„Megveszem neked a babaházat ha ezt hagyod!” – (Kendőzetlen interjú egy gyermekkori szexuális zaklatásról)

Vannak témák, amikről nem szeretünk beszélni, mert nem illik, vagy épp nem merünk. Ebbe a kategóriába tartozik a gyermekkori szexuális zaklatás témája is. Mivel én úgy gondolom kell róla beszélnünk, vettem a bátorságot, hogy meginterjúvoljam az egyik ismerősömet gyermekkorának legnagyobb traumájáról. Arról, hogyan molesztálta őt a nevelőapja éveken át. Figyelem! A következő interjú 100%-ban igaz történet! A hölgy valódi nevét a Noémi névre cseréltük közös megegyezés alapján. Cseh Andrea interjúja.

0
8001
vettem a bátorságot, hogy meginterjúvoljam az egyik ismerősömet gyermekkorának legnagyobb traumájáról. Arról, hogyan molesztálta őt a nevelőapja éveken át. Figyelem! A következő interjú 100%-ban igaz történet!

Noémi az egyik legnőiesebb, legkiegyensúlyozottabb nő, akit ismerek. Sosem gondoltam volna róla, hogy a lelke mélyén talán az egyik legfájdalmasabb titkot őrizgeti. Sikeres üzletasszony, boldog párkapcsolatban, átlagon felüli intelligenciával, kellemes megjelenéssel. Ez is bizonyítja, hogy nem minden magabiztosnak tűnő embernek makulátlan a múltja vagy az élete. Mikor kissé félve megkérdeztem, hogy elmesélné-e mi történt vele gyermekkorában, szinte gondolkodás nélkül igent mondott. Úgy gondolja, ha bárkiben is megindít valamit a története, vagy reményt adhat a sorstársainak, már elért valamit.

Cs. A.: Mesélj kérlek arról, hogyan kezdődött az egész a nevelőapáddal?

N.: Őszinte leszek, az egy akkora trauma volt akkor gyerekként, hogy nem mindenre emlékszem. Az biztos, hogy az elején „jól indult” a kapcsolatunk, már amennyire egy gyereknek egy válás után ez jó lehet.

Kedveltem. Nem is volt nehéz, hiszen pontosan tudta, mivel tud megvenni egy 8 éves gyereket: vett édességet, állatkertben voltunk, átvitt a barátnőmhöz, ahova szintén rengeteg, sokféle édességgel érkeztem. Nincs mit szépíteni: megvett.

Aztán néha túl közel volt, túlságosan a szférámban volt. Tudod, amikor valaki az aurádban van. Akkor nem értettem és kezelni sem tudtam. Majd lassan kibontakozott az egésznek a miértje…

Őszinte leszek, az egy akkora trauma volt akkor gyerekként, hogy nem mindenre emlékszem. Az biztos, hogy az elején „jól indult” a kapcsolatunk, már amennyire egy gyereknek egy válás után ez jó lehet.

Cs. A.: Akkor ezek szerint mondhatjuk úgy, hogy egyre súlyosbodtak a tettei, közeledései? Mik voltak azok az első lépések, amiből gyerekként elkezdted felfogni, hogy nem normális?

N.: Igen. Ez egy felépített, előre kigondolt terv volt.

Sajnos nem én voltam az egyetlen, így volt tapasztalata, hogyan kell az első lépéseket óvatosan megtenni.

Először a lábaimat simogatta. Egyre feljebb, de volt olyan alkalom, hogy még csak hozzám sem ért. Nem értettem de éreztem, hogy ez nekem nem jó. Volt, hogy bejött a fürdőbe míg én fürödtem. Semmit nem csinált, csak bejött, kiment. Aztán egyszer csak „túlcsúszott” a keze. Itt már tudtam, hogy ez nem helyénvaló. És itt elszabadult a pokol.

Cs. A.: Mikor érezted, hogy ez túlmegy a határaidon, próbáltad jelezni valakinek?

