Állatorvosi asszisztens Nagy-Britanniában

0
199
magabiztosan kellett pontos tanácsot adnom a gazdiknak.
Itt regisztrált állatorvosi nővérnek hívják a szakmát (Registered Veterinary Nurse avagy RVN).

ELSŐ RÉSZ

Körülbelül 10 éves lehettem, mikor elhatároztam, hogy nekem Angliában a helyem, ugyanis beleszerettem a nyelv ritmusába, a kifinomult angolok udvariasságába, az afternoon tea-be. Minden cool dolog angolul volt, és nem érdekelt a köd, a hideg nyár, a bőrömön akartam érezni azt, amit a könyvekből, filmekből tanultam. Ígérem nem lesz csöpögős, mindjárt a lényegre térek, de ez a kis bevezető kicsit kell ahhoz, hogy átérezzétek, mennyi minden várhat az emberre, ha nyitott az újra.

Az angol lett az életem, hobbim, örömöm, mindenem. Mikor végre akadt egy partner a kalandomhoz, elindultunk. Tudtam, hogy bármi lehet az emberből Angliában. Nem is erősködtem, mikor a végzettségemben egyáltalán nem tudtam elhelyezkedni, mondván nekik angol papír kell arról, amit már 4 éve csinálok. Gondoltam tutira akartak menni, hogy nem vagyok gyilkos vagy veszélyes a diákokra, ilyesmi. Na, sebaj, gondoltam, akkor belevágok a másik szerelmembe, – mert gondoltam, hogy mindennek oka van, és ha valami nem akar kerekedni, akkor nem kell erőltetni – és én bizony kiskutyákat és kismacskákat, meg minden cukiságot napi nyolc órában akarok simogatni. Nos, életem ezen útválasztása nagyon simán ment; néztem is nagyokat.

Szóval úgy kezdődött, hogy egy kedves volt diákom megsúgta, hogy biza az ő főnöke recepcióst keres állatorvosi rendelőjébe.

 Küldtem is a CV-t sebtiben, a munkahellyel álmodtam, elképzeltem magam ott az orvosok, nővérek között. Sikeres volt az interjú annak ellenére is, hogy közöltem velük, semmi recepciós tapasztalatom nincs, de állatszeretetben otthon vagyok, és bizony 10-es skálán 15-öt adok magamnak, mert ennyire szeretném a munkát. Éheztem az új élményre, tapasztalatra. Na, de nem minden csak játék és mese, főleg nem ebben a szakmában. Jó, ha az embernek van humorérzéke, és tud lazítani, erre a tehetségre nagyon szükség van. Nagyon komoly tréning vette kezdetét. Természetesen recepciósként minden termékkel tisztában kellett lennem, magabiztosan kellett pontos tanácsot adnom a gazdiknak. Azt mondanom sem kell, hogy szótárral feküdtem, keltem; nem lehetett csak egy bájos mosollyal elmismásolni a kérdést. Nővérek, orvosok tanítottak.

Állatorvosi asszisztens Nagy-Britanniában
én bizony kiskutyákat és kismacskákat, meg minden cukiságot napi nyolc órában akarok simogatni.

Amint megérzed a tudás ízét, valamint nővérek, tapasztalt recepciósok, állatorvosok vesznek körül, többet akarsz tudni. Egy idegesítő 5 éveshez hasonlítanám magam, aki mindenre rákérdez, hogy „és ez mi?, de miért?, mire jó, hogyan?”. Úgy látszik itt lájkolták a dolgot, sőt úgy tapasztalom, hogy ebben a szakmában azt szeretik, ha kérdez az ember. Jobb, ha tanácsot kérsz, ha nem vagy biztos a dolgodban, minthogy bizonytalanul hibát, akár fatális hibát kövess el. Mindenhol van olyan ember, aki nem szeret, vagy nem tud tanítani, akkor keresni kell mást. Ebben a szakmában minden nap más, éppen ezért előfordul, hogy a 20 éves tapasztalattal rendelkező orvos is lát olyat, amit még praktizálása során soha. Muszáj kérdeznie, tanácsot kérnie, megvitatnia az esetet a kollégákkal. Ja igen, minden nap más, semmi sem ugyan olyan. Hérakleitosz talán legismertebb folyó-hasonlatával jellemezném a szakmát, miszerint nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Aki nem szereti a változást, kihívást, fizikai munkát, annak nem ajánlom a nővérkedést.

Van, aki nem tud tanítani és van, aki született tanár.

