Az ázsiai – és köztük a japán – étrend a legegészségeseb a világon, talán ebben rejlik a hosszú élet titka. De nézzük részletesen, miért is.
Frissesség: A konyhában a frissesség alapkövetelmény. Egy gondos háziasszony nem rest, akár minden nap elsétál a helyi áruházba, piacra a friss húsért, halért és zöldségért. Odafigyelnek a minőségre, ezért nem ritka, hogy nem egy helyen szerzik be az alapanyagokat. A halért elmegy a halpiacra, a friss padlizsánt pedig a kedvenc zöldségesénél vásárolja. Egyben a napi sétát is megteszi, amit az orvostudomány kötelezően írna elő mindenkinek az egészsége megőrzésének érdekében…
Mint említettem, különösen odafigyelnek arra, hogy a főzéshez szükséges alapanyagok frissek legyenek, ezért hosszasan válogatnak. Ha például a zöldség nem friss, kicsit fonnyadt a levele, nem veszik meg, egyszerűen otthagyják. Kevés gyorsfagyasztott és konzervált ételt használnak, inkább szezonális ételeket készítenek.
Bőséges reggeli: A reggeli a legfontosabb étkezés a nap folyamán, de amíg mi kalóriadús rántottát és virslit reggelizünk, hogy bírjuk az egész napi strapát, ők főtt rizst és miso (szójababból készített) levest, tofuval kísérve. A fehérjedús reggeli energiaértéke magas, így bőségesen ellátja őket energiával a nap folyamán. Omlettet, vagy grillezett lazacot is szívesen fogyasztanak reggelire, és a csésze zöld tea elmaradhatatlan. A zöld teának is van koffeintartalma, de kevesebb mint a kávénak és tartósabban hat, emellett pedig antioxidánsokat tartalmaz és zsírégető hatású.
Étrend: Az sem mindegy, mi kerül az asztalra. A japán ételek többsége halból, rizsből, szójából, különféle zöldségek és gyümölcsök variációjából áll.
Az ételeik többsége könnyen emészthető, zsírszegény, alacsony cukor- és kalóriatartalmú.
Japánban kimagaslóan sok a halfogyasztás, ezért az étrendjük bőségesen tartalmaz telítetlen omega3 zsírsavakat, amik fontosak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. A hal és rizs mellé gyakran 2-3 féle köretet tálalnak, különösképpen sok keresztes virágúakat (brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol) fogyasztanak, amik köztudottan rákmegelőző hatásúak. Köretként fontos szerepük van egyaránt a friss és szárított tengeri algáknak is (kombu, nori, wakame), amelyek bőségesen tartalmaznak vitaminokat és ásványi anyagokat. 
A zöldségeket nyersen vagy enyhén párolva fogyasztják, így azok megőrzik a szervezet számára fontos tápanyagokat és vitaminokat. A lényeg a természetesség, meghagyni az étel eredeti ízét és színét.
Desszert helyett pedig gyakran friss, feldarabolt idénygyümölcsöt kínálnak. Népszerű az alma, körte, sárgabarack, szőlő, a yuzu és a japán datolya (khaki szilva vagy japán alma néven ismert).
Terítés: A legfontosabb alapszabály az étkezésnél talán az, hogy a japánok sosem eszik degeszre magukat, csak 80%-ig töltik meg a hasukat. Lassan, nyugodtan esznek, minden falatot jól megrágva.
Sosem szedik tele a tányérjukat és kis adagokat esznek, ennek egyik titka a tálalásban rejlik: kis edényekben, tálakban, csészékben kínálják a fogásokat.
Az evőpálcika is segít abban, hogy lassan egyenek, mert egyszerre csak kis adagokat tudnak a szájukba tenni. Amikor gyorsan, kapkodva eszünk, mire az agyunkig eljut az információ, hogy jól laktunk, addigra kipukkadásig ettük magunkat.
Az üzletekben kapható kekszeket, nassolni való süteményeket is külön-külön csomagolják és teszik a zacskóba, így kevésbe esnek kísértésbe, hogy bekebelezzék a zacskó egész tartalmát; egyet, kettőt megesznek és a többit elteszik későbbre.
Esztétika: Az ételek művészi elrendezése is fontos a számukra, a főtt húst, halat, zöldségeket szeletelve, ízlésesen rendezik el a rizságy tetején és algával díszítik. A japánok tudnak a ‘szemükkel is enni’, teljesen kiélvezni az ételeik ízét, jól megrágva minden falatot.
És végül, de nem utolsó sorban, fontos megemlíteni a hálaérzetet, köszönetet az ételért, nemcsak az étkezés során, hanem előtte és utána is. Egy dolog már a Japánba utazásom előtt megfogalmazódott bennem; ha bűntudattal eszünk – esetleg mert tudjuk, hogy adott ételt nem lenne szabad fogyasztanunk, de hát olyan csábítóan finomnak néz ki – sokkal többet árt az egészségünknek, mintha ugyanazt az ételt hálával és könnyedséggel fogyasztanánk. (A komoly betegségek diétái és az allergiát okozó ételek ez alól kivételek, azokat még hálaérzettel se fogyasszuk!) Őszintén bevallva, én magam is ‘bűnözök’ néha a McDonald’s-ban, de utána sosincs bűntudatom. Mindig elviccelem, hogy a szervezetemnek éppen szüksége volt egy kis műanyagra, így még a nem éppen kiváló minőségű étel is kevésbé ártalmas.
