Rítusok sorozatán esik ezért át minden balinéz hindu, melyek közül talán legfontosabbak: a 3 hónapos baba ceremónia, a fogcsiszolás és az esküvő.
A balinézek számára nem létezik olyan dolog, amit ne az istenek befolyásolnának. Nincs ez másképp az esküvővel sem. Ünnepi ruhába öltözve, ajándékokkal megrakodva tesz látogatást a vőlegény családja a menyasszony családjánál, hogy formális keretek közt feleségül kérje – mindezt mosolyogva, derűvel, ahogyan ez a mindennapokban is zajlik. A két család együttesen kéri majd fel a papot, hogy a pár számára megfelelő napot kiválassza. Nem a pár döntése ugyanis ez, hanem az isteneké. A balinéz kalendárium egy roppant összetett rendszer, így csak a szakavatott papok tudják meghatározni a legideálisabb napot a házasulandók számára. Ez a „jó” nap lesz az, amikor a leendő arát elhozza a vőlegény, és saját házába viszi – a balinéz esküvő ugyanis mindig a férfi családjánál kerül megrendezésre, a házasságkötéssel ugyanis a nő elszakad saját rokonaitól, s átkerül férje családjába.
Illatos rizs, kurkuma, ylang-ylang és pompás pillangófa levél egy tálon – mozsárban összeőrlik őket. A helyiek életében nagyon fontos a tisztaság, mind testi, mind lelki értelemben. Ezért az esküvő előtti napon tisztítószertartást tartanak: különleges fűszerkeverékből álló testradírral tisztítják meg a menyasszony testét. Mindeközben jövőbeni boldogságért és áldásért imádkoznak az aranysárgával szimbolizált Sang Hyang Widi Wasa-hoz, a balinézek legfőbb istenéhez. E nap délutánjától, nem léphet ki szobájából egészen addig, míg a következő napon vőlegénye meg nem érkezik érte. Ősi szövegekből idézett kántálás csendül fel a következő nap reggelén. A mungkah lawang ceremónia keretén belül, egy küldött háromszor megkopogtatja a szobájának ajtaját. Válaszul a lány családjának küldöttje kántálásba kezd, ezzel engedélyt adva a vőlegénynek, hogy benyisson jövendőbelijéhez. Ekkor sárga anyaggal betakarva – amely egyedülálló életének elmúltát, s új életszakaszának kezdetét jelképezi – kilép a mátka. A lányt családja nem, csak egy küldött kíséri a férfi házához. Miután a pár gyaloghintón megérkezik a vőlegény lakóhelyére, leendő anyósa kibontja a sárga anyagból a menyasszonyt, kétszáz kínai pénzérmét (kepeng) adva érte. Eme mesegehagung rituálé után megkezdődik a hindu pap által vezetett mekala-kalaan (madengen-dengen), melyet a csengő megszólalása jelez. Ez a csengő az, amely az istenek nyelvére alakítja át az imát. Az istenek előtt fontos, hogy a lehető legszebben jelenjen meg a pár: erőteljes smink (férfiaknak is), élénk színű kelmék, aranyozott ékszerek és fejdísz teszi a házasulandókat szemet gyönyörködtetővé, mielőtt folytatódna a rituálék sora.
Mindenekelőtt a párnak meg kell tisztulnia. A férfi egy úgynevezett tegen-tegenant visz a vállán, míg a nő egy portékákkal teli kosarat. A jegyesét követi a vőlegény, s együtt háromszor megkerülik a földre helyezett áldozati ajándékokat. Frangipáni, magnólia, szantál füstölők illata keveredik a levegőben, az istenek felé szállítva az áldozati ajándékok esszenciáját.
A szíve választottja teli kosarát, ezután megvásárolja a vőlegény, ezzel jelképezve, hogy mindig ki kell egészítsék egymást, egyenlő arányban kell adniuk és kapniuk a házasságon belül ahhoz, hogy együttes erővel elérjék kívánt céljaikat.
Éles rituális tőrével (keris) a kezében a férfi készen áll, hogy átdöfje a hitvese által tartott, pandanusz levelekből font gyékényt, mely nem más, mint Sang Hyang Prakerti-nek (a női erő) szimbóluma. Sang Hyang Purusa (a férfi erő) hatalmával pedig a vőlegény megsemmisíti választottja szűzi múltját. Kevésbé teologikusan a szűzhártya átszakítását jelképező rituálé ez.
A menyasszony és a vőlegény együtt ültet kurkumát, taro burgonyát és bunkóliliomot a családi szentély (sanggah / merajan ) mögött, egyfajta áldás kérésként, hogy családjuk sokasodjon, s mindig legyen, aki továbbviszi a család nevét. Ezt követően ketté égetik a „tigriskarom fa” ágai közé feszített fehér fonalat, ezzel jelezve, hogy készen állnak elhagyni egyedülálló életüket, s családot alapítani.
Utolsó lépésként csengőhang, temérdek áldozati ajándék, egzotikus illatfelhő és szenteltvíz kíséretében a hindu pap ismét áldást kér a párra – mind az istenektől, mind az ősöktől.
Mindeközben sürög-forog a segítők és meghívottak népes tábora. Mosolygás, nevetgélés, beszélgetés. A vendégsereg itt nem állandó, hanem folyamatosan mozog, változik. Mindenki akkor jön, amikor tud. Gratulálnak a párnak, esznek egy jót, majd hazamennek. Hogy mit eszik a vendégsereg (mert sereg bizony)? A balinéz ember számára a disznóhústól nincs jobb. Nagy ünnepekkor, így esküvőkön is, különféle malacos ínyencségeket készítenek: nyárson sült disznó (babi guling), apróra vágott zöldségek kókusszal keverve (lawar), kolbász, mi szem-szájnak ingere. Ha pedig a család pénztárcája engedi, hagyományos balinéz táncelőadás is szórakoztatja a párt, családjukat és vendégeiket. Kecses, de virtuóz mozdulatokkal, izgalmas szemjátékkal és mimikával fűszerezett táncot lejtenek a táncosok a csilingelő (avagy némelyeknek csörömpölő) gamelán zene hangjára. Ahogyan ez a nyugati világban is megszokott, a fiatal pár kimerülten tér általában nyugovóra új, közös életük első éjjelén…
S hogy külföldiként lehet-e valakinek hasonlóan különleges esküvői szertartása? Lehet bizony! Természetesen egy-két lépés kimarad nem-hindu házasulandók esetén, de a legtöbb rituálé kivitelezhető, és örömmel segédkeznek ebben a helyiek.
