Ausztráliára fel! – avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. rész

Elmesélek egy történetet, hogy hogyan jut az ember fia-lánya egy döntésre, ami aztán felforgat mindent. Először is, mint minden mesében, kell egy fiú, aki adott esetünkben a férjem, Norbert. Aztán kell egy lány, aki én lennék. Éldegéltünk mi kettecskén szépen, amikor is egyszer csak Norbert elém állt egy vallomással. Elmondta, hogy nagy álma egyszer Ausztráliában élni. Még csak rövid ideje voltunk együtt, gondoltam, majdcsak „kinövi” ezt a kapcsolatunk… Telt-múlt az idő, de ez az álom csak nem akart halványulni. Szerzőnk, Lévai-Dani Diána írása.

0
3049
Ausztráliára fel! - avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. rész

Körülbelül három évvel azután, hogy Norbert megosztotta velem az ausztrál életről szóló álmát, olyan erőssé vált ez az érzés benne, hogy rávett, menjünk el egy előadásra Budapesten, ahol mindenféle vízum, és egyéb lehetőségekről hallhattunk. Arra viszonylag gyorsan ráébredtünk, hogy az utazás valóra váltásához bizony sok pénzre lenne szükségünk, ami persze nem volt. Egy nagy sóhaj után, letett a „bakancslistás” reményéről.

Közben zajlott tovább az élet. Összeházasodtunk, majd jött egy lehetőség, hogy kiköltözzünk Angliába, Brightonba. Sok-sok segítséget kaptunk, minden olyan gyorsan történt, fél éven belül a saját talpunkon álltunk egy idegen országban, nyelvtudás nélkül. Szépen hozzászoktunk az új életformához, dolgoztunk, szereztünk barátokat, megtanultunk angolul. Hét hónap múlva azonban egy újabb lehetőséget megragadva, tovább költöztünk Harlowba. Négy évet töltöttünk itt, megerősödtünk testileg, lelkileg és anyagilag is. Ahogy telt az idő, és egyre biztosabbnak tűnt minden, annál sűrűbben láttam egy bizonyos arckifejezést Norbert arcán. Vágyakozást… Minden második évben újra előrukkolt a: „Mi lenne, ha megpróbálnánk Ausztráliát?” – kérdéssel, amit persze én próbáltam szépen besöpörni a szőnyeg alá. Persze ez a „kis por” amit én oly nagy szorgalommal próbáltam a szőnyeg alá söprögetni, szépen lassan túlnőtt a szőnyegen és már nem volt hová terelgetni a témát.

Nem mondom, hogy könnyen ment neki a meggyőzésem arról, hogy nekünk bizony ott a helyünk, de a végére csak beadtam a derekam.

 Mindent Ő intézett, telefonált, e-mailezett, szkennelt. Tanuló vízumra voltunk jogosultak, és azt tanácsolták nekünk, hogy én tanuljak, úgy lesz a legjobb. Online megcsináltam egy tesztet az iskolához, volt egy húszperces skype interjúm az iskola HR-esével, és mielőtt kimondhattam volna, hogy Ausztrália, már a kezünkben is volt a vízumunk.

Akkor gyorsan felmondtunk, összepakoltunk, és egy kis Magyarországon töltött vakáció/búcsúzás után már a repülőgépen is ültünk Brisbane felé. 24 órás út, kétórás megállóval Abu Dhabiban.  Augusztus közepe volt, itt a tél vége. Az első döbbenet akkor ért emlékszem, amikor este hat órakor teljes sötétség uralkodott az égbolton. Éjszaka lement a hőmérséklet 1 fokig, nappal viszont kellemes 25 fok volt. Az első két hétben nem is igazán fogtuk fel, hogy mi most tényleg Ausztráliában vagyunk.

