Hétköznapi hősök

Hétköznapi hősök. Milyen gyakran használjuk ezt a kifejezést? Legtöbbször, mikor ezt a jelzőt alkalmazzuk valakire, tűzoltókra, katonákra, orvosokra vagy a rend őreire gondolunk, akik nap mint nap életeket mentenek, sokszor a sajátjukat feláldozva. Vakmerően szállnak szembe a veszéllyel, pusztán azért, hogy segítsenek másokon. Példamutató viselkedésük rengeteg gyermeket és embert ösztönöz, hogy ne fordítsuk el a fejünket, ha bajbajutott embert látunk. Azonban, ahogyan a mondás tartja, nem minden hős visel köpenyt, sőt egyenruhát sem. Belegondoltál már abba, hogy minden nap találkozunk hősökkel? Kikre is gondolok valójában? Szerzőnk, Fekete Lili szavait idéztem.

0
168
Hétköznapi hősök
Hétköznapi hősök

Kicsi koromban anyukám gyakran kelt fel hajnalban. Megfőzött, összepakolt, később felkeltett, segített készülni, elvitt az óvodába, utána pedig míg elég nagy nem lettem az önálló buszozáshoz, az általános iskolába is cipelt. Ha apukám hajnalban indult dolgozni, pakolt neki ételt, kikészítette a tiszta ruháit és útnak indította. A reggeli kapkodásban a maradék kis időben összekészült ő is, majd elment dolgozni. Eljött értem nap végén, a hazaúton érdeklődve hallgatta mi volt az ebéd az oviban, mit rajzoltam, mit játszottam, később pedig, hogy mi volt az iskolában.

 

Tisztán emlékszem, hogy sokszor kellett befutnia napközben a suliba, mivel a drága kis csemetéje gyakran felejtett otthon ezt-azt. Többek között az olvasókönyvét, a leckéjét, vagy a tornazsákját és még sorolhatnám.  

Hétköznapi hősök

Mit tesz ilyenkor egy jó anya? Minden erejével azon küzdött, hogy kivédje a rám záporozó fekete pontok és szomorú nyomdák viharát hanyagságom miatt. Gyakran, ezt a meccset heti 3 – 4 alkalommal is lejátszotta. Emlékszem az első napomon bejött az iskolába délután, hogy megnézze, minden rendben van-e velem. Mindig segített a házi feladatomban, felismerte, mennyire gyenge vagyok matematikából és órákon át gyakorolt velem, az iskolai nyílt napokon pedig minden erőmmel azon voltam, hogy lenyűgözzem őt, ő pedig büszkén nyugtázta magában, hogy nem is végez rossz munkát. Mindig becsületre, őszinteségre és segítőkészségre nevelt. Mindig, mindent megbeszéltünk egymással. Telt múlt az idő, kezdtem felnőni, később kamaszodni. Gyakran úgy éreztem, hogy a gondoskodása fullaszt, haragudtam rá, amiért elmondta a véleményét, beleszólt a dolgaimba.

 

Úgy éreztem, hogy felnőttem, nem kell engem folyamatosan istápolni.

Később elballagtam a középiskolából, majd az élet úgy hozta, hogy kollégista lettem. Mondhatni tényleg magamra maradtam. Sok mindent egyedül kellett megoldanom. Először örömmel töltött el a szabadság, az önállóság. Egész jól boldogulok mindennel.

Viszont még így is, hogy körülbelül 60 kilométerre vagyunk egymástól, és kb. négy napot vagyok a kollégiumban, napi 3x minimum felhívom az anyukámat, megbeszélek vele továbbra is mindent, elmeséljük egymásnak mi történt velünk aznap.  

Hétköznapi hősök

Mikor hazaérek boldogan vár, figyelmesen hallgat, pont úgy, mint anno 13 éve. És mikor újra visszamegyek a suliba, rendbe teszi a ruháimat, figyelmeztet mit ne hagyjak itthon, aztán feszülten várja, mikor hívom fel, hogy sikeresen odaértem. Nem tesz másképp édesapámmal sem. Ugyanolyan gondoskodással és szeretettel vár vagy indít el minket, mint eddig.

Mint a legtöbb kislány, én is az „apások” köreit erősítettem. Nagyon felnéztem rá mindig is. Mivel kamionsofőr, viszonylag keveset volt és van itthon velünk, de minden egyes alkalommal az ajtóban toporzékolva vártam haza, ha tudtam, hogy úton van hozzánk.

 

Huszadik évemben járok, de a mai napig úgy várom, mint kisgyermekként.

Apukámmal is mindent megbeszélünk. Gyakran kísértem el egy-egy útra, nagyon sok remek élményünk volt. Sokat nevetünk, viccelődünk. Egy nagyon közvetlen, barátságos és segítőkész embert ismerhet meg benne mindenki. Ő sokkal engedékenyebb, mint anyukám, ezt kihasználva pedig gyakran jöttem ki jól a necces helyzetekből is, hisz neki az esetek többségében sikerült meglágyítania édesanyám sokszor szigorú, szülői szívét. Akik ismernek bennünket azt mondják, hogy mind külsőre mind belsőre elkezdtem hasonlítani édesapámra, ahogy egyre idősebb leszek, amire nagyon büszke vagyok.

