Ahogy kecsesen, szinte királynőként végigvonult az asztalok között, és a kimonója véletlen hozzáért egy- egy férfi lábához, azok sorra összerezzentek, mint valami mágikus érintéstől.
Ahogy ők, úgy én sem tudtam levenni róla a szemem. Két középkorú férfi kísérte, az egyikkel később szóba elegyedtem és tőle tudom, hogy a nő egy hostess klub tulajdonosa, egy tradicionális klubbé, ahol kimonóba öltözött japán lányok szórakoztatnak, kizárólag japán vendégeket. (A hostess klubokról még írok bővebben, egy következő cikkben, itt csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ezek a klubok a gésakultúrára épültek és a stresszes, feszült férfiak számára hivatottak szórakozást biztosítani.)Később azt is megtudtam, hogy a nő 44 éves, pedig nem saccoltam volna idősebbnek 28-nál. Valamiért a nők, Japánban kortalannak tűnnek, ránctalanok és szépek a maguk egyszerűségében. Való igaz, rengeteg időt szentelnek a bőrápolásnak a hétköznapi életükben, ezért nincs is szükségük drasztikus plasztikai beavatkozásokra, hogy fiatalabbnak tűnjenek a koruknál. (Bár egyesek, azért itt sem vetik meg a botoxinjekciókat.) A bőrápolás mellett persze az is fontos, hogy mi kerül az asztalaikra és a japán nők ebben is kivételes helyzetben vannak, hiszen a japán étrend az egyik legegészségesebb a világon és amit fogyasztanak, az kihatással van a bőrük egészségére is. (Erről már korábban írtam a Hogyan őrizzük meg egészségünket és karcsúságunkat japán módra című cikkben.)
Esténként nem csak megtisztítják a bőrüket a sminktől, és az egész nap rárakódott szennyezettségtől, de szívesen végeznek arcmasszázst is. Egyszer hazafelé a 12 órás repülőúton, egy nő mellett ültem, és volt szerencsém figyelemmel kísérni a napi bőrápolási rutinját. Miután tonikkal lemosta az arcát, az ujjai hegyére kevés hidratáló krémet nyomott és gyengéden, lepkeszárnyszerű apró és gyors mozdulatokkal belemaszírozta a bőrébe, ezzel serkentve a vérkeringést. Majd végiggörgette a kézfejét az arcán, középről kifelé, a halánték irányában haladva. A homlokon kezdte, az orrnyergen és az orr kétoldalán haladva folytatta, ezt követően pedig a felső ajkat, az állcsúcsot és az áll vonalát masszírozta végig. Amikor befejezte az egész procedúrát, kezdte elölről és teljesen belemerült a kb. fél órás tevékenységbe.
A hidratálás, a bőr nedvességtartalmának megőrzése fontos a ráncok megelőzésének érdekében. Kollagénnel és egyéb hidratáló anyagokkal dúsított arcpakolások tömkelege kapható a boltokban. Az én nagy kedvenceim az arcmaszkok voltak – ami egy vékony papírréteg átitatva, minden csodaszerrel, amire a bőrnek szüksége van – csak felteszed a megtisztított bőrre és relaxálva hátradőlsz 10-15 percre. Egyébként a japán nők kerülik a túlzottan erős, adalékanyagokkal dúsított termékeket, inkább a natúr, adalékanyag-mentes kozmetikumokat válasszák. Ugyanúgy, mint a táplálkozásban, a szépségápolásban is a természetességre fektetik a hangsúlyt.
Japánban az emberek – férfiak és nők egyaránt – mielőtt a nap végén elmerülnének egy kád vízben, gondosan lemossák a testüket. Luffa szivaccsal eltávolítják az elhalt hámsejteket, megtisztítják a pórusokat és ezzel a mindennapos rutinnal biztosítják, hogy a bőr lélegezni tudjon, fényes és rugalmas maradjon.
A kád vizébe így már tisztán merülnek el, kizárólag relaxálásra, az elme elcsendesítésére használva azt.
Hagyják, hogy a forró vízben a gondolataik elkalandozzanak, feloldódjanak egyfajta harmóniában, vagy elmélyüljenek egy vallásos élményben. A belső nyugalom pedig meglátszik a bőrön is, amíg a stresszes, folyton rohanó ember bőre fáradt, pattanásos, szürke, addig a kiegyensúlyozott ember bőre üde, hamvas és sugárzó.Érdemes tehát a japán nőket követve, egy arcmaszkkal relaxálva vagy egy kád vízben elmerülve azt a napi 10-15 percet önmagunkra fordítani a saját szépségünk és lelki békénk megőrzése érdekében.