Magyar vagyok, magyarnak születtem!

Elhagytam a szülőhazámat, amit sosem gondoltam volna, hogy el fogok. Sok kivándorló magyarral szemben én még mindig imádom a szülőföldem és a népem, a népszokásainkat. Külföldön is összeszorul a szívem, ha meghallom a himnuszt és ha meglátok egy olasz zászlót, mindig az jut eszembe, hogy fordítva tették fel véletlenül. Nem telik el nap, hogy ne hiányozna a csodás, színes kultúránk és ne mondanám el büszkén, hogy a mi ételeink a legfinomabbak a világon. Igyekszem folyton mindenkinek mesélni róla, néhány munkatársam már áradozik is anyukám lángosáról, és a csirkepörköltem is sikert aratott. Ebben a cikkben összeszedtem azokat a dolgokat, amik minden magyar ember szívében ott vannak a legmélyebb helyen bezárva. Cseh Andrea írása.

0
1037
Magyar vagyok, magyarnak születtem!
Magyar vagyok, magyarnak születtem!

Költészet

Máris kezdeném a számomra legkedvesebb részével.

Biztosan rengeteget hozzátesz az, hogy mennyire színes a magyar nyelv.

Sok más nyelvvel ellentétben, mi képesek vagyunk egy jelentésre több szót elmondani, ennek köszönhetően pedig a világ egyik legszínesebb szókincsével rendelkező nép vagyunk. Költőinknek máris sokkal szélesebb a „kelléktára” ahhoz, hogy gyönyörű verseket, költeményeket írhassanak. Külön kiemelném itt Kosztolányi Dezsőt a maga impresszionista költészetével, aki annyira gyönyörűen használta a szavakat, hogy némelyik versében szinte már-már magam előtt látom a színeket, amikről írt.

Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom (részlet)

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
E tintával írnék egy kisleánynak,
Egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
S egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
Bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat.
És kellene még sok száz és ezer
És kellene még aztán millió:
Tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
Szemérmetes, szerelmes, rikitó…

Nem akartam egyből a kedvenc költőmmel indítani, de egyszerűen nem bírom tovább említés nélkül hagyni József Attilát. A sokak szerint túl melankolikus költészetet képviselő költő, általános iskola óta a kedvencem. Mondhatni, ő szerettette meg velem a magyar költészetet. Szinte az összes költői képpel bravúrosan bánt. Nincs olyan magyar ember, aki ne ismerne tőle legalább egy művet, vagy ne tudná a nevét.

Magyar vagyok, magyarnak születtem!

Ha magyar költészet, akkor viszont kihagyhatatlan Petőfi Sándor, hiszen a legmagyarosabb versek mégis az ő keze munkáját dicsérik.

A tájakról írt versei egyedülállóak, és igen, külföldön is sok helyen tudják a nevét. Nem beszélve a Nemzeti dalról, ami az én szívemben mindig felkelti a honvágyat.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal (részlet)

…Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Ételek

Magyar vagyok, magyarnak születtem!

Amikor kiköltöztem Angliába, hirtelen azt vettem észre, hogy az ételeknek itt nincs ízük. Minden sótlan, fűszertelen és hiányzik a vegeta, a fokhagyma, a pirospaprika. Idővel rájöttem, hogy mi magyarok étkezünk ennyire fűszeresen. Sosem voltam az a lány, aki bolondul a más kultúrák ételeiért, sosem rajongtam az ázsiai vagy az olasz konyháért. Viszont nagymamám babgulyása, egy jó túrós csusza pirított szalonnával, egy tál szilvás gombóc vagy lekváros palacsinta, mindig le tudott venni a lábamról. Nekem sosem jelentett problémát az, hogy egy jó gazdag húsleves négy órán át készül, vagy hogyha gulyást szeretnék csinálni, ahhoz szabadnapot kell kérnem a munkahelyen.

Számomra a nap induljon egy parasztreggelivel vagy lángossal, folytatódjon hortobágyi húsospalacsintával, húslevessel, és zárjuk le palacsintával vagy almakompóttal.

Bár a pacalpörkölttel engem is ki lehet kergetni a kontinensről, mégis azt gondolom, hogy ennyire finom konyha a világon nincs, mint a miénk.

Ünnepek

Míg másnak semmit sem jelent március 15, addig én kokárdát tűzök, Nemzeti dalt szavalok és bár nem éltem még 1848 tavaszán, a szívem összes büszkeségével állok vigyázban a himnuszunk alatt.

