Karácsony Walesben

Csillogó fények, ragyogó arcok, frissen sült sütemények illata a levegőben, feldíszített utcák és házak. Ezek jellemzik Wales fővárosát, Cardiffot az utolsó téli hónapban. Amint véget ér a halloween, azonnal kikerül az áruházak, plázák polcaira a karácsonyi kínálat. Az emberek hozzá látnak a házak dekorálásához, versenyre kelnek a legfényesebb, leggiccsesebb otthon díjáért.

Számomra a karácsony a szívem feldíszítését jelenti, és a lelkemben születik meg a karácsonyi csoda, de mióta itt lakom, mégis magával ragad a hangulat…

Imádom a fényfüzérekkel ékesített főutcát, a díszeket, a kivilágított fenyőfákat a kertben, a karácsonyi vásár utánozhatatlan varázsát és a forralt bor fűszeres ízét, mely egyszerre melegíti fel a testemet és a lelkemet. A rádiók elkezdik játszani a karácsonyi dalokat, mindenhol a Jingle Bells szól.

A legtöbben már december elején feldíszítik a karácsonyfát, és az est beköszöntével gyönyörködhetünk a fényárban úszó lakásokban. A hagyomány szerint friss fagyönggyel és magyallal ékesítették az otthonaikat.

(A kereszténység megérkezésével a pogány tradíciók keveredtek a vallási szokásokkal. Ezeknek a maradékai az örökzöld növények, mint fagyöngy, a magyal és a borostyán. )  A fagyöngyöt azért lógatták az ajtófélfára, hogy megvédje az otthont a gonosztól, a magyal pedig az örök élet szimbóluma volt.

Idén én is részt vehettem egy igazi, hamisíthatatlan walesi karácsonyi vacsorán, amit a cardiffi vár pincéjében rendeztek meg. A helyszín maga egy igazi csoda, a város közepén magasodó kivilágított vár lenyűgöző és fenomenális látványt nyújtott a bejárat mellett magasodó óriási fenyőfával, és a “fényből készült” rénszarvasokkal. Cardiffban az egyik kedvenc helyem a kastély, igazi középkori hangulatot áraszt, és misztikum lengi körül. Jobb helyet keresve sem találhattak volna az autentikus vacsorához. Az alagsori ajtón belépve azonnal valami ismeretlen és sejtelmes dolog fogadott. A népviseletbe öltözött személyzet, ismeretlen itallal teli pálinkás poharakat kínált a frissen érkezett vendégek számára, de én szkeptikusan és kissé félve tekintettem a borostyánsárga folyadékra. Mivel ízlelés után sem tudtam beazonosítani, halkan, szinte suttogva tettem fel a kérdést.

-Mi ez?

-Mead. – érkezett a válasz, amivel semmivel sem lettem okosabb.

Mivel kíváncsi természet vagyok, azonnal nekiláttam a keresésnek. Kiderült, hogy a mead egy vízből, mézből és élesztőből készült alkoholos ital (az élesztő a mézben lévő cukrot alkohollá alakítja), ami se nem sör, se nem bor igazából. A mead az mead. A története hosszú, gazdag és magával ragadó, mint amilyen maga az ital.  A történészek úgy vélik, hogy a mead a legrégebbi alkoholtartalmú ital, amit az ember ismer. Az ókori görögök nektárnak vagy ambróziának nevezték, mágikus és szent tulajdonságokkal ruházták fel, úgy hitték, hogy ez az Istenek itala. Annyira régi az eredete, hogy még Tutanhamon sírjában is találtak mead maradványokat.

