Ausztrália mindig is elképesztően távolinak tűnt – és tűnik most is, annak ellenére, hogy másfél évet éltünk ott. Kalandjaink még 2015 novemberében kezdődtek, amikor férjem kapott egy e-mailt, majd pár nap múlva egy éjféli telefonhívást Melbourne-ből. Az interjú sikeres...
A tél a titkok időszaka is egyben. Néha napján sűrű köd rejti a szem elől a tájat, néha hó borítja. A Titkok kertjébe nehéz a bejutás.
Aki ilyen típusú állást vállal, mérlegelnie kell: anyagilag roppant előnyös, hisz fizettek helyettem mindent, ami Olaszországban nem utolsó dolog. Az élet egyedül, albérletben nem igazán működik, drága minden, csak otthonról tűnik szépnek.
„A csavargó” (a magány s a szabadság istenné emelése) végső soron nem zárja ki a megülést, a kikötőt; csak ebben a kikötőben legyen meg az »idegenség« varázsa, s ne akarja magát szürke és fantáziátlan törvényerőre emelni (mint ahogy a rokonság...
Nehéz döntés előtt álltam. Alessandro nem értette, miért is maradok ebben az országban, mikor otthon biztos háttér vár. Megfordult a fejemben, hogy feladom, bár nem olyan emberből vagyok.
Illatos rizs, kurkuma, ylang-ylang és pompás pillangófa levél egy tálon – mozsárban összeőrlik őket. A helyiek életében nagyon fontos a tisztaság, mind testi, mind lelki értelemben.
Az előző rész tartalmából: a teljes cikk itt található>>>…  „Ahogy eltávolodsz a szülőhazádtól, előbb – utóbb úgy távolodnak el tőled a barátaid is. Nem azért, mert már nem szeretnek, egyszerűen nem vagy része többé már a mindennapjaiknak. Aki igazi...
Arcok a sivatagban 2.

Arcok a sivatagban 2.

0
Dubajban bepakolnak neked. A kisujjadat sem kell megmozdítanod. A bankkártyát csak odanyújtom, elveszik, aztán ennyi. Bocsánat, a PIN kódot elfelejtettem. Azt azért még be kell pötyögni, tehát mégsem igaz, hogy a kisujjadat se kell mozdítani.
Picivel több mint két éve meghoztam életem egyik meghatározó döntését. Megálmodtam egy életet és jó úton haladok. Sok mindent elértem, megéltem, és rengeteg minden vár rám.
Ahogy végigsétáltam a parkon a reggeli ködben, megálltam egy pillanatra és hagytam, hogy az érzések magukkal ragadjanak. A fák lombja sátorként borult fölém és csak álltam ott a több ezer cseresznyevirág alatt.