A karácsonyi ajándékot is a Jézuska hozza, ráadásul december 24-én este. A Mikulás nálunk csak december 6-án „dolgozik”.

Október hatodika számunkra gyásznap, huszonharmadika pedig pirosbetűs ünnep. A gyerekek alig várják augusztus huszadikát, amit ők ugyan csak a tűzijáték miatt imádnak, a felnőttek viszont tudják, hogy ez a mi „júliusnegyedikénk”. Apropó július 4. Mi nem ünneplünk azon a napon. Mi haraggal és szomorúsággal a szívünkben emlékszünk vissza az egykor még hatalmas Magyarországra és a trianoni békeszerződésre.                                      Mi februárban bújunk vicces ruhákba és nem októberben.

Nálunk egy embernek nem csak születésnapja van, hanem a nevünket is megünnepeljük.

A Máriák négyszer is.

Szokások

Ha február, akkor farsang, mohácsi busójárás. Gyerekként imádtam a farsangot, mindig valami izgalmas dolgot találtunk ki a barátaimmal, osztálytársaimmal. A busójárás ugyan nem teljesen magyar eredetű, viszont hungarikumnak nyilvánított szokás. Mindig szerettem volna elmenni egyszer és élőben látni, ahogyan az ijesztő ruhák, maszkok mögé bújt mohácsi emberek, hangos kereplőkkel, eszközökkel ijesztik el a gonosz szellemeket és a telet.

Magyar vagyok, magyarnak születtem!

A húsvét önmagában keresztény ünnep, bár mi magyarok ezt is kicsit magunkévá tettük a szokásainkkal. A mi fiaink reggel korán kelnek, csinos ruhát öltenek és kölnivel felfegyverkezve útnak indulnak a piros tojás, egy kis pálinka vagy zsebpénz reményében. A lányok tojást festenek, majd szépen felöltözve várják a szavaló fiúkat. Ha egészen vissza akarok menni az időben, akkor régen még nem kölnivel locsolkodtak a fiúk, hanem hideg vízzel. Személy szerint én azért örülök neki, hogy március, április környékén inkább bűzlenem kell, mint egy vödörnyi hideg vizet a nyakamba kapni minden fiútól. Emlékszem, mikor kicsi voltam, még nagyon nagy „divat” volt az is, hogy a szüleim (upsz, bocsánat, a húsvéti nyuszi), elrejtettek csokitojásokat a kert különböző pontjain és nekünk kellett megtalálnunk azokat.

Milyen vicces, hogy mi magyarok a munka ünnepén nem dolgozunk. (Tengermély tiszteletem a kivételeknek.) Május elseje, más néven a Majális az a program, amit minden gyerek nagyon vár.

Manapság a májusfa már nem annyira divatos, viszont én hiába vagyok csak 24 éves, még emlékszem arra, hogy volt egy lány a faluban, ahol felnőttem, akinek minden május elsején legalább egy, szalagokkal feldíszített májusfa állt a kertjében.

A falu- vagy városnapok itt sem maradhatnak el. A településeken hirtelen előkerülnek a körhinták és minden földi jó. A legkisebb falu is nagy büszkén meghívhat végre magának egy neves fellépőt koncertezni, és a szomszéd Erzsike életrajzának legfényesebb pontja az, hogy zsinórban harmadjára nyeri meg a gulyásleves főzőversenyt.

Magyar vagyok, magyarnak születtem!

Augusztus huszadika minden magyar szívébe bele van vésve jó mélyen. Az államalapítás ünnepe, az új kenyér megszentelése, István királlyá koronázásának a napja. Rendszerint mindenhol hatalmas tűzijátékkal, parádéval és falu vagy városnapokkal ünnepeljük. A tévében törvényszerűen leadják az eredeti; István, a király című rockoperát, és megnézhetjük ahogyan a repülőkkel bravúroznak a Duna felett.

Rengeteg ünnepet, szokást, ételt tudnék még felhozni például, legyen az a csodás nyelvünk, a tájaink, a világon legszebb lányaink, a pirospaprika, a sárga villamos, a gulyásleves, az Egri Bikavér, Tokaj, a Balaton, Tihany, a Gellért-hegy, a Deák Ferenc tér, a csodálatos pesti pályaudvarok és minden más, amitől mi magyarok igazán magyarnak érezhetjük magunkat. Határon innen és határon túl.

Magyar vagyok, magyarnak születtem!

Te mitől érzed magad igazán büszke magyarnak?

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here