Három kevéssé ismert látnivaló, amit ne hagyj ki, ha Japánban jársz

Lehetetlen feladatot próbálok teljesíteni azzal a vállalkozással, hogy mindössze három nevezetességet ajánlok Japánból, ráadásul olyanokat, amik lehetőleg nem az utazási irodák és a Google találati listák első helyén állnak. Ezért most kihagyom a szezonális látványosságokat és fesztiválokat, hogy bármikor is jussatok el az országba, azokat a helyeket, amelyekről most írok, mindenképpen megtekinthessétek. Előre szólok, csalni is fogok, rögtön az elején. Szerzőnk, Eszes Rita szavait idéztem.

0
2343
Az első dolog, amit ajánlok, az a Koya-san és aki meg szeretné nézni, az már biztos eljutott Osakába, így ezzel az első ponttal valójában egy teljes régiót szeretnék lefedni. Igen, hazabeszélek, mert itt éltem egy ideig, és a mai napig a kedvenc helyem Japánban. A várost a nemzet konyhájaként emlegetik, ezért elképesztő kulináris sokszínűségre számíthat, aki ide látogat. De más okom is van ennyire ajánlani, ugyanis tökéletes bázis az egész ország felfedezéséhez – hajóval, repülővel vagy a szupergyors és híres vonattal, a shinkansennel az ország bármely pontja rövid idő alatt elérhető innen. Ráadásul Osaka annyira összenőtt Kyotóval, Narával és Kobével, hogy tökéletes kiindulópont ezeknek a történelmi, vallási és kereskedelmi központoknak az egynapos kirándulással történő felfedezéséhez is. 

Dél felé haladva nagyon gyorsan eljutunk Wakayamára és ha kedvünk támad, tengerparti nyaralást is rögtönözhetünk, mert itt megtaláljuk a fehér homokot és a napsütést is.

Kicsit beljebb a parttól itt található a Koyasan, egy lótusz alakú hegycsoporton kialakított buddhista központ, amit Osakából a Nankai-Koya vasútvonalon keresztül lehet elérni. Hatalmas mamutfenyők árnyékában csodálatos templomok, szentélyek és temetők borítják ezeket a hegyeket, amik valami megfoghatatlan vallási élményt nyújtanak a nem hívőknek is. Valahogy megérinti itt az embert az idő és a tér végtelensége és a saját aprósága – de aztán el is ringatja, oly módon, hogy ne maradjon benne kétség, hogy mindez jól is van így.

Tehát aki bulizni akar, jókat enni, közben egyik pillanatról a másikra a futurisztikus és rohanó nagyvárosból szűk és régimódi kis utcácskákba jutni, gésákat, teaházakat és szerzeteseket látni, őzeket etetni tenyérből és rácsodálkozni a különlegesen modern építészeti megoldásokra, annak erre a környékre el kell jönnie. El. Kell. Jönnie.

Japán köztudottan szigetország, amelynek legnagyobb szigete és a leggyakrabban látogatott turisztikai célpontja Honshu. Ha valaki nagyobb utazást tervez az országban, mellette általában a csodálatos természeti nevezetességeiről, és a hideg télben a meleg forrásokban fürdőző majmokról ismert Hokkaidóra jut el. Pedig a harmadik legnagyobb sziget, Kyushu is igazán izgalmas, itt található ugyanis az ország legnagyobb működő vulkánja, az Aso-san.

Az állandóan füstölgő, gőzölgő, néha lávát köpködő kráterek a turisták által is megtekinthetők, illetve sok meleg vízű forrás és az azokra telepített tradicionális japán fürdő (onsen) is található itt.

Utolsóként pedig egy olyan kis szigetcsoportot említek meg, amit a nagy távolság és a kizárólagosan repülőgépes megközelíthetőség miatt a legtöbb európai kihagy, ha Japánban jár. Mivel Okinawa még a II. világháború után húsz évig amerikai fennhatóság alatt állt (és a mai napig vannak itt amerikai támaszpontok), elsősorban talán ők látogatják külföldről, nem utolsó sorban azért, mert itt beszélnek a helyiek a legjobban angolul.

Okinawának az a különlegessége, hogy az embereknek Japánról nem elsősorban egy trópusi paradicsom jut eszébe – de ez az.

Személyes tapasztalatból mondom, aki már ennyire keletre eljutott, és fél, hogy több lehetősége nem lesz rá, az ne várjon Bora Borára, meg a Seychelle-szigetekre. Igaz, a szigetországnak elég sok tengerpartja van, de azok inkább csak szabad sávok a beépített területek mentén, míg ez valódi, fehér homokos, pálmafás, halászfalus, kókusztej iszogatós különlegesség.

 Amennyiben tovább is olvasnál Japánról, a helyeken kívül érdekel a kultúra és betekintenél a mítoszokba is, olvasd el a Rókatündért:

 Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

„Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.

Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.

Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!”

 A könyv megrendelhető itt: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/eszes-rita-rokatunder-8385

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..