Az „én idő(m)” története

A mai rohanó világban, talán az idő az egyik legértékesebb. Édesanyaként a magunkra szánt óra is ritka vendég. Szerzőnk, Lola gondolatait idézném „...mi is az az „én, vagy saját idő” valójában? Lehet aktív, vagy passzív időtöltés, amikor magányosan, vagy akár másokkal megosztva azt tesszük, amire eddig nem volt időnk, energiánk, de régóta vágyunk rá és pozitív energiával tölt fel.”

0
384
Az „én idő(m)” története
Pár éve kezembe került egy szuper könyv, azt is mondhatnám „alapmű”, amelyben az író, Gary Chapman öt különböző szeretetnyelv alapján sorolta be az embereket, így köztük olvasóit is.
Ahogy egy-egy kategóriához értem, nagyon hamar magam is könnyedén elhelyeztem családtagjaimat, ezen a láthatatlan szeretet skálán: férjem és kisebbik fiam egyértelműen az érintést kedvelők táborába tartozik, a nagyobbik fiacskám számára pedig kétségkívül az ajándékozás (kapni és adni egyaránt) jelenti a legnagyobb örömforrást.
Zavarban voltam, mikor megkérdezték Tőlem, hogy mi az én, saját szeretetnyelvem.
Valahogy az öt közül egyiket sem éreztem teljes mértékben magaménak. Mert, ajándékot kapni jó, de az elmúlt években, főleg mióta édesanya lettem, a tárgyak megszerzésének és birtoklásának öröme valahogy háttérbe szorult. Az érintés sem mindig válik be nálam, és azt vallom, hogy a dicsérő szavak helyett, inkább a tettek számítanak!

Az „én idő(m)” története

 

Mégis, talán a legközelebb hozzám a minőségi idő és az ebből eredő, hatodik szeretetnyelvként is emlegetett „én idő” áll!

 

De mi is az az „én, vagy saját idő” valójában? Lehet aktív vagy passzív időtöltés, amikor magányosan, vagy akár másokkal megosztva azt tesszük, amire eddig nem volt időnk, energiánk, de régóta vágyunk rá és pozitív energiával tölt fel.

Ennek fontosságára akkor jöttem rá, mikor a második fiam születése után gyakorlatilag a „saját időm” nullára csökkent… Ez persze természetes az első időszakban, kisbabás és többgyermekes családoknál, főleg, ha az ember lánya külföldön vállal gyereket, kiterjedt szociális háló nélkül.
Dolgozó nőként, anyaként, feleségként azt gondoltam ügyesen zsonglőrködöm a napi 24 órámmal.
Éreztem azonban, hogy valami nagyon hiányzik az életemből. A hőn áhított harmónia, akkoriban messziről elkerült.
Az a fajta ember vagyok ugyanis, aki nagyon társasági, de bizonyos időközönként igénye van elvonulni, „ön-töltődni” kicsit. Szóval nem szépítem, szeretek néha egyedül is lenni, és ebben az időszakban nem tudtam feltölteni sem magam, sem a családomat. Ez idő tájt a legjobb barátnőmnek (aki éppen babát várt) meg is fogalmaztam, hogy imádok Édesanya (ékezettel) és Feleség (szintén nagy F betű) lenni, de ki kell, hogy mondjam őszintén, hogy hiányzom magamnak!
Az „én idő(m)” története

Tisztában voltam azzal, hogy ez a hiányérzet bennem keletkezett, így magam is kellett, hogy megtaláljam a kiutat. Jött is a megoldás, méghozzá egy álom formájában.

Egyik reggel boldogan ébredtem, mert egész éjjel táncoltam, síeltem, futottam és gyönyörű tájakon bicikliztem. Ekkor jött a felismerés: de hiszen ez mind mozgás, szóval akkor a mozgás, mint engem feltöltő energiaforrás hiányzik az immár új, gyerekekkel kibővült életemből!

Régebben ugyanis nagyon aktív életet éltem, a sport a mindennapjaim része volt! Még aznap reggel „klaviatúrát” ragadtam, és felkerestem Google „barátomat”, és másnap beiratkoztam egy „bootcamp” jellegű, nőknek szervezett sport klubba, ahol heti rendszerességgel ismét mozogni kezdtem. A belső harmóniám nagyon hamar helyreállt és az energia szintem is szuper lett!
De még mielőtt bárkinek elcsépelt multivitamin reklámként hatna írásom, cikkem zárásaként el kell, hogy mondjam, hogy mi ösztönzött arra, hogy éppen erről írjak, egy elsősorban nőknek szánt magazinba. Azt vallom ugyanis, hogy anyaként is igenis merni kell időt, energiát szakítani magunkra, mert többszörösen megtérül! Nem szabad, hogy luxus legyen heti pár önmagunk töltekezésére szánt óra!

Az „én idő(m)” története
Hiszem, hogy egy családban az Anya, olyan, mint a Nap, aki körül a férj, mint Föld, a gyerekek, mint színes, hideg – meleg, pici- nagy bolygók keringenek, és az egyensúly csak akkor marad meg az élet minden területén, így a családi „naprendszerben is”, ha maga a Nap saját magát tölti, hogy fénye és a tűz melege megmaradjon, ezáltal a vonzáskörzetében lévőket is melegen és fényesen tartva!

Advertisement
FORRÁS1000 Words Magazine author: Lola | Pictures credit: Pixabay
Előző cikkSzerelmem: Bécs (Mein liebstens Wien)
Következő cikkA három erkély
Önmagunk jellemzése mindig kihívás  Így én meghagytam ezt a barátoknak. Íme, ezeket a sorokat Ők írták Rólam, ezzel hasznos tükröt tartva elém Nagyon bölcs, racionális de mégis emóciókkal teli. Barátként mindig lehet rá számítani! Hasznos tanácsokat ad és nagyon empatikus. Imádja az ősz színeit, ez a kedvence évszaka is. Nagyon jól építi a kapcsolatait, könnyen és hamar ismerkedik új környezetben. Sohasem felejti el a szülinapokat!! Sopranos sorozat, Forrest Gump, Grease a kedvencei közé tartozik, horrort viszont sohasem néz és a hullámvasúttól is retteg. Két kisfickó gondos anyukája, férje a lelki társa. Szuper csapat ők együtt lassan 16 éve! Minden télen mézeskalácsot süt, ez biztosan legalább kétszer megteszi mielőtt Karácsony lesz. Imád síelni , de a legnagyobb hobbija az utazás. Minden évben új helyet fedeznek fel férjével… Az angol a kedvenc idegen nyelve és jó minőségű tej csokiból bármennyit képes megenni. Kedvenc városa Las Vegas, és minden reggel megiszik egy Earl Grey teát. Csípős a nyelve, ami a szívén az a száján típus, viszont nem tud haragot tartani. Kedveli Jókait és Ken Follettet, de érdekli a pszichológia, asztrológia is nagyon, igy ezekben a témákban olvashattok majd Tőle biztosan több írást.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.