Ausztráliára fel! - avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. rész

Szétnéztünk a belvárosban, tanulgattuk a tömegközlekedést. Norbert talált munkát, én elkezdtem a sulit. Megismertünk pár kedves magyart, jó nagyokat kirándultunk. Emlékszem, valahogy senki sem értette, hogy hiába van tél, hiába hideg a víz, én állandóan a tengerhez akartam menni. Persze nem fürödni, csak nézni. Angliában hozzászoktam, hogy a tengert mi csak nézni szoktuk, fürdéshez túl hideg. Na, ezt a nézőpontot itt nemigen ismerték.  Voltunk Koala Sanctuary-ben, ahol a kenguruk szabadon bóklásznak, ugrándoznak, és persze lustálkodnak. Meg lehetett őket simogatni, etetni, szuper élmény volt.

Ausztráliára fel! - avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. részAusztráliára fel! - avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. rész  

A koalákat testközelből is megismerhettük, egy fotó erejéig a mellkasunkra tették őket.

Ez egy hatalmas élmény volt számunkra, aki teheti, és van rá lehetősége, ne hagyja ki.

Ausztráliára fel! - avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. rész

Voltunk a Tamborine hegyen, ahol csodaszép kilátásunk volt a városra, betévedtünk mindenféle kis boltokba, ahol helyi finomságokat lehetett megkóstolni, illetve kézműves csecsebecséket lehetett vásárolni. Jártunk esőerdőben, ahol mindenféle állatokkal találkoztunk, érdekesebbnél érdekesebb madárcsicsergéseket és hangokat hallottunk.

Ausztráliára fel! - avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. rész

Ahogy az évszak változott, mindig voltak újabb és újabb ámulatba ejtő dolgok. Például az eső. Mert bizony mi Angliában megedzett, esőtől vissza nem riadó egyének, itt aztán olyan esőzésekben volt részünk, hogy Anglia bizony elbújhat mellette. Az égbolt kék színe is magával ragadott minket, illetve a szabad óráim nagy részét felhők, és felhőképződmények fotózásával töltöttem. Beköszöntött végre a nyár, az ausztrál nyár, amiről már annyit hallottunk, olvastunk, és most eljött, megtapasztalhattuk végre a saját bőrünkön. Ahogy Angliában minden egyes napsugár maga volt a kincs, a csípős, hideg nappalokon, mikor az ablaküveg mögé húzódva szívtuk magunkba a nap minden egyes sugarát, melegítettük arcunkat. Na itt aztán menekültünk a nap elől! Az első öt perc kellemesen felmelengető érzése, amikor hatalmas sóhajjal nyugtáztuk, hogy ez igen! Micsoda jó érzés… Majd körülbelül a hatodik percben ez a kellemes érzés átvált égető fájdalomba… hűha, ez egy kicsit sok lesz… ez egy kicsit erős… ez most már túl sok…

Én még életemben nem menekültem ennyit a nap elől.

Az 50 faktoros naptej gyorsan a legjobb barátunkká vált. Másfél órányi autóútra volt tőlünk a legközelebbi tengerpart a Gold Coast-on, amit előszeretettel látogattunk meg, amikor csak tehettük. Élveztük, hogy bármikor, ha kedvünk tartotta, csak leruccantunk a tengerpartra, úszkáltunk, játszottunk a vízben, mint két gyerek, majd mikor meguntuk, hazamentünk. Volt, hogy kicsit messzebbre is elmentünk strandolni a Sunshine Coast-ra, ami ugyan messzebb volt, de teljesen más megvilágításba helyezte a tengerpartozást számunkra.

Ausztráliára fel! - avagy 16500 km-rel messzebb az élet…1. rész

Szinte azonnal „szabadságon” éreztük magunkat, varázslatos volt. A természet a legkülönbfélébb módokon lepett meg minket, az égbolt állandóan változó színein át, a különböző növények formáin és színein keresztül, egészen az illatokig. Csodás volt. Minden nehézség, ami előttünk állt, egy pillanatra szertefoszlott, és csak élveztük a pillanatot.

Szinte azonnal „szabadságon” éreztük magunkat, varázslatos volt. A természet a legkülönbfélébb módokon lepett meg minket, az égbolt állandóan változó színein át, a különböző növények formáin és színein keresztül, egészen az illatokig.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..