Hallássérülten nem lehetett balerina, inkább új műfajt teremtett – interjú Napsugár Annával

Ő „adott életet” Magyarországon a jeltánc műfajának. Emellett fotóriporter, plus size modell, dalszöveg- és versíró, szavaló, sőt, sportmasszőr is. Az ajándékba kapott kis névjegykártya-naptáron legalábbis ez áll, úgyhogy muszáj volt kifaggatnom a titulusairól Napsugár Annát. Szerzőnk, Kolarics Andrea interjúja.

1
394
Halássérülten nem lehetett balerina, inkább új műfajt teremtett - interjú Napsugár Annával
Anna és férje, menedzsere, „védőangyala”, Scharek János fogadnak egy belvárosi kávézóban. Mint kiderült, itt randevúztak először nyolc évvel ezelőtt. Azóta dúl az összetartó szerelem. Benyitok, Anna odalép, átölel. Feszengek, hiszen hallóként (pláne énekesként) számomra elképzelhetetlen, hogyan fogunk kommunikálni. János megláthatta a szememben ezt a félelmet, mert az első szava ez volt:

 

S.J.: Annával úgy tudsz beszélgetni, hogy mélyen a szemébe nézel. Érteni fog.

 

Így is tettem, és Anna hiánytalanul értett is. Miután levetkőztem a félelmemet, átnyújtották a már említett kártya-naptárat, valamint két tollat (mindkettőn a www.jeltanc.hu logó állt) és egy vibráló pink szájfényt, amit Anna személyesen nekem választott. Elpirultam.

K.A.: Igazán nem kellett volna, köszönöm!

N.A.: Ugyan már, hálás vagyok neked. Minden sajtóanyagnak örülünk.

Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy bármilyen csodáról is fogok ma hallani, azt eddig alábecsülték. Lehuppanunk. János, Anna mellé -szorosan, mint egy testőr.

Halássérülten nem lehetett balerina, inkább új műfajt teremtett - interjú Napsugár Annával
Napsugár Anna

K.A.: Anna, először is beszéljünk a legfontosabbról: a jeltáncról. Ha jól tudom, egy barátodat akartad egy buli közepén a táncparkettre terelni és ebből fogant meg az ötlet.

N.A.: Igen. Mikesy György a SINOSZ egykori elnöke volt, és A. Peppi sorstársaim, akik nagyon nem szerettek táncolni. Fogtam magam, nekiálltam a parkett közepén jelelve táncolni. Csak akkor még itthon nem volt jeltánc, így nem tudtam, hogy ezt csinálom, de csináltam.

Ez olyan régen volt, hogy még a jelnyelvi tolmácsok sem tolmácsoltak a híradókban, képzelheted az arcokat körülöttünk.

Na ezek után elmentünk Várkonyi Attilához (Dj Dominique), aki az első perctől megengedte, hogy olyan fergeteges partikon, mint a DJ Dominique Barátai koncert, eljeleljek pár dalt. A PeCsától a MűPáig mindenhol voltunk. Csakhogy ez nem volt elég. Hivatalos jelnyelvi tolmács szerettem volna lenni, de sajnos az élet törvényei meggátoltak.

K.A.: Miként gátoltak?

N.A.: Siketből nem lehet hivatalos tolmács, pedig levizsgáztam jelnyelvből középfokig. Viszont a sokadik ilyen partin mondták, hogy most valami különleges rezgést adtam, áttörés történt: együtt így a jelnyelv, a különböző koreográfiák, a mimika, a pantomim. Ebből a kombinációból született meg a jeltánc.

K.A.: Tehát mondhatjuk, hogy Te teremtetted meg itthon.

N.A.: Műfaj pedig úgy lett belőle, hogy szerettem volna letenni egy táncvizsgát az akkori szabályok szerint (kellett a papír a fellépéshez) de nem ment, hiszen ilyen műfaj nem volt. Hála az égnek találkoztam a vizsgabizottság elnökével, Szirmai László úrral, aki bátorítólag megnézett pár kollégájával és hónapokon belül jött az e-mail, hogy: „Annácska, jöhetsz vizsgázni!” A négy bizottságitag előtt én lettem az első, hivatalos jeltánc művész a világon. Legalábbis tudomásom szerint. – Az arca hirtelen elkomorodik. –  Aztán sajnos pár évre leálltam, mert kerekesszékbe kerültem. Butaság, de üzemi baleset volt. Vidéken vezettem egy cukrászdát, ahol cipekedtem, emelgettem, terhelésnek tettem ki magam minden nap, és egy rossz mozdulat miatt megroppant a gerincem. Teljesen lebénultam. Sok idő kellett, mire újra megtanultam használni a lábamat, érezni a járást. Mankók, két bot, egy bot. Már csak hajtogatós botom van, azt hordom magammal mindenhová. Az ötödik gerincműtétem óta viszont olyan fájdalmaim vannak, amikre egész nap csillapítókat szedek.

