B.Cs.: Hogy kerültél a tv-hez?
V.Cs.V.: Már kislány koromban ez volt az álmom és 22 évesen egy ismerősöm ajánlott be gyakornoknak a helyi stúdióba, úgy, hogy semmit nem tudtam a szakmáról.
B.Cs.: Mit szerettél benne?
V.Cs.V.:Az élő adásba szerettem bele, úgy éreztem akkor tudok igazán topon lenni, 100% izgalom, átkonvertálva energiába. Erre szerintem születni kell, vagy tudod, vagy nem….
B.Cs.: Mi volt a legérdekesebb munkád és miért éppen ez?
V.Cs.V.: A csúcspont a szakmai karrieremben a 2004-es év volt, 26 évesen egy országos televízió, tudósítói pozícióját nyertem el, ami akkor nekem a legnagyobb elérhető munka volt. Izgalmas és pörgős hivatás, sok kihívással, tanulással. Fejlődhettem és nekem ez mindig fontos volt az életemben. Akkor ismertem meg a férjem, akivel később összeköltöztünk és mindketten a karrierünket építettük, ami úgy vélem nagyon fontos volt.
B.Cs.: Hogy változtatta meg az életed, hogy családod lett?
V.Cs.V.: Én 30 éves voltam, amikor 100%-ban odaadtam magam az anyaságnak. Akkor is és most is azt mondom a legjobb döntés volt. Nem tudtam mi vár rám, nem is sejtettem, hogy 6 év múlva, másik országban, már 3 gyermekkel leszünk. Felültünk a hullámvasútra, bátrak voltunk, pedig félelem is volt bőven. Nekivágtunk a nagyvilágnak. Hat év alatt négy városban laktunk, állandó költözés, három éve külföldön. A harmadik lányunk már kint születetett. A férjem munkája miatt költöztünk ennyit, de egységben, együtt mindig. Nem mondom, hogy könnyű volt, sok éjszakát átsírtam, de végül a lent után jött a fent és erőre kapva új kalandok, új emberek, új nyelv.
B.Cs.: Mekkorák most a lányok?
V.Cs.V.: Most 8, 5 és 3 évesek. Csodás, nyitott lányok, akiknek nagy a szíve, érzékenyek és hangosak és van véleményük…és ezt szeretem. Egyenrangúnak igyekszem lenni velük és megmutatni nekik az élet minden oldalát. Kinyílt a világ nekünk, és így nekik is. Hálás vagyok ezért.
Szeretem Magyarországot, magyar vagyok, magyar maradok, de ahol a szívem, ott az otthonom.
B.Cs.: Hogy sikerült megoldani a családdal, hogy az anyaság és feleség oldalad mellett legyen idő magadra, a fejlődésedre?
V.Cs.V.: Test, lélek, szellem- hármas egység- nő-anya-feleség! Egy kicsit hasonló ez nekem, nem véletlen, hogy három lányom született, tanítás ez nekem. Úgy érzem a kulcs az önmagam elfogadása. Sokszor hanyagoltam el magam a gyerekek kedvéért. Volt, hogy a férjemet hanyagoltam el, és volt, hogy nem értettem, hogy lehet mindezt egyszerre jól működtetni. Minél több gyerekem van, annál jobban működik. Edzőtábor!!!
A lényeg, ha a« mesebirodalomban a királynő jól van, akkor a birodalom népe is ». Így, ha nem figyelek magamra, akkor kevésbé jó anya, feleség vagyok. Ha nem töltök időt magammal, akkor csak kapkodok, és szétfolynak a dolgok. Óriási logisztika, türelem és rugalmasság kell ehhez. Akaraterő és kitartás, hogy este kezdj pl. tornázni, amikor lefeküdtek a gyerekek. Nincs nagymama, segítő a közelben.
B.Cs.: Mikor kerültél Svájcba?
V.Cs.V.: 3 éve, ami hozzájárult ahhoz is, hogy 1000 fokos fordulatot vett a gondolkodásmódom. Elfogadóbb lettem, és nyitottabb. Szeretek más nemzetektől tanulni, figyelni, és javítani magamon. Amit úgy élek meg, hogy rávilágít ugyan a hiányosságomra, de ha változtatok, akkor jobb lesz. Ez egy döntés, ami csak rajtam múlik. Vagyis azon, hogy mit mondanak, nem változtathatok, de azon igen, ahogy hozzá állok.
B.Cs.: Mivel sikerült áthidalnod, hogy egy idegen országban is tudj haladni a hivatásod útján?
V.Cs.V.: Cselekvő, kreatív ember vagyok és mindenképp szeretnék dolgozni. Az online világot választottam. Eddigi szakmámat ötvözöm a coachinggal. Nőkhöz, anyukákhoz és „újratervezőkhöz” szólok, élő riportjaimban a neten. Arról beszélgetünk, ami a fejlődést hozza, nekem, neked, a vendégnek. Én szerkesztem, én találom ki és az élő varázsa ott van, mint anno a tévében. Elhozom a riportokba azokat a szakembereket, akik segítenek nekem is, és másoknak is. Mert úgy éreztem édes börtönömben vagyok, a gyerekekkel, ami már nekem szűk és szívvel keresem az új utam. Hiszem, hogy az élet nem csak abból áll, hogy szülök 3 gyereket és nevelem őket.
Sokkal többre vagyunk hivatottak. Ebben kell megtalálni az egyensúlyt.
B.Cs.: Mivel tudod motiválni magad?
V.Cs.V.: Szeretek tanulni a riportalanyoktól, és motiválnak. Sok online tréninget hallgatok, és mivel még a gyerekek miatt kevés a szabadidőm, és helyhez vagyok kötve, így ezeket választom. A türelem az, amit jelenleg tanulnom kell, hogy ne akarjak mindent egyszerre. Hisz mindennek megvan a maga ideje.
B.Cs.: Ha egy tanácsot adhatnál, az olvasóknak mi lenne az?
A legfontosabb szerintem, hogy tudd ki vagy és merre tartasz, az álmaidat tudatosítsd, ezután tegyél is érte. Nem elég csak álmodozni, konkrét szándék kell, ami visz előre. Légy bátor!
B.Cs.: Köszönöm a beszélgetést.