Hiszti… avagy már megint megőrülök!!!

Egy dackorszakát élő négy éves gyerekkel sohasem egyszerű, kiváltképp, ha egyedülálló szülőként éli az ember a napjait. Ennek az időszaknak a küzdelmeit mutatja meg nekünk Ildikó El-Hajji .

Hiszti... avagy már megint megőrülök!!!
Drága, egyszem csemetém betöltötte a 4. életévét. Különleges mérföldkő ez, a baba korszaknak vége. Ez minden bizonnyal benne is tudatosult, és hiszi, hogy Ő most már egy saját akarattal rendelkező, és napi szinten ennek ötvenötezer-hatszázhuszonháromszor hangot is adó emberpalánta, aki előszeretettel feszegeti – az amúgy is véges – türelmem határait.
Egyik napról a másikra az én angyali kisfiam, akiért mindenki csak irigyelt, mert olyan könnyen kezelhető volt, a felismerhetetlenségig megváltozott.
Üvölt, tombol mindenért, egyetlen választ ismer csak, és az a NEM! (vagy jobbik esetben csak elenged a füle mellett minden kérdést és kérést)
Napi szinten a hajamat tépem, veszekszünk és sírunk (néha bizony mindketten), de úgy tűnik, hogy se a büntetés, se a megvonás nem működik, és mindegy, hogy hányszor magyarázom el neki, kérek és könyörgök, egyszerűen, mintha nem is hallaná, vagy nem akarná meghallani.
Egy szó mint száz kedves olvasó, ha te magad is egy nagyobbacska gyermek boldog vagy boldogtalan szülője vagy, és már túl vagy mindezen, akkor most csak mosolyogsz az én kétségbeesett kirohanásomon.

Ezer szóval, ezer gondolat

De nekem akkor sem mondta senki, hogy a 2 évesek hisztije, és a tinédzser kori ’mindenki hülye csak én nem’ időszak között itt van 4 évesen az ’Én vagyok a valaki’ korszak is!

Hiszti... avagy már megint megőrülök!!!

Úgy tűnik, hogy a föntről küldött kisangyalom rejtett hibái előjöttek, és jelenleg igencsak helytelen működésű a drágám… Hol lehet reklamálni, visszaküldeni, kicserélni, mert még biztos, hogy van rá garancia?! Blokkom van róla, az nem akadály!
Viccet félretéve, a dolog szépsége az, hogy az óvodában továbbra is egy angyal maradt, intelligens, jól nevelt, kedves, udvarias, de amint átlépi az otthonunk küszöbét, mintha megszállta volna az ördög.

Tudom, hogy csak a határait teszteli, és felnőni tanul, de mégis nagyon kimerítő, és minden egyes összetűzés után rosszabbnál is rosszabb anyának érzem magam. Nem múlik el nap, amikor ne gondolnék arra, hogy azt fogja hinni, nem szeretem Őt, hogy ez a sok veszekedés nem múlik el nyomtalanul, és megromlik közöttünk az a szoros kapcsolat, ami születése óta megvan. Az életemnél is jobban szeretem Őt, éppen ezért nagyon megvisel ez a korszak engem is.

[addthis tool=”addthis_inline_share_toolbox_7f9u”]

Szerencsére vannak mellettem barátok, hasonló korú gyerekekkel. Tőlük tudom, hogy ők is ezen mennek keresztül, azonos érzésekkel küzdenek. Szerencsére egyik sem az a mindenben tökéletes ősanya, akinek a gyermeke rózsa illatú és csillámporos műalkotásokat készít a bilibe, és sírva-nevetve mesélünk egy-egy találkozásunk alkalmával egymásnak napi nyomorúságunkról. Másképp nem is hiszem, hogy ki lehetne épp ésszel bírni.

És vannak a szakértők, akiknek a véleményét csak akkor olvastam, amikor elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy megkérdőjeleztem, hogy én és a gyerekem normálisak vagyunk-e még? A válasz igen… még ha sokszor nem is úgy érzem.
4 és 6 éves kor között szinte minden gyerek átmegy ezen. Olyan ez, mint egy felkészülés a szülőnek a hormonális tinedzser korra (Köszönöm, én szívesen kihagytam volna.)