Halássérülten nem lehetett balerina, inkább új műfajt teremtett - interjú Napsugár Annával
Pitti Katalin / Napsugár Anna

A baleset után Anyukám unszolt, hogy ne álljak meg, vállaljak fellépéseket, és még jó, hogy unszolt, mert valami csoda egy ilyen alkalommal Csongrádi Katát küldte el nekem, aki felkért, hogy az egyik videoklipjében jeleljek. (Álltam az olajfák hegyén)

Utána a közös munkánk még öt évig tartott. Innentől rengeteg művésszel sikerült együtt dolgoznom, mindenkivel legalább öt évig. Csak váltották egymást az énekesek, akik mellett úgy jeleltem, mint egy hűséges angyalka. Ott álltam mindig mellettük, de éreztem, hogy én többet is tudnék.

K.A.: Magyarán rádöbbentél, hogy ugyanolyan értékű művész vagy, mint akik mellett dolgoztál.

N.A.: Igen! És hogy a jeltánc megállja a helyét önálló produkcióként. Nem csak állni akarok a háttérben, hanem produkciót szeretnék létrehozni. Hogyha benyomják bármelyik zenésznek a dalait, én jeltáncolhassak rá. Tíz művész adott engedélyt a dalaik felhasználására, köztük Miller Zoltán is. Legtöbbjük Kaszás Péter énekese, aki többek közt Jimmynek és Máté Péternek is szerzett dalokat. Anno nála stúdióztam először.

Halássérülten nem lehetett balerina, inkább új műfajt teremtett - interjú Napsugár Annával
Miller Zoltán / Napsugár Anna / Kaszás Péter

S.J.: Ugyanabban a szobában énekelt Máté Péter is.

N.A.: Olyan atmoszférája volt a helynek. Nagyon izgultam. Életemben nem csináltam ilyet, csak a stúdió üvegfalán keresztül láttam, hogyha mutattak valami instrukciót. Hat-nyolcórás kőkemény munka volt.

K.A.: Akkor úgy sikerült együtt dolgoznotok, ahogyan Beethoven a zenekarával?

N.A.: Voltaképpen igen, -nevet-, csak mindenki ellenezte: a siket ne énekeljen, a nagyothalló pösze stb… Azóta viszont Pitti Katalin képez, és ezzel egy óriási álmom vált valóra, hiszen kis koromban mikor még hallottam valamennyire, folyton az operában lógtam, ahol őt is hallgattam. Operarajongó vagyok. Négy éve szárnyai alá vett és tanít. Egyáltalán nem kezel le sem diákként, sem előadóként.

Egyenrangúak vagyunk a színpadon. Több év ismeretség és fejlődés után megengedte, hogy együtt lépjünk fel a Soha ne mondd, hogy soha című saját dalommal, ami nagy siker volt.

 Azóta több helyen léptünk fel együtt. A következő alkalom június 2-án lesz a Mozdulj! – jótékonysági gálán, az Aranytízben, Budapesten. Az 500 Ft-os jegy árával támogatják az idei Mozdulj! – látássérülteknek zajló tandemtúrát a Balaton körül. 

K.A.: Azt hiszem, a hallók közül is sokan bármit megadnának, ha olyan énekmesterük lehetne, mint Pitti Katalin. Te ezt siketként érted el, sőt a ​Jelbe zárt világ című könyved hátoldalán is együtt szerepeltek. Milyen tőle tanulni?

N.A.: Természetesen másképp foglalkozik velem, mint egy halló emberrel, például az első három évben nem dalokat énekeltünk, csak skáláztunk. Amellett mondókák, erőteljesebb szavak, a test rezgéseinek segítségével tanulhatom, mi hol van. Hogy magas-e vagy alacsony, azt ő szépen elmutogatja nekem. A saját képzettségén belül kellett egy teljesen új képzési technikát kifejleszteni és állítom, hogy ezzel bármelyik hallássérült meg tudna tanulni énekelni. Talán még jobban is, mint az, aki hall.

K.A.: Rajta kívül számos művész adta a nevét dalaidhoz, jeltáncaidhoz. Kivel volt a legjobb együtt dolgozni?

