Leküzdött határok

„Idén nyáron egy olyan ellenállhatatlan lehetőséget kaptam az élettől, amit vétek lett volna kihagyni. Tudniillik rólam, hogy imádok utazni, új helyeket és új embereket megismerni. Éppen ezért csaptam le egyből az ajánlatra, ami biztosította számomra, hogy kicsivel több mint másfél hónapot Angliában tölthessek el rokonoknál. Ez remek alkalmat adott arra, hogy munkát vállaljak és új kapcsolatokat építsek több ezer kilóméterre az otthonomtól.” Fekete Lili írását olvashatjátok.

0
1581
Leküzdött határok

Június végén a szüleim kivittek a repülőtérre. Elcsattantak a búcsú puszik, elhangzottak a féltő, óvó szavak, kiszakadtam a biztonságot nyújtó karokból és elindultam a kígyózó sorba, mely a beléptetésnél állt.

 

Korábban sosem repültem és bár nem vagyok az a félős fajta, szeretek új dolgokat kipróbálni, mégis volt bennem egy kis bizonytalanság. 

Tele voltam kérdésekkel, amikre senki nem tudott választ adni azokban a pillanatokban. Tisztán emlékszem arra, ahogy ültem a repülőtéren és vártam, mikor jelenik  meg a gépem járatszáma a kivetítőn. Órákon át meredten bámultam magam elé, míg el nem érkezett a pillanat, hogy felszálljak a gépre. Nem hosszú az út, mégis végtelen időnek tűnt. Néztem ki az ablakon és azon gondolkoztam, hogy mi lesz velem Angliában. Vajon meg tudom majd állni a helyem, lesz társaságom, meg fogom érteni az angol embereket? Aztán arra gondoltam, hogy sosem tudtam volna elképzelni magamról korábban, hogy 18 évesen útnak indulok, mégis megtettem. Nyugodtság, erő és önbizalom öntött el, miközben csodáltam a végtelen kék eget és a világot, ami úgy nézett ki mint egy óriási terepasztal.

 

Abban a pillanatban úgy éreztem, képes vagyok bármire. 

Leküzdött határokPár óra alatt nem csak az országok közti határokat léptem át, hanem a fejemben lévőket is könnyedén ugrottam át. Hihetetlen változások mentek végbe az agyamban.

Leszállt a gép, megérkeztem és ha szokatlanul hangzik is, azt éreztem, hogy ez lesz az a hely, ami meg fog adni mindent, amire szükségem van és eddig hiányzott az életemből. Izgatottan vártak már a rokonaim,hogy induljunk végre haza és megmutassanak mindent. Egész úton csak néztem a lenyűgöző zöld dombokat, a tipikus angol kastélyokat. Nem jutottam szóhoz.

Leküzdött határokFeleszmélni sem volt időm, két napon belül elém gördült az első próbatétel. A segítőm és én elmentünk a céghez ahol dolgozik, hogy jelentkezzek munkára. Megkaptam a munkaszerződést és még pár oldal dokumentumot amit elolvastam, kitöltöttem majd leadtam. Alig pár napon belül hívtak is. Mivel a testvérem szintén ott dolgozott és ezért tudtak az érkezésemről, jelentősen meg volt könnyítve a dolgom. A középiskolában már tanultam angolt, de nyilvánvaló volt, hogy ez a nyelvtudás édes kevés lesz ide.

Bemutattak a főnököknek és néhány munkatársnak. Megdöbbentően sok magyar dolgozott ott. Ez némileg meg is nyugtatott.

 

Már az első munkanap után rendkívül pozitív élményekkel térhettem haza. 

Találkoztam bent egy hasonló korú magyar lánnyal, akivel első perctől kezdve megtaláltuk a közös hangot. Nem sokkal később már nem csak a magyarokkal próbáltam beszélgetni, hanem az angol nyelvet beszélőkkel is. Minden nap szívesen jártam dolgozni, szerettem a munkám, a csapatot.