N.: Nagyon felgyorsultak az események. Többször fogdosott mindenhol, volt, hogy nekem kellett őt. Volt, hogy nem csak kézzel akarta, hogy hozzáérjek. Több mélypontom volt. Az első, mikor az ő lakásában voltunk hárman: ő, anya és én. Egy ágyban feküdtünk, én anya mellett, a másik oldalamon semmi sem volt, ő pedig a lábunknál keresztben. Nem volt rajtam ruha, hogy miért, nem tudom… de ő ott feküdt a lábunknál, és a keze az én takaróm alatt volt. Anya mellettem feküdt. Hangot sem mertem kiadni. Anya elment fürdeni, ő pedig egyre erőszakosabban folytatta. Berohantam anyához, hogy rosszul vagyok, menjünk haza. Nem mentünk. Folytatódott később, én pedig mondtam, hogy ne csinálja. Anya megkérdezte, hogy mit? Majd ő csak annyit mondott, hogy masszírozza a lábamat és ezt szoktam szeretni. Borzasztó sokkban voltam. A következő mélypont akkor volt, mikor tudtam, hogy anya éjszakás a kórházban, így nem mertem hazamenni. Az éjszakát a játszótéren töltöttem. Ez akkor nem derült ki.
Rá nem sokra szintén ketten voltunk, fürödtem.

Rám törte az ajtót, leült a kád szélére és maszturbálni kezdett.

Amikor anya hazajött, lementem elé a kapuhoz és kértem, hogy a lépcsőn menjünk fel, mert beszélni akarok vele. Elmondtam pár szóban mi történik, de anya azt mondta, biztos félreértem. Addigra már gyűlöltem az embert, anya azt hitte, csak ezért találom ki. Onnantól nagyon sokáig hallgattam róla.

Először a lábaimat simogatta. Egyre feljebb, de volt olyan alkalom, hogy még csak hozzám sem ért. Nem értettem de éreztem, hogy ez nekem nem jó. Volt, hogy bejött a fürdőbe míg én fürödtem

Cs. A.: Mennyi ideig tartott a dolog? Mikor, és hogyan jött el az a pont, hogy végre valaki meghallotta a vészkiáltásod?

 N.: Nem sokáig. Összesen két évet kellett ebben töltenem. 9 éves voltam, mikor egy édesanyámmal folytatott sokadik veszekedés után felhívtam édesapámat, hogy jöjjön értem. Eljött és mondtam neki, hogy szeretnék visszaköltözni hozzá. Nem habozott, azonnal magához vett. Már nála voltam, mikor el mertem mondani, miket éltem át.

Cs. A.: Édesanyád hogyan reagált arra, mikor számára is világossá vált, hogy ezek nem csak gyermeki túlkapások, hanem konkrétan abúzus?

N.: Ehhez kellett neki idő. Ez az ember anyát is átverte, meglopta, megcsalta. Igazi szélhámos volt. Mikor ezek elkezdtek kiderülni, illetve az is, hogy korábban is volt hasonló ocsmány húzása más nő lányával, akkor elhitte. Nem tudom, hogy reagált. Évekkel később, egész pontosan hat évvel később beszéltem csak vele erről.

Cs. A.: Feljelentettétek az illetőt ezután?

N.: Ez az ügy soha nem került bíróságra. Megúszta. Éppen ettől akartak megóvni: a még nagyobb traumától. Másképpen akarták elintézni édesapámék, de nagymamámnak hála (azóta is), felhívta a figyelmét arra, hogy ha őt is elveszítem, utána ki fog felnevelni? Így annyiban maradt, de az élet megbosszúlta. Úgy tudom nagyon beteg volt hosszú időn keresztül, tavaly pedig meghalt.

Cs. A.: Azóta felnőtt nő lettél. Van olyan dolog, amiben gátolnak ezek az élmények? Nőként a szexualitásod meg tudod élni maximálisan?