N.A.: Mindenkivel jó volt, de kettőt kiemelnék. Krizbai Teca látássérült énekesnőt, aki azóta az egyetlen barátnőm. Annyira szorgalmas, figyelmes, tehetséges és hatalmas szeretettel megáldott művész. Valamint Pitti Katalint. Vele mindig áldás együtt dolgozni, hiszen minden munkában, fellépésben egy hatalmas szeretetáramlat van és rengeteg fejlődés.

K.A.: Te kisgyermekkorodtól fokozatosan „készülhettél” a siketségedre az első diagnózistól kezdve, szemben a már említett Beethovennel, akinek alig volt néhány éve hozzászokni. Pontosan mi okozta ezt?

N.A.: Van egy hallóideg- és beszédközpont sorvadásom. Mindent kipróbáltunk – hallókészülékeket, mondókákat, gyakorlatokat -, aztán megmondták, hogy teljesen elveszítem a hallásomat. Ez már megtörtént. A beszédközpontom még kitart, de sajnos le fog egyszer az is állni. Ami érdekes lesz, mert egyébként be nem áll a szám- harsányan felkacag -. Ezért is készítettem el a Soha ne mondd, hogy soha című albumomat, hogy fel tudjam mutatni, egykori hangomat, ha pár év múlva már nem tudnék beszélni és énekelni.

K.A.: Ahogyan Neked segít ez a rengeteg kommunikáció, úgy másoknak is. Például a csapatod tagjainak. Egyesület vagytok, vagy ez még csak hobbi csapat?

N.A.: Egyesület nem. Önálló jogi személyekként tanítom őket már több mint tíz éve szeretetből. A nevünk Napsugár Anna Amatőr Zenei Jeltánc Társulat, mind különböző fogyatékossággal élünk. Ahogy mondtad, sokuk felbátorodott, többet beszélnek, nevetnek, elmondhatják egy-egy verseny után, hogy nyertek valamit. Itthon még nem olyan elterjedt a versenyeztetés, de például Oroszországban, Kínában, Amerikában már világbajnokságunk is van. A legközelebbi Országos Ritmus csapatok Táncversenye, ahol indulunk, június 3-án lesz a Soroksári Sportcsarnokban.

K.A: Drukkolok! Most pedig szeretnék néhány olyan kérdést is feltenni, amik által az olvasók még inkább megismerhetik az igazi Annát. Például, ha három dolgot megüzenhetnél a kiskori énednek, mi lenne az?

N.A.: Az első – ezt a fiatal lányoknak is üzenem -, felesleges 20 éves korod előtt elveszíteni… A testedet ne pocsékold el! A második: ne hagyd magad elnyomni! Ne mászkálj éjszaka egyedül, vagy ha mégis, tudj védekezni valamivel! Egy lánynak ez különösen fontos. A harmadik pedig, hogy vigyázz a testi egészségedre, ne terheld túl magad fiatalon!

K.A.: Hogyan látod magad 5, 10, 25 és 50 év múlva?

N.A.: Öt év múlva szeretnék megélni a könyvem és a lemezem eladásaiból, a dalaim jogdíjaiból. Tíz év múlva jó lenne egy sztár mellett jeltáncolni, aki által még ismertebbé válik ez a műfaj és persze a dalaim, a zenei munkásságom. Huszonöt év múlva látni szeretném, ahogy egészséges halló táncosok is jeltáncolnak. Ötven év múlva pedig ott akarok állni a legnagyobb országos Jeltánc Guinness rekord felállításánál, ahol az egyik dalomra jelnyelven táncolnak. Igen, 93 évesen is!

Halássérülten nem lehetett balerina, inkább új műfajt teremtett - interjú Napsugár Annával

K​. A.: Úgy legyen! Végül, ha egyetlen csettintéssel el tudnál tüntetni bármit az életedből – de az nem lehet a siketséged – mi lenne az?

N.A.: Az a szó, hogy gonoszság.

Estig elhallgattam volna a történeteket, a terveket, a küzdelmek meséit, de lassan szétrebbentünk. Anna nem hazudtolta meg a nevét: valóban egy kis napsugárral több ragyog azóta a lelkemben és remélem, azoknak is, akik ezek után megismerik a világ legcserfesebb jeltáncosát.

Egyenrangúak vagyunk a színpadon. Több év ismeretség és fejlődés után megengedte, hogy együtt lépjünk fel a Soha ne mondd, hogy soha című saját dalommal, ami nagy siker volt. 
Ez olyan régen volt, hogy még a jelnyelvi tolmácsok sem tolmácsoltak a híradókban, képzelheted az arcokat körülöttünk.

1 hozzászólás

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.