Leküzdött határokHétvégente gyakran pattantunk kocsiba a nővéremmel és a sógorommal, hogy kihasználjuk a csodás napsütéses időt és bejárjuk a környéken lévő bámulatos helyeket. Ellátogattunk sok-sok történelmi jelentőségű városba és sokszor döntöttünk úgy, hogy időtől függően a napunkat shoppingolásra áldozzuk. Lélegzetelállító városokban fordultunk meg. Várakat és kastélyokat jártunk körbe, amelyek teljesen visszaadták a régmúlt emlékeit.

 

Volt szerencsém Shakespeare szülőházában is megfordulni. 

A költészet nagyon közel áll a szívemhez, ezért ez egy örök emlék maradt számomra.

Leküzdött határok Majdnem akkora nyomot hagyott bennem, mint a Stonehenge-nél tett látogatásunk. Nem tudom megmondani pontosan miért, de nagyon vonzott az a hely. Talán az a sejtelmes és rejtélyes történet ami lappangott a sziklák között, talán maguk azok a monumentális kövek amikről senki nem tud semmi konkrétumot. Mindenesetre lenyűgöző volt.

Leküzdött határokEgy esős hétvégén pedig  Oxfordot vettük a nyakunkba, ahol mesés múzeumokban csodáltuk  meg a múlt kincseit, vagy éppen a természettudományi felfedezésekben merültünk el. Minden hétvégére volt valami program, ami még színesebbé és izgalmasabbá tette az amúgy sem unalmas kint eltöltött napjaimat.

Időközben sógorom magyar barátait is megismertem, és meglehetősen jó kapcsolatot alakítottam ki a nálam pár évvel idősebb fiúkkal, valamint az ő egyik legjobb barátjával. Ezek után minden péntek vagy szombat estét a pubban töltöttünk.

 

Soha egyetlen buliban sem éreztem annyira jól magam itthon, mint azokban a híres angol pubokban. 

Leküzdött határok

A legjobb élmények túlnyomó többsége itt fogant meg. Csak ültünk hárman és beszélgettünk órákon keresztül, miközben legnagyobb meglepetésemre folyamatosan gyűltek körénk az emberek. Rengeteg nációval találkoztam, akikkel nagyon sokat beszélgettem. Nekik köszönhetően majdnem az összes sztereotípiámtól megszabadultam. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban beszéltem a nyelvet és egyre több barátom lett. Annyira beilleszkedtem, hogy észre sem vettem milyen gyorsan repül az idő. Nem hiányoztak az itthoni barátaim, mivel alig két hét kintlét után már nem nagyon kerestek. Akik igazán fontosak, azokkal természetesen tartottam a kapcsolatot, de annyi szeretetet kaptam az újdonsült ismerőseimtől, hogy oda húzott a szívem.

Hamar arra lettem figyelmes, hogy elérkezett a búcsúzás ideje és vissza kell jönnöm Magyarországra.

Leküzdött határok

 

A kollégáim felejthetetlenné tették az utolsó munkanapomat, búcsú ajándékkal és sok szívből jövő jókívánsággal láttak el. 

A barátaimmal is koccintottunk egyet az idén kezdődött egyetemi életem sikerére. Megígértem nekik, hogy jövő nyáron is találkozni fogunk.

Lassan három hónapja, hogy visszajöttem. A mai napig tartom velük a kapcsolatot, gyakran beszélünk és nagyon várnak vissza. Hiányoztak a szüleim és az a pár barát aki itthon várt, de végig sírtam a hazautat. Kissé olyan, mintha honvágyam lenne. Rengeteget tanultam és erősödtem abban a pár hétben amit Angliában töltöttem el. Sokat köszönhetek a kint szerzett barátaimnak, a kollégáimnak, a testvéremnek és a sógoromnak. Örökké emlékezetes marad számomra az idei nyár. Összességében csodálom az emberek kedvességét, segítőkészségét és szeretetét amit felém nyújtottak. Persze voltak nehéz pillanatok, de nem adtam fel és mindig megvolt a kellő motiváció, ami segített az előrejutásban. Olyan dolgokra szántam el magam, amiken én is meglepődtem.

Csodás kint eltöltött időm emlékére készíttettem egy kis tetoválást a csuklómra. Lehet, hogy kissé közhelyesnek tűnik, de mindig emlékeztetni fog arra, hogy vágjak bele az élet adta lehetőségekbe, ne hátráljak meg a kihívásoktól és soha ne adjam fel.

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here