N.: Sajnos van. Igyekszem feldolgozni maximálisan, hiszen már 15 év eltelt azóta.  Viszont van egy része a szexuális együttlétnek, ami nálam nagyon vékonyjég, óvatosan és türelemmel kell megközelíteni a dolgot. Azonban hála az égnek, sorsnak, választásaimnak és mindennek, ezzel soha nem volt gond. Az első kapcsolatomtól kezdve őszintén beszéltem erről azokkal, akikkel párkapcsolatban voltam. Mindenki megértette és tudta kezelni. Egyébként ezt leszámítva, minden rendben alakult a lelkemben, testemben és ezért nagyon szerencsésnek tartom magam. Sok és kitartó munka kellett hozzá, és azok az emberek, akik engem körülvettek és körülvesznek a mai napig.

Rám törte az ajtót, leült a kád szélére és maszturbálni kezdett.

Cs. A.: Hála Istennek! Mit üzennél így névtelenül az embereknek, esetleg a sorstársaidnak?

N.: Elsősorban a szülőknek üzennék: egy gyerek ha ilyesmivel fordul BÁRKIHEZ, nem szabad félvállról venni! Nem találnak ki ilyet a gyerekek. Ha ez bármi okból kifolyólag szóba kerül, akárcsak a legkisebb mértékig, komolyan kell venni! Illetve nagyon fontos, hogy tudja a gyerek, hogy a szülőhöz bármikor és bármivel fordulhat, őszintén!
Sorstársaimnak pedig azt üzenem, hogy: bár életünk egy hatalmas és örökre megmaradó fekete foltja ez, nem érezhetjük magunkat ettől megszégyenülve, megbélyegezve. A legfontosabb, hogy el tudjuk fogadni, és becsülni önmagunkat. Ettől egy pillanatig sem vagyunk kevesebbek. Ezen felül pedig merjetek beszélni róla! Merjetek segítséget kérni, őszinték lenni magatokkal, a párotokkal és merjétek feldolgozni a történteket!

Senki sincs egyedül…

A továbbiakban pedig szakértőnk, Ludván-Borosné Plecskó Izabella, szexológus-tanácsadó fűz hozzá szakmai véleményt.

„A gyerekek a legritkább esetben találnak ki maguktól szexuális visszaéléssel kapcsolatos történeteket, hiszen ideális esetben a gyermekkor során ismereteik nem terjednek ki a szexualitásra. Ezért szinte biztosak lehetünk abban, ha az adott gyermek szexuális töltetű történetet mesél, utal rá, vagy rajzaiban, játékában szexuális tevékenységet jelenít meg, az valós élményen alapul.
Az esetleges külsérelmi nyomokon kívül a bántalmazott gyermek viselkedésében bekövetkező markáns változás is árulkodó lehet. Az elhallgatott traumák pszichés zavartüneteket okozhatnak.

 Fontos, hogy nyitottak legyünk a gyermek felé, fokozottan figyeljünk a viselkedésére és a benne rejlő disszonanciákra: gyanús jegyek jelentkezhetnek testi, viselkedésbeli és érzelmi szinteken is. Lehetnek általánosak vagy specifikusak.

 
Amennyiben a gyermek/fiatalkorú túl hamar találkozik a pszichés érettségének nem megfelelő élményekkel, azokat feldolgozni nem tudja, ami életre szóló következményekkel járhat: zavarokat okoz a pszichoszexuális fejlődésben, személyiségfejlődésében és későbbi társas kapcsolatai kialakítására is kihathat.

Jellemző tünetek:
• túlzott érdeklődés vagy elkerülés bármilyen szexuális jellegű dologgal kapcsolatban
• regresszió: kisebb korosztályhoz hasonló viselkedés, bepisilés, „babás viselkedés”
• szorongó viselkedés, búskomorság
• elszigetelődés, kapcsolatépítési problémák
• motiválatlanság, passzivitás
• kényszeres viselkedés, rögeszmék
• autoagresszió (verbális és fizikai)
• agresszív magatartás, dührohamok
• szexualizálódás: kihívó viselkedés, önkielégítés, átélt jelenetek játékban/rajzban való megjelenítése
• a gyermek elutasítóvá válik az addig megszokott teendőkkel szemben (öltözés, WC használat), vagy személyekkel kapcsolatban
• irreális félelmek megjelenése (sötétség, egyedüllét)
• evés-, vagy alvászavarok megjelenése
• a gyermek önmagát piszkosnak érzi
• szomatoform zavarok
• testi/lelki fejlődés elmaradása