Mint már említettem, megkezdtem első kis szárnycsapásaim az önállóság felé. Ebben nagy segítségemre volt a legjobb barátnőm, akivel együtt kezdtük a középiskolát, majd a sors akaratából az egyetemet is.

A nővérem pár éve sajnos messze költözött tőlünk, ezért csak telefonon tartjuk a kapcsolatot általában. A távolság ellenére is bármikor számíthatok rá, de emellett jólesik, hogy van valaki, aki olyan mintha a testvérem lenne és a közelben van.

Első pillanattól kezdve nagyon jó összhangban voltunk, hisz mind a kettőnknek hasonló személyisége van és rengeteg közös témája. A mai napig megosztunk egymással szinte mindent. Sok – sok szép emlékkel és élménnyel gazdagodtunk ebben a bő öt évben. Csak akkor veszem észre mennyit változtunk mind a ketten, amikor a régi fotóinkat nézegetem.

 

Az egyetem segített a régi barátságot összetartani és újakat kötni. Ebben a pár hónapban rengeteg kivételes és különleges embert ismertem meg.

Közülük jó barátaim lettek, akik szívesen segítenek a tanulásban, akikkel felejthetetlen bulikat csinálunk, vagy épp csak összejövünk sorozatot nézni, esetleg beszélgetni, kirándulni. Egy igazi kis családom lett, akik felvidítanak, ha rossz napom van, képesek velem örülni és támogatni, még akkor is, ha a zárthelyi dolgozat vagy éppen a beadandó leadási határideje előtti éjjel zaklatom őket jegyzetekért. És akkor is ha reggel szó nélkül kell összeszedni a fáradt, nyűgös, morcos Lilit és türelmesen végighallgatni, hogyan dühöng, amiért órára kell mennie.

Hazudnék, ha azt mondanám, csak a barátaim miatt várom, hogy újra visszamenjek a kollégiumba, ugyanis iskolakezdés után pár héttel, a szerelem is itt talált rám.

Hétköznapi hősök

Sosem hittem az első látásra szerelem habos-babos, mézben csöpögő, cukros kis love sztorijaiban, de azt hiszem jó döntés volt, hogy adtam egy esélyt a mesének. A kollégiumban találkoztunk először. A találkozást véletlen egybeesések sora előzte meg, ezért alig vártam, hogy jobban megismerjük egymást. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy imád sportolni, edzeni és nagyon fontos számára az egészséges életmód, majd felsorolt majdnem minden olyan dolgot, amiért döglenek a csajok.

Ő csak mesélt és mesélt, én pedig ámultan hallgattam, és oly hihetetlen volt, de valójában rájöttem, hogy gyakorlatilag 80%-ban egymás szöges ellentétei vagyunk. Mégis adtunk egy esélyt egymásnak, amit egyikőnk sem bánt meg. Képes volt motiválni olyannyira, hogy néha – néha betévedek a konditerembe én is, ahova eddig, ha fegyvert tartottak volna a fejemhez sem mentem volna.

 

Az ellentétek ellenére nagyon jól kijövünk egymással. Rengeteget köszönhetek neki, segített beilleszkedni, tanulni.

Szinte mindig ő az első, akinek szólok, ha történik velem valami, akár jó, akár rossz dolog. Minél több időt töltünk együtt, annál erősebb lesz a kapcsolatunk. Egyetlen személyben a legjobb barátomat, a szerelmemet, a másik felemet találtam meg benne. Kaptam tőle még egy családot és sok barátot, akikkel szintén egyre szorosabb kapcsolatot ápolok. Minden egyes nap arra gondolok, hogy néha mérges vagyok rá, összekapunk, mivel mind a kettőnknek fontos a saját igaza, és a maradék 20%- ban, amiben egyezünk, nagyrészt a makacsságunk hasonlít a legjobban.

Tudom, hogy bárhogy is alakuljon az életem, boldogan fogok visszagondolni arra az időszakra, amit vele tölthettem. Ha az élet úgy hozza és együtt leszünk később, ha nem, mindenképpen hálás leszek neki mindenért.

Szóval kik a hétköznapi hősök? A szüleink, a családunk, a barátaink, a párunk. Mindazon emberek, akik nap mint nap körbevesznek bennünket, gondoskodnak rólunk, figyelnek ránk, szeretnek, biztatnak, segítenek, meghallgatnak. Azok, akikért hálásnak kellene lennünk minden nap, hogy időt és energiát szánnak ránk, hogy nem hagynak magunkra, elviselik a reggeli nyűgös kávé előtti énünket. Azt, ha éppen nem a megfelelő hangnemben válaszolunk, ha rossz kedvünk van.

Gondolj bele néha, mikor körülötted vannak, hogy nincs akkora vagyon a világon, ami felülmúlná őket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..