Tavasz, nyár, csavargás, nyaralás – Négy keréken a világ

Kerekesszékkel a tavaszi és a nyári kirándulások szervezése nem egyszerű feladat, de szerzőnk, Hruskó Erika nem ismeri a lehetetlent. Szervez, tervez és útnak indul a nehézségek ellenére is.

0
171

Az általános iskolával sokat kirándultunk, jártunk mindenféle rendezvényekre. Volt olyan is, hogy csak leruccantunk biciklivel a gáton a Tiszához és fürödtünk, krumplit sütöttünk parázson és nyársaltunk. Fantasztikus jó osztályom volt általános iskolában és a szülői közösség is az volt. Kislányként én még tudtam járni, biciklizni, tollasozni. Voltak fájdalmaim, de azért ezek még mentek.

Amikor hosszabb útra indultunk és elfáradtam, a fiúk felvettek gólya viszi a fiába, nagyobb korukban a nyakukba kaptak.

Hosszabb kirándulásokon velünk jöttek a szülők is, de minket nem zavartak, ők el voltak magukkal. Viszont mikor elfáradtam, az apukák kaptak fel. A Kékestetőre bizony így jutottam fel, hogy hol az egyik fiú, hol egy apa kapott fel

A középiskola után, páran újra összejöttünk az általános iskolás osztálytársaimmal. A srácoknak már volt jogsijuk, egy Trabant és egy Lada is. Az érettségi utáni évet végig csavarogtuk és buliztuk újra. Aztán csak fel kellett nőni, ki hova ment főiskolára, egyetemre, dolgozni, ez a korszak is véget ért. Szétszéledt újra ez a csapat is.

Ekkora már nem tudtam járni. Ennél a csapatnál továbbra sem számított, hogy még annyit sem tudok menni, mint addig.

Ekkor még nem éreztem hátrányát a kerekesszékes életnek, mert a párom és a barátaim árkon-bokron át magukkal vittek. Az évek során párok, barátok jöttek mentek.

Nem voltam mindig olyan szerencsés, hogy egészséges férjem, barátom legyen. A felnőtt lét bizony hozott jó pár nehezen megoldható feladatot. 1998 óta élek Budapesten. Ekkor még semmi sem volt leakadálymentesítve, és nem létezett alacsonypadlós tömegközlekedés. Az első budapesti munkahelyem Óbudán volt, mellé költöztünk, hogy ne kelljen autóval közlekedni. A barátnőmmel és a második férjemmel laktunk albérletben.

Mindkettőnknek volt autója, barátnőmnek jogsija, de az nagy macera volt mindig ki-be pakolni a kerekesszéket az utóból, nekem átülni. Ráadásul elektromos kerekesszékkel közlekedem és sosem volt olyan autóm, amibe bele fért volna. Így, ha autóval mentünk a mechanikus kerekesszékkel mentünk, ami mindenkinek macera. Abban meg sem tudok mozdulni. Arra nézek, amerre fordítanak.

Munkába a kukáknak kialakított lejárókon, autókihajtókon, letört járdaszegélyeken és az autók között az úton közlekedtem ebben az időben. Óbudán ekkor már volt egy zebra, ami akadálymentes volt, ami abban az időben csodának számított.

Sajnos a mai napig az Astorián és Újpest városközpontban még mindig nincs leakadálymentesítve minden. A belváros foltokban járható, nagy kerülőkkel.

Szeretek jönni-menni, de mechanikus kerekesszékkel nem az igazi, de még mindig jobb, mint nem menni. Nem tudom hogyan, de Óbudán a nagyobb boltok akadálymentesek. A posta, az OTP, a rendelőintézet le volt már 1998-ra akadálymentesítve.

A Flórián aluljáró rámpás, mindenfelé ki tudok jönni belőle. Így szűkebb otthonomban teljesen jól tudtam a kezdetektől fogva közlekedni. Azonban az élet nem csak munkából, boltba járásból áll. Az ember lánya szeretne elmenni strandra, hegyekbe, ide-oda. Na ezt kerekesszékesként, ha nincsen melletted egészséges társ vagy barátok, nagyon nehezen tudod megtenni. A gyógyfürdőkben lévő medencénél lehetett találni vízbeemelőt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy műanyag szék, amit belecsörlőznek a medencébe. Nem egy nagy kunszt, de még mindig nem természetes mindenhol. Szóval ilyeneket lehetett találni a gyógyfürdőkben, de nem a Balatonnál. 1998-ban született egy fantasztikus törvény az esélyegyenlőségről, amiben szó van az akadálymentes közlekedésről, a szolgáltatások hozzáféréséről, minden földi jót beleírtak. Az utána következő pár évben meglódult az akadálymentesítés ügye, de mint minden újnak, elmúlik a varázsa.