Ezer szóval, ezer gondolat

Természetesen 2 féle hiszti van, csak azért, hogy ne legyen olyan egyszerű az életünk:

1, Erő és kontroll :
– Amikor azt akarod, hogy végre vegye fel a kabátját, de ő nem szándékozik ezt megtenni. Vagy pulóvert adnál rá, sapkát-sálat, ő viszont a dinoszauruszos pólóért ordít, rövid nadrággal miközben odakint a mínuszok röpködnek – ugye ismerős?

2, Érzelmek túlcsordulása:
– Ez inkabb idősebb gyerekekre jellemző – harag, frusztráció, szomorúság – de még nem rendelkeznek biologiai vagy pszichológiai képességekkel ezeknek a feldolgozására.

Ezer szóval, ezer gondolat

Amikor a gyermek érzelmileg “túlcsordul”, akkor egyszerűen képtelen logikusan gondolkozni. ( Ezért sem szabad őket büntetni egy hiszti után, mert nem tehet róla.)

Ezt felnőttként azért is nagyon nehéz kezelni, mert ilyen idős korukra már úgy gondoljuk, hogy ők sokkal érettebbek annál, amilyenek valójában… Egyik percben még édesen csacsog a dinoszauroszokról és születésnapi partikról, a másikban pedig úgy ordít, mint akiről nyúzzák a bőrt, mert nem adtál neki jégkrémet gumicukorral reggelire.

Hiszti... avagy már megint megőrülök!!!Ez az érzelmi fejlődésük része, és a jó hír az, hogy azért csak veled, velem, a szüleivel csinálja, mert bízik benned. Tudja, hogy előtted a legrosszabb arcát is mutathatja, mert úgysem hagyod ott sehol, még ha fenyegeted is ezzel….vagy mégis? Hé, gyere vissza! 😀

Rengeteget lehetne még erről írni, ez egy olyan időszak, amin minden szülő átesik. Tudom, hogy megteszed, – ahogy én is – de ne kérdőjelezd meg, hogy jó szülő vagy-e!

Ezer szóval, ezer gondolat

Hidd el, minden tőled telhetőt megteszel, hogy ezt naponta átvészeljétek és este újra összebújva olvassatok mesét, vagy szerelmesen nézd mikor alszik, hiszen nekem, neked, nekünk van a legjobb gyerekünk a világon!

Hiszti... avagy már megint megőrülök!!!

Utóirat: Ha jön a tinédzser korszak, akkor Olit azért egészen biztosan bezárom a pincébe, az ajtót hétpecsétes lakattal lezárom, és majd csak 25 évesen engedem ki onnan, ha megjött a jobbik esze.

FORRÁS1000 Words Magazine author: Ildikó El-Hajji | Pictures credit: Pixabay
Előző cikkArcok a sivatagban 2.
Következő cikkKína – az első benyomás
Éltem már több országban, futottam már sok néven. Jelenleg Ildikó El-Hajji néven vagyok ismert - vagy közismert? - és a külföldön élő magyarok közkedvelt országában, az Egyesült Királyságban, azon belül pedig Bristol városában élem napjaim. Egész fiatal korom óta a könyvek és olvasás szeretete mellett arról álmodoztam, hogy járom a világot, külföldön dolgozom, megismerkedek új kultúrákkal és az élet maga lesz a “haverok, buli, Fanta“ érzés. Nem mondom, hogy minden úgy alakult az elmúlt 25 évben, ahogy az a nagy könyvben meg volt írva, de sok álmom valóra vált és néhány még vár a beteljesedésre. Alapjában azt kell mondjam, hogy a sok nehézség mellett, az évek során, a szerencse sosem hagyott el és mindig győztesen jöttem ki a csatákból. Az írás és fordítás, egy új fejezete az életemnek, ami által végre egy újabb álmom teljesül, mégpedig az, hogy egy laptoppal dolgozhatok bárhonnan a nagyvilágból és mikor azt mondom, hogy bárhonnan, akkor lelki szemeim előtt a tengerparti házam verandáján ütögetem a billentyűket és a naplementében gyönyörködöm. Igen, jól gondolod - ez még egy álom csupán, de azon vagyok, hogy minél hamarabb beteljesüljön :) Fogadjátok sok szeretettel az írásaim. Ildi x https://1000wordsmagazine.com/

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here