, a gyerekek, mint színes, hideg – meleg, pici- nagy bolygók keringenek, és az egyensúly csak akkor marad meg az élet minden területén, így a családi „naprendszerben is”, ha maga a Nap saját magát tölti, hogy fénye és a tűz melege megmaradjon, ezáltal a vonzáskörzetében lévőket is melegen és fényesen tartva!