 

Az italok után egy szűk terembe vezettek, hirtelen a vár pincéjében találtuk magunkat. Csodaszép, hangulatos hely volt, nehéz, borvörös drapériával, és falakon függő, motívumos zászlókkal, a háttérben pedig régi walesi dal szólalt meg a hárfa lágy hangján. A fogások között igazi szórakoztató műsornak lehettünk tanúi, a népviseletbe öltözött pincérek, gyönyörű walesi és karácsonyi dalokat adtak elő. Ígérték, hogy Tom Jones is beugrik majd egy dal erejéig. (Aki nem tudná Tom Jones Wales szülötte, akire igazán büszkék, ő a helyi híresség). Sajnos egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott jönni, de a Delilah felcsendült. Mondhatni a helyieknek ez a walesi himnusz, minden valamirevaló walesi összejövetelen szinte kötelező jelleggel eléneklik. De valahányszor hallom, egyre jobban megszeretem én is, magával ragad a hangulat, ahogyan teli torokból éneklik, hogy “My, my, my Delilah” miközben szélesen mosolyognak, és magasba emelik a söröspoharat. Ezt leírni nem lehet, egyszer mindenkinek át kell élnie.

Mint sok más országban a világon, a karácsony és a hozzá kapcsolódó események, az év kedvenc időszaka Walesben is.

Természetesen egy kicsit másképp ünnepelnek, mint mi, magyarok. Itt nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem a Santa Claus. Számunkra a legfontosabb része a szenteste, míg náluk az igazi nagybetűs ünnep december 25-e, karácsony.

A walesi karácsony (Y NADOLIG – a latin Natalis szóból ered, melynek jelentése születés) sok területen egy korai istentisztelettel kezdődött, délután 3 és 6 között. A vidéki templomokban gyakran kíséret nélkül énekeltek, majd ezután következhetett az evés-ivás. Karácsony másnapját, 26-át Boxing Daynek (GWYL SAN STEFFAN, St. Stephens Day) hívják az Egyesült Királyságban Ezt a napot egyedülálló módon ünnepelték Walesben, fiatal férfiak a nők fedetlen karját, vagy lábát magyalágakkal addig ütötték, amíg a karjukon ki nem serkent a vér. Más helyeken pedig az volt a szokás, hogy aki utolsónak kelt ki az ágyból, azt ütötték magyalággal. Milyen „bájos” tradíció! Ezek a hagyományok szerencsére – vagy szerencsétlenségünkre – a 19. század vége előtt kihaltak. A karácsonyi szezon befejezéséhez társult még a MARI LWYD, vagyis a szürke kanca szokása. Régebben Wales minden részén hagyománynak számított, de most már szinte teljesen eltűnt. Ugyanakkor még mindig láthatóak Llangynwydben, Maesteg közelében minden újév napján. Ezen időszak alatt (karácsonytól újévig) bármikor bekopoghatott az ajtón egy különös látogató, egy hosszú póznára feltűzött, hófehér lepedővel fedett, szemekkel és fülekkel ellátott lókoponya. De nem kell megijedni, bármilyen rémisztően hangzik is, nem a félelemkeltés volt a célja. Házról házra jártak a szürke kancával a gazdái, és walesi rímversenyre hívták ki a házban lakókat. A költemény- és sértésháború (válogatott becsmérlő rímeket kellett egymás fejéhez vágni) általában hosszúra nyúlt, és ha Mary Lwyd és barátai nyertek, akkor bemehettek a házba, ezáltal szerencsét hozva az ott lakóknak. Sajnos elég rossz hírnevet szereztek maguknak a falvakban elkövetett részeges vandalizmus miatt. Ez elfogadhatatlan viselkedésnek minősült a keresztény államban, így az 1960-as évekre szinte teljesen kihalt. A Walesi Egyetem dolgozói megpróbálják ezt a szokást újjáéleszteni Aberystwyth utcáin, bár bízunk benne, hogy a részegeskedés és rombolás szokását maguk mögött hagyják.

Eme furcsa szokások után egyetlen dolgot ne felejtsük el, a képeslap átadás hagyományát. Különös sértésnek minősül, ha a kapott képeslapot nem viszonzod, így decemberben akár napnyugtáig tartó képeslapírásba fulladhat egy-egy esténk, viszont minket is örömmel töltenek el a szebbnél szebb kártyácskák és a beléjük vésett kedves szavak, és végül is, ez a karácsony lényege.

Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket!