Félelmeink a Volán Mögött

0
396
Félelmeink a Volán Mögött

Az egyetemen töltött évek alatt találkoztam egy fiatal lánnyal, aki akkoriban a Phd-jét csinálta éppen. Hihetetlenül okos és szorgalmas személynek ismertem meg, aki nagyon fontos és érdekes kutatásokat végzett az élelmiszer tudomány területén. Ezt a professzorok is gyorsan észrevették, és nem telt el sok idő, mielőtt felkérték, hogy mutassa be a kutatását egy éves tudományos konferencián Birminghamben. Számtalan vívódással töltött nap után végül visszautasította a felkérést, hiszen ez azt jelentette volna, hogy közel 100 ember előtt színpadra kell állnia, és egy hosszas prezentációban bemutatnia kísérletei eredményét a többi szakembernek ezen a területen. Ennek azonban még a puszta gondolata is felzaklatta.

Hevesen vert a szíve, elakadt a szava és gyöngyözni kezdett a homloka az izzadtságtól.

 Nekem egyik alkalommal azt is elmesélte, hogy rémálmai voltak egy hétig miután visszautasította az ajánlatot. Sorozatosan azt álmodta, hogy ott áll annyi ember előtt, elvakítva a reflektor erős fényétől, és egy árva szó sem jön ki a torkán… Félelmeink a Volán Mögött

Így, vagy úgy, de mindannyian ismerjük ezt az érzést. Az égető kérdés azonban nem az, hogy van-e bármi, ami hasonló reakciót vált ki belőlünk, hanem az, hogy hagyjuk-e, hogy ez irányítson minket és a döntéseinket. Előző cikkeim egyikében már bemutattam egy viselkedés módosító terápiát, ami kifejezetten hasznos lehet az autizmussal és Down-szindrómával élő gyermekek és felnőttek fejlesztésére. Most egy másik hasonló terápiáról szeretnék írni, aminek bárki hasznát veheti, aki megunta a félelmeivel való állandó hadakozást. Habár a megnevezésétől – rendszeres deszenzibilizáció – még nekem is kihullik a hajam, alapjába véve nem egy bonyolult terápiás módszer. Mégis emberek millióinak segített már kiszabadulni fóbiájuk börtönéből és valamennyivel teljesebb életet élni. Fontos itt megjegyezni, hogy bár ez a módszer hatásosabbnak bizonyult a korábbiakban, ha szakember vezette a terápiát, ennek ellenére akár önállóan is kipróbálhatjuk mindenféle külső segítség nélkül. Ebben az esetben azonban érdemes részletesebben is utána olvasni a terápia minden lépésének, nehogy véletlenül növeljük a félelmeinket, ahelyett, hogy csökkentenénk azokat.

Nézzük, hogyan is épül fel egy terápiás terv:

  1. A terápia első elengedhetetlen lépése egy relaxációs gyakorlat elsajátítása. Ilyenkor még semmiféle pánikot kiváltó ingert nem alkalmaz a terapeuta, egyszerűen csak segít a betegnek különböző testi és lelki ellazulást elősegítő gyakorlatokat végezni. Ez a későbbiekben felettébb fontos lesz, így nem érdemes átrohanni a kezelések ezen szakaszán. Főleg relaxációt elősegítő légzés technikákra és mély izomlazító gyakorlatokra összpontosítanak.
  2. A terápia második fázisában a pácienst arra kérik, hogy építsen fel egy félelem piramist. Ez egy fajta hierarchia. Általában legalább öt pont szerepel a listán, kezdve azzal az ingerrel, ami a legkevésbé vált ki pánik reakciót az emberben, például, ha az illetőnek súlyos araknofóbiája (pókoktól való félelem) van, akkor a piramis legalsó fokát valószínűleg egy pókról készült fénykép fogja elfoglalni, vagy akár csak a pók gondolata. Félelmeink a Volán Mögött

    A listán felfelé haladva pedig a kliens számára egyre ijesztőbb ingerek és szituációk találhatóak, például megfogni egy zárt dobozt, amiben van egy pók és így tovább. A piramis csúcsán legtöbbször a fizikai kontaktussal járó szituációk vannak, pl. hagyni, hogy egy pók közvetlenül bőrünkön másszon.

  3. A piramis adja a terápia struktúráját. Elengedhetetlen, hogy alaposan átgondolva építsük fel, hiszen a kezelések sikere a lassú, lepésről-lépésre haladásban rejlik. Miután ez megvan, a lista aljáról felfelé haladva szembesítik a pácienst az általa rangsorolt, pánikot kiváltó ingerekkel. A szakember minden alkalommal segít, hogy az előzőleg megtanult relaxációs gyakorlatokat használva, a beteg pánikreakciója csökkenjen, végül teljesen elmúljon. Csak akkor lehet a piramis következő fokára lépni, ha az előző szint többé már nem vált ki félelmet a betegben.

Ez a terápiás módszer általában 6-12 kezelést igényel, a fóbia súlyosságától függően. Ugyan sok fóbia esetén nem ilyen egyszerű a szembesítés menete (pl. cápáktól való félelem), de a legtöbb mindennapi félelmünk jelentősen csökkenhet, vagy akár el is tűnhet a kezelések után. Önkontrollt és magabiztosságot is nyerhetünk a terápia során, amellett, hogy sokaknak könnyíthet az életén, akiket mindaddig valamilyen mértékben gátolt és akadályozott a félelme.

Habár ez a módszer nem varázslat, és nem 100%-ban hatékony, mindenképpen ajánlott kipróbálni.

Hiszen megannyi csodálatos élményben lehet részünk, ha nem a félelmeink ülnek a volán mögött, és nem hagyjuk, hogy azok diktálják a döntéseinket. Ki tudja milyen élményekről maradunk le, ha nem ülünk fel arra a repülőre. Vagy éppen milyen lehetőségeket szalasztunk el, ha nem állunk ki a közönség elé a reflektorfénybe…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..