Élet egy elcseszett generációban

Manapság sokat halljuk X, Y, Z, de ez nem az „ábécé”, hanem a különböző generációk megnevezése. Szerzőnk, Dett Tímea őszintén összefoglalja, ő hogyan is látja ezt a világot és rámutat arra, mi az, amin szerinte változtatni kellene.

0
951

Néhány hónapja gondolkodom már, hogy megírom az „Elcseszett generáció” cikket, de valamiért mindig lebeszéltem magam róla, mondván talán csak én látom rosszul a dolgokat és azért nem annyira tiszteletlen, kamu világ ez.

Szingli vagyok, és szerintem leszek is, amíg a világ nyolcadik csodája megtörténik, ami egy tisztelettudó, értelmes, családcentrikus, NORMÁLIS férfit hoz az életembe. Nem azt mondom, hogy nincsenek kivételek, de nincs energiám mindig randizgatni, aztán ugyanott találni magamat. Tudtátok menő a mai világban megcsalni, bulizni, nem tisztelni, nem érdekelni, a haveroknak megfelelni, felelőtlennek, lustának lenni, hazudni? Isten hozott az Y generáció idejében, ahol szörfölni, posztolni, henyélni a cool.

Tari Annamária szavaival:

„Több ez, mint a fiatalság egy újabb, múlékony hóbortja. Ezek az emberek már nem képesek koncentrálni egy dologra olyan hosszan sem, mint egy aranyhal (nem költői túlzás: egy másodperccel le vagyunk maradva az aranyhal koncentrációs készsége mögött). Folyton unatkoznak, sőt unatkozunk, mi is, harmincasok, s már a többiek is. Unottan lézengő, nyilvánvalóan hamis és hazug kirakatéleteket tolunk kéretlenül az „ismerőseink” orra alá, elfeledkezve olyan apróságokról örökre, mint ún. magánélet, intimitás, szemérem. Az van, aminek online van nyoma. Mindig, minden, azonnal közös ügy, és a legújabban kiposztolt elmés hülyeség után 8 percenként csekkoljuk türelmetlenül, hogy lájkolta-e valaki, és hányan tették.”

„Ez a „Mindent, de azonnal!” kora. A „Semmi nem érdekel.” kora. Az „Untat az élet.” kora. A hazug fészbúkéletek kora. Az aranyhalmemória kora. A hisztéria, a követelőzés és a „Nekem jár!” kora. A multitasking kora. A kor, amelyről azt hisszük, elmúlik. A generációké, melyekről azt hisszük, nem mi vagyunk. Pedig dehogynem. Isten hozott a romlás kezdetén, ahol a tempó szédítő, az állandóság a múlté! – te pedig csak kapkodod a fejed és próbálsz túlélni, miközben áltatod magad: te nem váltál ilyenné.”

Van igazság abban, amit a szakértő mond. Olyan életképtelennek tűnnek a mai fiatalok, (tisztelet a kivételnek), beleértve a harmincasokat is, nincs felelősségtudat és kitartás bennük. Na meg tisztelet. Szerintem ez itt már nem csak nevelés kérdése. Itt közrejátszott az online világ, ami egy második, elvarázsolt, virtuális életet adott a fiataloknak, ahová menekülhetnek, és posztolhatják, hogy most miért is egy k…a az anyja, aki fizette a kirándulását, amiről kétnapja büszkén posztolt még, az új Iphone-jával meg a Michael Kors táskájával.

Eljutottunk egy olyan korba, ahol a való életben megy a mutogatás meg bunkózás, a tanároknak beszólogatás (uhh, de király vagy az osztálytársaid szemében) és online a szercsilávcsizás.

Számomra ez az egész undorító ahogyan van. De mégis hogyan neveljük emberséget társainkba, hogyan tanítsuk őket tiszteletre? PÉLDÁVAL.

A lájkvadászat már az önbizalmukra ment. Példaképük a Kardashian, ezért majd Ők is plasztikázni akarnak iskola után, és miután rájönnek, hogy ez nem ám álomvilág, és a létra aljáról kell kezdeni a karriert, amiből következik, a fizetés megélhetésre elég de másra nem, és csak ha anyuka – akit lek…áztál tegnap online – ki nem fizeti a plasztikád, mehetsz svájci „órabérért” nyomni, hogy legyen Kardashian popód neked is.