A viktimológia megfigyelési eredményei alapján egészen ritka az olyan eset, amikor egy bántalmazott vagy zaklatott személy élete során összesen „csak” egy alkalommal válik abúzus áldozatává. Ergo, akivel egy alkalommal megesett ez a traumatikus esemény, az nagy valószínűséggel később is áldozattá válik. Értelemszerűen minél több alkalommal fordul elő valakivel abúzus, annál visszafordíthatatlanabb károkat okoz a személyiségben. Egyetemes emberi szükséglet a biztonságérzet, a testi önrendelkezés (a szexuális partner, a nemi érintkezés idejének, helyének szabad akaratból történő kiválasztása), így megfelelő kezelés nélkül az elszenvedett traumák egy életen át kísértik az áldozatot.
 
Hosszútávú következmények:
• kapcsolatépítési és elköteleződési problémák
• szexuális funkciózavarok, gátolt szexualitás
• promiszkuitás
• deviáns magatartás
• depresszió, szorongás
• függőségek kialakulása
• személyiségzavarok, magatartásbeli problémák
• önsértő/önromboló/szuicid viselkedés

A jelenlegi becslések szerint a visszaélések közel háromnegyedét családtagok vagy ismerősök, gyakran tekintélyszemélyek követik el: olyan felnőttek, akiknek normális körülmények között biztonságos közeget kellene nyújtaniuk a gyermeknek ilyen, és hasonló traumák ellen, és esetén.



A hozzátartozói (főleg a szülő-gyermek) kapcsolat erős – gyermeki – lojalitáson alapul, ezért a bántalmazott gyermek is lojális marad a bántalmazó rokonához, szülőjéhez. A bántalmazott gyermek önmagát hibáztatja, bántalmazóját pedig az utolsó pillanatig felmenti. A gyermekek épp ezért nem képesek, az esetleges megfélemlítés miatt pedig nem akarnak beszélni az átélt élményekről. Ezért a szülői visszaélésről az erőszakcselekmény testi nyomai, vagy a váratlan tüneti viselkedés árulkodik. Az incesztustabu áthágása a gyermekben az árulás érzetét keltheti, traumáját tovább mélyíti.

Az abúzust elkövető személy általában nem szexuális vágyaktól motivált, hanem a hatalomérzet és a felsőbbrendűség utáni vágy hajtja, hogy áldozatát alárendelt szerepbe hozhassa, tárgyiasítsa. Az ilyen elkövetőket szadisztikus karaktervonások jellemzik.

A társadalmi réteg perifériáján, kritikus egzisztenciális körülmények között élőknél, deviáns viselkedésű, valamint korábban bántalmazást elszenvedő személyek körében nagyobb a prevalencia.

Amennyiben az elkövető ismert, a szakszerű segítség kérése és a szükséges jogi lépések melletti első lépés az áldozattól való távoltartása, megelőzendő a további visszaéléseket.

9 éves voltam, mikor egy édesanyámmal folytatott sokadik veszekedés után felhívtam édesapámat, hogy jöjjön értem. Eljött és mondtam neki, hogy szeretnék visszaköltözni hozzá. Nem habozott, azonnal magához vett. Már nála voltam, mikor el mertem mondani, miket éltem át.

Hová fordulhatunk?

ESZTER Alapítvány és Ambulancia
(Erőszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitációjára Alapítvány)
www.eszteralapitvany.hu
+36(1) 466-9872 

NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület
Bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala: 06-80-505-101 (este 6 és 10 óra között)
www.nane.hu
Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat
www.ngysz.hu
+36(1)475-7000

Kékvonal Gyermekkrízis Alapítvány
www.kek-vonal.hu
+36(1)354-1029

Sorstársaimnak pedig azt üzenem, hogy: bár életünk egy hatalmas és örökre megmaradó fekete foltja ez, nem érezhetjük magunkat ettől megszégyenülve, megbélyegezve. A legfontosabb, hogy el tudjuk fogadni, és becsülni önmagunkat. Ettől egy pillanatig sem vagyunk kevesebbek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..