Hiába törvény, ha nincs szankció, mit sem ér. Azonban elhozta, hogy a közlekedési társaságok is elkezdtek ezekről gondolkodni (sok helyen még mindig csak idáig jutottak el) és 1999-ben a napfogyatkozást Siófokról néztem és vonattal mentem.

Akkor ugyan még csak a levelek és biciklik közé tettek minket, és a járó kísérők végig állták az utat, de legalább levittek róla.? A fejlődéshez annyit tennék hozzá, hogy 3-4 évvel ezelőtt szintén megkaptam ezt a vagont egy utazásomhoz a tél kellős közepén, fűtés nélkül. Ja azt el kell mondanom ehhez a vonatos utazáshoz, hogy nekem nem úgy megy, hogy kinézek egy vonatot és felpattanok rá.

Ki kell tervelnem a visszautazásomat is. Felhívok egy számot, minimum 3 nappal az utazásom előtt és lediktálom vagy mailben elküldöm az igényemet. Le kell adni a kerekesszékem súlyát, szélességét, összecsukható-e, én ki tudok-e ülni belőle, kell-e akadálymentes wc és kísérővel utazok-e. Ezt utána visszaigazolják vagy nem. 2017-ben Hajdúszoboszlón voltam nyaralni, és egy 10 óra körül induló vonattal szerettem volna menni, de technikailag nem tudták megoldani.

Alig találtak olyan vonatot, amivel elutazhattam, mert ilyenkor az akadálymenteseket mindet a balatoni vonalon közlekedtetik.

Így reggel 6.00-kor indultunk a Nyugatiból és 10 óra környékén a szállodánknál voltunk. Elfoglalni természetesen csak kettőtől lehet a szállást. A visszafelé úttal is ugyanez történt.

A délután 3-kor induló vonattal tudtak csak hazahozni, de a szállodában olyan rendesek voltak, hogy megengedték (felár nélkül), hogy délután 3-ig tartózkodhassunk a szobánkban.

A városok közötti busz közlekedés még rosszabb, mert gyakorlatilag nincs alacsonypadlós helyközi járat.

Ha Budapestről kitesszük a lábunkat, a vidéki városokban már találhatunk alacsonypadlós buszokat, de nincs a menetrendben jelölve. Úgy jönnek, ahogy a diszpécser beteszi, ahogy esik úgy puffan alapon és arra a vonalra. Viszont minden városban, ahol villamos közlekedés van, a villamosok – Budapest kivételével – már mind alacsonypadlósak. Debrecenben az összes troli az és Miskolcon a buszok nagy része.

Tehát a Balatonra lejutok, de még a kislábam ujját sem dugtam a vízbe. Ha több napra mennék, ott is szeretnék aludni, a szállás találása sem egyszerű. A szállodákban már sok helyen találhatunk akadálymentes szobákat, azonban apartmant nagyon nehéz kifogni. Nekem ez is több szervezést igényel, mint általában az embereknek és persze a választék sem akkora. Imádok pancsolni. A Balatonon, Siófokon van vízbeemelő, amit soha nem találtam meg. Tavaly kerestem utoljára. Az utóbbi 20 évben azért nagyot fejlődött a világ.

Idén adtak ki egy katalógust, ahol szorgos mozgássérült emberek összegyűjtötték a Balaton környéki akadálymentes turisztikai lehetőségeket, strandokat, szállásokat, fürdőket.

Azonban még így is nagyon nehéz eljutni strandolni, ha annyira mozgássérült vagy, mint én. Meg kell tanulni azt élvezni, amit a lehetőségek adnak.

A Balaton gyönyörű, még akkor is, ha nem csobbanhatsz benne. És mégiscsak csavarogsz, új tájakat láthatsz vagy a régit viszont.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..