Tudom, mindig is voltak, akiket úgy vezettek meg ahogyan akartak, voltak, akik drogoztak, ittak, tiszteletlenek voltak. De nem 90%-ban ahogyan manapság. 

Beszéljünk most a pasikról. Londonban, ahol élek, több millió lakos van, különböző hátterekből származók, vallásosak és nem vallásosak, dolgosak és lusták, önfenntartóak és anyám tyúkjai, szegények és gazdagok, pszichopaták és nem pszichopaták (nem, nem normálisak), egészségesek, és betegségben szenvedők, (oh betegesen hazudozók), bulizósak és otthonmaradósak, házasok és elváltak, szinglik és párkapcsolatban élők stb…

Van itt minden. Talán akad egy-két normális is, valahol elbújva a sötétben.

Elmész randizni, minden jól megy. Olyan színjátékot adnak elő, hogy elhiszed a piros fekete, vagy a kék az igazából zöld. Még háromszor-négyszer találkoztok, persze ha még akar látni, mivel az első alkalomkor nem volt kapunyitás. Elhiszed, hogy talán ő lesz az, hisz vár és olyan aranyos, munkája van és egyedül él. Aztán jöhet a meglepetés: az anyjával lakik (26+ éves), vagy családja van és boldog házasságban él, csak kalandra vágyott, vagy single szobát bérel, mert lusta tanulni meg dolgozni, és másra nem futja, de gyereket akar tőled, mert neked jó a fizetésed.

Találkoztam már olyannal is (együtt voltunk több mint egy évet, talán nem ártott volna Specsavershez menni, hogy tisztábban lássak), aki néhány hónap után, előadta a hattyúk halálát. Az édesapja haldoklott, az anyja kitiltotta mert beszélt az apjával (a szülők elvoltak válva, az egyik New Yorkba, a másik Ausztráliába élt), aztán ő is haldoklott, és csak én voltam neki, és kellett az anyagi támogatás.  Sztori vége, függő volt: a hazugság neki – mint nekem a levegő – kellő az életben maradáshoz.

Nem vagyok online órákon keresztül, én megpróbálom értelmesen eltölteni az időmet, és a való életre koncentrálni. Valahogyan engem nem érdekel, hogy mit ettél, vagy miért nem tudtál aludni. Én nem fogok naphosszat órákat görgetni, és depressziózni, hogy nekem miért nincs, ami neked. Én inkább felállok és teszek azért, hogy elérjem a céljaimat. Nem sírdogálok, és depressziós posztokat sem nyomok, hogy milyen szar az életem.

Az életed olyan amilyenné te alakítod. A döntés a te kezedben van. Mit szeretnél kezdeni az életeddel? Mik a céljaid? Hol szeretnél lenni öt év múlva? Hol szeretnél élni? Mi az álom munkád?

És mégis mit teszel érte?

Hidd el, az online világ, vagy a YouTube csatornád nem fogja a tálcán hozni a kívánságaidat. Az 1000 lájk nem fog segíteni az állásinterjún vagy a vizsgán. A virtuális barátok nem fogják elüldözni a magányodat, és az 500 „Gyönyörű vagy!” komment sem növeli az önbizalmad. Ne várj visszaigazolásra! Ne akard azt, hogy mások megmondják kinek kell lenned, vagy ki vagy! Ne akard, hogy mindenki tudjon minden léptedről!

Ne feledkezz meg a privátszférádról és arról, hogy amikor tükörbe nézel, CSODÁLATOS vagy, bárki-bármit is mondjon. Tanuld meg ÉRTÉKELNI MAGADAT, a CSALÁDODAT, az IGAZ BARÁTAIDAT, és a pillanatokat, amelyeket a jelen hoz, amelyeket a való élet hoz. Tanulj meg TISZTELNI! Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!

Hidd el nem az a cool ha bunkó vagy és beszólogatsz, vagy elítélsz. MEGÉRTÉS, EGYÜTTÉRZÉS az igazán király. Tanuld meg értékelni párodat, és ne legyél telhetetlen, akarj 5-öt egyszerre. 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..