Az utóbbihoz, egy fantasztikus nővérkollega mellé tettek heti 3 alkalommal, hogy tapasztaljam a klinikai (nem túl cuki) részét is a dolgoknak. Én csak arra kértem őket, hogy időben szóljanak, ha nincs semmi tehetségem az egészhez, ne húzzuk itt kérem egymás idejét; ha egyértelműen látszik, hogy nem látszom, vagyis, hogy elájulok a vértől vagy a tűtől, vagy a műtő asztal alatt találnak meg, mert a gyomrom nem bírja a látványt, tudassák velem azonnal. Támogattak, hittek bennem. Örökre hálás maradok nekik.

A nővér, aki mellé kerültem, kiváló a szakmájában, akire igazán fel lehet nézni. Soha nem láttam idegesnek, és spontaneitása, humora, intelligenciája egyedi. Tudjátok, olyan példakép. Teszteket csinált nekem, viccesen tanított, én meg szivacs módjára szívtam a tudást; könyveket, újságokat vittem haza. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy mellette tanultam el a technikákat. Nos, később eljárt a szája, és a management megtudta a teszteket, az én szivacsoskodásom, kielégíthetetlen étvágyam, és megkérdezték, hogy meg akarom-e csinálni a nővérképzést, ugyanis kéne még nővér, a rendelő is jól járna meg én is.

regisztrált állatorvosi nővérnek hívják a szakmát (Registered Veterinary Nurse avagy RVN).
magabiztosan kellett pontos tanácsot adnom a gazdiknak.

Itt regisztrált állatorvosi nővérnek hívják a szakmát (Registered Veterinary Nurse avagy RVN). Ezt a rövidítést használjuk a nevünk után, miután letettük a záróvizsgát és a regiszterbe került a nevünk. A regisztert 2007-ben nyitották meg, ami nagy lépés volt a szakma számára. A 2003. január 1-től kamarához csatlakozó nővéreket vagy automatikusan felrakták a regiszterre, ha nem jelezték vissza, hogy nem akarnak a ott lenni. Akkor még választhatták a regiszter kihagyását. 2015. február 17-től viszont mindenki felkerült.

A regiszter bevezetése levette az állatorvosok válláról a felelősséget, tehát most már a nővért terheli a hibája után elkövetett következmény, nem pedig az orvost.

Aztán ehhez a titulushoz lehet gyűjteni még betűket, amik a további képzettségek rövidítései. Vannak kurzusok, amik segítségével specializálódnak egyesek, például néhány kolléga az aneszteziológiába ásta bele magát és szerzett képesítést. Egyre több kurzus jön létre igénynek megfelelően. Úgy tudom, hogy Amerikában például specializálódni is lehet nővérként. Találkoztam egy-két angol nővérrel, akik Amerikában tették le a vizsgát, mert az Egyesült Királyságban még nincs rá lehetőség. Még.Állatorvosi asszisztens Nagy-Britanniában

Próbálok ízesen fogalmazni ígérem, hogy másnak is megjöjjön az étvágya a szakmához, ugyanis hölgyeim (és uraim), folyamatos hiány van. Itt talán egy-két ember megkérdezi most, hogy vajon miért. Ígérem erre is rátérek. Nővérek kellenek, mindenhol (UK, Amerika, Új- Zéland, Ausztrália stb.). Ügynökök zargatják az embert és lasszóval kell minket befogni, mert kevesen vagyunk. Egy körülbelül 52 éves szakmáról van szó, ami folyamatosan fejlődik, de ahhoz több nővér kell, hogy egyre jobb legyen. Ha otthon nővér/ asszisztens vagy, és külföldi tapasztalatra tennél szert, már nagyobb előnnyel indulsz, mint én. Legális korlátai vannak azonban egy ilyen tapasztalatszerzésnek, de ezt is a rendelők határozzák meg az állatorvosi kamara (Royal College of Veterinary Surgeons, RCVS.) szabályozásai alapján.



Na, de térjünk vissza a képzésre, mert reménykedem abban, hogy valakinek meghozom a kedvét hozzá. Ott álltam ezzel az ajánlattal, összeszűkült gyomorral. Hogy átérezzétek az idegesség okát, tudnotok kell, hogy 2008-ban diplomáztam otthon, ez az ajánlat pedig 2014-ben jött.

Állatorvosi asszisztens Nagy-Britanniában

Még 6 év után is rémálmaim voltak az államvizsgáról, a vizsgáztató öreg professzorról és az idővel lejjebb és lejjebb csúszó bibircsókjáról. Akarom én ezt? Újra tanulni, esszéket írni, prezentációkat készíteni, és angolul?! Na ja, miért is ne. Ha nem próbálom meg, sosem tudom meg milyen, meg egyszer élünk, meg ez biztos a sors keze, meg hasonló klisék fordultak meg a fejemben. Beiratkoztam.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.