Miért jó a magyar bor?

A cikket egy köszönetnyilvánítással szeretném kezdeni Tóth Anita felé, aki lehetővé tette nekem, hogy Japán mellett a másik nagy szenvedélyemről is írhassak, ami nem más, mint a bor. A kiváló minőségű, jó magyar bor. Ipolyi Bea írása.

71
, miért is olyan különlegesek a magyar borok.
Egy Nógrád megyei kis faluban születtem. Köztudottan nem egy borvidék, így nem állíthatom, hogy a bor és a szőlő szeretetét az anyatejjel szívtam magamba. Jóanyám, nem a szőlőtőkék árnyékában ringatott álomba az égető napsütésben, és nem hímzett szőlőlevelek tarkították a ruháimat. Bár két ember volt a családban, akik alig várták, hogy rátegyék a kezüket egy kis friss mustra, a szüreti mulatságok idején.

Az egyik a nagymamám, aki különösen nagyra értékelte az édes borokat és én, aki szőke fürtös gyerekfejjel addig iszogattam az édes nedűt, míg jókedvűen nem kacarásztam tőle. Ilyenkor pedig édesanyám rendszerint elvette előlem az üveget.

Az első igazi szerelmes csókra a borral, várnom kellett addig, míg gimnáziumi tanulmányaimat követően Egerbe költöztem. Hiszek a szerelemben első látásra… a találkozás az egri borokkal viszont igazi, mindent elsöprő szerelem volt első kortyra. (És mint ahogy az lenni szokott a szerelemben, bizony fejfájást is okoztak néha.)

A történelem során Magyarország mindig is közismert volt jó minőségű termőföldjeiről (De nézzük, miért is olyan különlegesek a magyar borok. Sokan vitába szállnának velem, amikor azt állítom, hogy mi itt Magyarországon már a rómaiak előtt is ismertük a borászat csínját-bínját, és nem a rómaiak hozták be Pannónia területére a szőlő- és borkultúrát. Hiszem, hogy alapvető újításokat és új fajtákat is megismerhettünk általuk, de több bizonyíték is szól az mellett, hogy mi már réges- rég borral koccintottunk, amikor Augustus császárnak még csak a fejében volt meg az ötlet, hogy hadsereget küld eme területre. Erre a fegfőbb bizonyíték a nyelvünkben rejlik, míg a legtöbb nyelvben a bor szó a latin vinum-ból ered. Amig az angolban (wine), a németben (Wein), a franciában (vin), vagy a portugál nyelvben (vinho), addig mi nemes egyszerűséggel azt mondjuk, bor. Rajtunk kívül csak másik két nemzetnek, a görögöknek (oinos) és a törököknek (sarap) van saját szavuk a borra Európában. Ezzel engem a nyelvészek meg is győztek arról, hogy mi nem a rómaiaktól vettük át a bor készítésének praktikáit, hanem már őelőttük ismertük azokat. (és még ha nem is így történt, azért jól hangzik)

A történelem során Magyarország mindig is közismert volt jó minőségű termőföldjeiről (még az Osztrák-Magyar Monarchiában is mi voltunk a birodalom ‘éléskamrája’), majd a Tokaji hírnevét megalapozva az egyik vezető bortermelő országgá léptünk elő. Ez volt a királyok bora, és a borok királya Európa szerte. Sajnos azóta a hírnevünk megkopott, a kommunizmus erősen rányomta bélyegét a mezőgazdaságunkra, de nagy örömömre, a magyar borászat kezd felébredni csipkerózsika álmából. Ott határoztam el, hogy népszerűsíteni fogom a magyar borokat, és megismertetem velük a teljes palettát, a testes Egri Bikavértől kezdve, a frissen ropogós száraz Tokaji Furmintig.

Magyarországnak ideális klímája van a szőlőtermesztéshez és elegendő szaktudása ahhoz, hogy kiváló minőségű borok készüljenek itt, és kerüljenek fel a boltok polcaira világszerte. Akkor mi is az oka, hogy Magyarországon kívül csak elvétve lehet magyar borhoz hozzájutni? Amikor Japánban tartózkodtam, egyenesen dühített, hogy ismerik a román borokat, míg a magyar borokhoz csak néhányan tudták hozzáfűzni, hogy ‘nagyon édes’. Másoknak sikerült a Tokaji nevet előbányászniuk a memóriabankjukból, derengett nekik valami, de ettől több információjuk nem volt a magyar borokat illetően. [sc name=”kiemeles1o”]Ott határoztam el, hogy népszerűsíteni fogom a magyar borokat, és megismertetem velük a teljes palettát, a testes Egri Bikavértől kezdve, a frissen ropogós száraz Tokaji Furmintig.[sc name=”kiemeles1z”]

Japánban a borfogyasztás évről-évre növekszik. Kiváló lehetőséget láttam abban, hogy belekezdjek valamiféle üzletbe ott, de a sors közbeszólt és nem lettem borimportőr Japánban; de attól ez még nem tántorít el attól, hogy írjak a magyar borokról. Magyarországnak ideális klímája van a szőlőtermesztéshez és elegendő szaktudása ahhoz, hogy kiváló minőségű borok készüljenek itt,

Ebben a cikksorozatban szeretném bemutatni a 22 magyar borrégiót és azok borászait. A szürethez és a borhoz kapcsolódó néphagyományainkat. Dióhéjban a kiváló magyar gasztronómiát, ami véleményem szerint kinőtte a gulyás és paprika szerepkörét.

Advertisement
FORRÁS1000 Words Magazine author: Ipolyi Bea | Pictures credit: Pixabay
Előző cikkTízmilliószoros teremtő napok 2018-ban -Tibet titkai és hagyományai
Következő cikkUtazási kalandok babával
Ipolyi Bea
Az írás gondolata régóta foglalkoztatott. Már az iskolában is az én fogalmazásaimat olvasták fel a tanáraim, a verseimet pályázatokra küldték. Habár az írás már akkor is boldoggá tett, különösebb célom sosem volt vele; ez egy olyan rétege a lelkemnek, amiről bár mindig is tudtam, hogy létezik, igazán sose mutattam ki. Két éve kezdtem el újra írni, angolul. De, amikor angolul írok, az eszemet használom. Amikor magyarul, az a szívemből szól, annak a legmélyebb, legtisztább zugából. Rengeteget tanultam a világról és önmagamról az utazásaim során és semmi sem tántorít el a céljaimtól, mert a magam útját járom, felemelt fővel. Bontogatom a szárnyaimat és meg én sem tudom mi fog megszületni ebből az új energiából, ami most körbevesz, de nem rettenek meg tőle. Megbékéltem a Sorsommal és bátran követem, bármerre is vezet. Mégis, annak ellenére, hogy bejártam a fél világot, a lelkem mélyén megmaradtam annak az egyszerű nőnek egy piciny nógrádi faluból, aki mindig is voltam. Even from childhood, writing always made me happy, although I never had any serious purpose with it. This is a thin layer of my soul that I was always aware of, but it was well hidden from others. Two years ago, I grabbed a pen and started to write again, in English. But when I write in English, I use my intellect; when I write in Hungarian, it comes from my heart. I've travelled the world and learnt a lot, also about myself. Today nothing can stop me, I follow my heart, wherever it takes me. But deep inside, I am the same woman from a tiny village of Hungary, as I've always been. https://www.1000wordsmagazine.com/

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here