Egy kis angyal érkezett hozzánk

Vannak olyan események az ember életében, amiket a legelvetemültebb fantázia sem tudna úgy kitalálni, mint ahogyan az végül megtörténik. Mindamellett vannak olyan történetek is, amelyekről azt gondolnánk, hogy ááááá velünk ilyesmi egészen biztosan sosem fog megesni. 2016 szilveszter este kezdődött a mi rendkívüli történetünk. Szerzőnk, Bálint Eszter írása.

0
141
Egy kis angyal érkezett hozzánk

Az előző rész tartalmából: „A mentőben egy koraszülöttekre specializálódott szülész-nőgyógyász orvos, egy nővér, egy ápoló és a sofőr várt arra, hogy remélhetőleg még “kettő az egyben” eljuttassanak a Leoben városában lévő kórházba…” >>>A teljes cikk itt található<<<

Egy kis angyal érkezett hozzánk

Boldog új évet!

Felébredtem, és már egy új évet írtunk. 2017. január 1. Annyira sokkolóan és gyorsan sodort át a sors egyik évből a másikba, hogy hirtelen fel sem tudtam fogni hol vagyok, és mi történt velem. Öt cső lógott ki belőlem (a két karomból infúzió, egy katéter, és két cső a hasfalamból). Izzadtam a láztól, fájt mindenem, és remegtem. Egy nagyon szép kórházi szobában feküdtem egyedül, mellettem egy Medela symphony fejő készülék, az asztalon kancsó – benne tejserkentő teakeverék, és egy újévi malacot ábrázoló linzer sütemény. Megmozdulni nem nagyon tudtam, de hamarosan jöttek a nagy reggeli vizitre az orvosok, a nővérek, lenyűgöző kedvességgel és lendülettel készítettek fel az újév első napjára. Kiderült, hogy a császármetszés közben bevérzett a méhem, és a hasamból kilógó csövek a vér elvezetését szolgálták. De egyéb komplikáció nem volt, így a katétert eltávolították, és segítettek felkelni majd lemosakodni.

Olyan pokoli fájdalommal járt minden mozdulat, hogy többször meg kellett törölnöm az arcomat a legördülő könnycseppektől, de tudtam, hogy mennem kell, mert látni szeretném a kisfiamat.

Jött hozzám szoptatási tanácsadó, gyógytornász, több orvos és nővér, majd délelőtt 11 órakor egy pszichológus hölgy is, aki tolószékben feltolt a koraszülött intenzív osztályra. Mindenhol karácsonyi dekoráció, kellemes enterior, elképesztő tisztaság, mosolygós nővérek, és valami földöntúli nyugalom érzés uralkodott a 6. emeleten. Kalapált a szívem, szédültem, rettegtem. Ekkor jött egy doktornő, egy Nicole nevű nővér, és a pszichológusnővel hárman egy inkubátorhoz toltak.

Ott feküdt bent a babám…a harmadik kisfiam. Kis törékeny testéből mindenféle csövek és vezetékek lógtak, kis fején maszk, körülöttünk egy kész informatikai tudományos központ, és azt mondták, hogy most sírjak…nyugodtan sírjak. Ki kell szakadnia belőlem minden fájdalomnak ahhoz, hogy a továbbiakat végig tudjam csinálni. Meg kell bocsájtanom magamnak és a babának.Egy kis angyal érkezett hozzánk

Meg kell bocsájtanom magamnak és a babának, ne keressek okokat és válaszokat, csak legyek a jelenben. Itt és most, minden létező hitemmel és energiámmal gyógyítsam, és erősítsem a babát. Átültettek egy fektethető székbe, a mellkasomat szabaddá kellett tennem, és rám fektették ezt a pici 1 kilós törékeny lényt. Betakargattak minket, és minden rezdülését figyelték a babának. Minden elektromos hang ijesztő volt. Az egész helyzet teljesen fájt, mind testileg, mind lelkileg, de hittem benne, hogy lesz annyi erőm, hogy egy teljesen egészséges, ép, erős babával fogom elhagyni a kórházat. Odajött hozzám a főorvos, elmondott mindent. Minden nap 3 óránként kell fejnem, hogy legyen elég anyatej a babának, amit szondán keresztül juttatnak be a gyomrába, amíg nem tud önállóan szopizni. Naponta 4-5 órán keresztül a mellkasomon fekszik majd a pici, mert a kenguru módszer a legjobb a koraszülöttek fejlődéséhez. Közben a nővérek megtanítanak mindent, ami egy ilyen korai baba ellátásához szükséges. Aztán pedig úgy tervezhetek, hogy a betöltött 36. terhességi hétig kell a kórházban maradnunk itt Leobenben, mert kockázatos lenne a hazaszállítás Budapestre.

Tehát 10 hét, és ha minden jól megy hazamehetünk, hogy újra együtt legyen a teljes családunk, és mindhárom kisfiunk.

Olyan pokoli fájdalommal járt minden mozdulat, hogy többször meg kellett törölnöm az arcomat a legördülő könnycseppektől, de tudtam, hogy mennem kell, mert látni szeretném a kisfiamat.

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.