Egyensúlyban önmagammal

0
489
Egyensúlyban önmagammal

Manapság mindenütt szembejön velünk a szlogen: Szeresd önmagad! Tegyél magadért! New year, new me! De vajon miért fontos annyira, hogy jóban legyünk azzal a személlyel, akivel születésünk pillanatától halálunkig együtt kell élnünk: Önmagunkkal?

2018-at írunk, és a társadalmi elvárások a nők irányába az egekbe szöktek. Legyünk tökéletes anyák, sikeres nők, hibátlan feleségek, isteni szeretők, és a külsőnk is legyen kifogástalan. Modelleket, tökéletes alakú csajokat lesünk az Instán, és csodálkozva gondolkodunk, hogy vajon mi miért nem nézünk ki a reggeli ébredéskor úgy, mint ők. Túl nagy a nyomás és a stressz megbélyegzi a mindennapokat. De szükséges ez? Tényleg ezek az elvárások, vagy csak mi magunk nagyítjuk fel a média által kommunikált trendeket? Tényleg kell az a tökéletes szemöldök és a műszempilla?

Az én személyes válaszom egy óriási NEM! Túl nagy a megfelelni akarás, és egyre jobban a saját hibáinkat nagyítjuk, mintsem az erényeinkre koncentrálnánk. Pedig ti, világ női, ha tudnátok, hogy mind milyen csodálatosak és különlegesek vagytok! Igen, ti, igen, mindannyian. A nagy hibakeresésben és megfelelési kényszerben elfelejtjük kik is vagyunk valójában.

Torzított kép az, amit minden reggel a tükörben látunk. Sokkal egyszerűbbek lennének a mindennapjaink, ha végre megtanulnánk elfogadni azt, akik vagyunk. Hosszú utazás ez, hatalmas mélységekbe. Meg kell tanulnunk megismerni önmagunkat.

Egyensúlyban önmagammal

Feltetted már valaha a kérdést: ki vagyok én valójában? Az őszinte választ is tudod a maga kegyetlen valójával? El is fogadod? Megbékélsz vele, vagy harcolsz? Az én válaszom a kérdésre valahogy így néz ki: egy nő, aki haláláig tornacipőt hord majd. Egy nő, aki minden apróságon nevet, majd egy másodperc múlva magából kikelve tombol. Egy örök gyerek, aki a felhőkben mindig alakzatokat keres. Egy türelmetlen, de csupaszív anya. Egy támogató, szerető társ, aki igyekszik megtartani és megadni az egyéni szabadságot. Örök kíváncsi, csapongó, mindent eltúlzó, a végletesség netovábbja, emberektől viszolygó és mégis folyton társaságot kereső bohém. Egy 30 éves nő kezdődő szarkalábakkal, mély homlokráncokkal, testén a terhesség és egy császármetszés nyomaival. És hogy szeretem-e önmagam? IMÁDOM! Hiszen én én vagyok, csak egy, egyedi, utánozhatatlan, megismételhetetlen a milliárdból. Felismertem és ismerem minden hibám, és amellett, hogy minden nap azért teszek, hogy jobb önmagam lehessek, elfogadom és szeretem a nőt, aki vagyok.Egyensúlyban önmagammal

Tudod, az élet sokkal egyszerűbb, ha reggel nem komor képpel elfordulsz a tükörtől, hanem magadra kacsintva indítod a napod. Azt, aki vagy csiszolni tudod, de megváltoztatni nem. És miért is kellene minden nap szélmalomharcot vívni?

Azt a hatalmas energiát, amit a hibák keresésével és az önutálattal elpazarolunk annyi minden másra, jobbra lehetne használni. Barátságok szorosabbra fűzésére. Kapcsolatok jobbá tételére. Munkahelyi előrelépésre. Karrierépítésre. Arra, hogy jobb szülők legyünk, vagy jobb partnerek a társunk számára.

Hogyan? Ha tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok én és mit szeretnék az életben. Ha elfogadom, szeretem és tisztelem önmagam, akkor könnyebb megtalálnom azokat az embereket, akik hozzám hasonlóak, akikkel kötetlenül és feltétel nélkül jól érezhetem magam. Tudom, hogy a munkában mit tudok kihozni magamból. Tisztában vagyok a képességeimmel, nem félek a nézőpontom mellett kiállni, tudom, hogy melyik pozíció számomra a megfelelő és mi az, ami nem nekem való. Merek kockáztatni, mert bízom magamban. Feszegethetem a határaimat, mert ismerem azokat, és ezáltal fejlődhetek. Tanulhatok a hibáimból ahelyett, hogy emészteném magam miattuk. Magamért, és nem magam ellen teszek minden nap. És mert, ha szeretem önmagam, ajtót nyitok, hogy mások is szerethessenek.Egyensúlyban önmagammal

Egyensúlyban élni önmagunkkal egy kincs. Egy ajándék tőlünk, nekünk. Az élet, és a lehetőségek ajándéka. Rombold le a korlátaid, és nyisd meg a kapukat magad előtt! Hiszen az egész tényleg ennyire egyszerű! Egyszerű, ugyanakkor a legnehezebb utazás, amiben részt vehetsz.

Előző cikkEgy kis angyal érkezik
Következő cikkAz Erőd
Balogh-Szabó Nikolett
Kislány koromban sok sztorit hallottam a ködös Angliáról. Meg azt is, hogy valakinek a valakije oda ment szerencsét próbálni. Elképzeltem a titokzatos, zöldellő, ködös tájat és megfogadtam, hogy egyszer én is ott élek majd. Felnőttem, és 2011-ben ez az álom (mint ahogyan az összes többi) valóra vált. Itt élek két pasival, akik elbűvölték a szívem örökre: a cserfes kisfiammal és a kedvesemmel. Gyermektelen időszakomban önmagam és az élet felfedezésével voltam elfoglalva, kedvenc időtöltésem volt olvasni és világgá menni. Három éve élem a tipikus anyaéletet csupa uncsi sablonban, mint főzés, takarítás, rendrakás, ebből a szürke rengetegből repülünk ki Ábellal nap mint nap, aki szerencsére az én fantáziámat és kíváncsiságomat örökölte (és a makacsságot). Mindig törekszem jobb önmagam lenni, és a kutakodásom a világban végeláthatatlan. Sok témában otthon vagyok, voltam vágó és operatőr, tanultam fotózást, businesst és jogot, egészségügy iránti szeretetem sosem hagy cserben, ha valakit ápolni kell, belekóstoltam az egészséges életmód tudományába, most éppen az írást tanulom (egy kisregényem készülőben). A kíváncsiságom sosem lankad, és folyton csapongok, ezért elképzelhető, hogy sokféle témában olvashattok majd tőlem. Írásaim a szívem és lelkem legmélyebbjéről jönnek, fogadjátok sok szeretettel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..