Végre négyen is “leléceltünk”

0
504
Végre négyen is “leléceltünk”

Gyerekkorom óta, mikor is ötévesen először sílécre álltam, imádtam ezt a sportot. Férjemet még kapcsolatunk kezdetén sikerült “megfertőznöm”, és alig vártam, hogy a fiaink is elég nagyok legyenek ahhoz, hogy végre bemutassam nekik is, hogy micsoda életérzés az, amikor lécre, deszkára állva egybeolvadsz a havas természettel több ezer méter magasan.

Ausztria volt az úti cél, azon belül is a gyönyörű Ossiach See mentén fekvő Gerlitzen városa.  Hosszas kutatás után sikerült egy magyarok által üzemeltetett, családbarát szállodát találnunk. Ahogy közeledett az indulás napja, úgy nőtt a teendőim listája. Síruhák beszerzése a fiúknak (természetesen mindent duplán- az első pár nap kritikus lehet esések számát tekintve – az is volt) sisakok, hócsizmák vétele, sí-szemüvegek, lécek, bakancsok bérlése, beszerzése. Igen, ez egy költséges hobbi, említenem sem kell. De nemcsak költséges, hanem helyigényes is, sikerült egy hatalmas kombi autót és síboxot maximálisan megtöltenünk.Végre négyen is “leléceltünk”

Az indulás előtti éjjel kavarogtak a fejemben a gondolatok, akárcsak a lavina előtti hóvihar. Vajon fog-e még menni a csúszás két gyerek után is úgy, mint régen? Fog-e tetszeni a fiúknak ez az egész, vagy ez volt az első és utolsó próbálkozásunk négyesben? Bíztam benne, hogy igen, és gazdagabbá válunk egy közös családi hobbival.

Másnap reggel fél órás csúszással (nem, ez még nem az a csúszás) elindult a nagy kaland. Sima utunk volt, hála az iPadnek és hangos könyvnek. Bepakolás, kipakolás és átöltözés, ismét bepakolás és irány a pálya, és az első és legnehezebb feladat teljesítése: síbakancs felküzdése egy 4 és egy 8 éves négy lábára. Azt hiszem, már ezen a ponton kissé elfáradtunk a férjemmel mindketten. Aki már síelt az tudja, hogy a bakancs sajnos nem a legkényelmesebb viselet – semmiképpen sem nyuszis mamusz, amit a nap végén forralt bort iszogatva a kandalló előtt magunkon viselünk. De nem adtuk fel. Bakancsok fent, sílécek lábon, kezdődhet a tanulás a fogadott oktatóval.Végre négyen is “leléceltünk”

Mi csak messziről figyelhettük a gyerekek első próbálkozásait. Nem volt szerelem első „csúszásra” részükről, ahogy azt sejteni lehetett. Nem baj, volt nálunk szánkó (még jó, hogy az utolsó percben betuszkoltam a kocsi hátuljába), és közel volt egy nagyobb hütte (németül téli melegedőként használt étterem és söröző, ahol isteni volt a forró csoki, és a császármorzsa). Ezzel a két finomsággal másnap reggel ismét sikerült kellő motivációt adni nekik ahhoz, hogy nekiinduljunk a második napunknak.

Éssss sikerült – másnap délutánra megtört a jég! Fiaink először, esés nélkül lecsúsztak a tanulópálya aljára. Aznap, és a többi három nap, a szánkó az autóban maradt.

Nagyon jól sikerült az ötnapos, első, négyesben eltöltött sítúránk. Büszke vagyok a gyerekeinkre, stramm, szuper és küzdeni tudó kisfickók. Szívből örülök, hogy sikerült ismét egy sportot megmutatni nekik, ami által sokat nyertek: egészséget, küzdeni tudást, kitartást és önbizalmat. Jövőre már a haladó csoportban folytatják, sikerült a terv, lett egy közös családi hobbink.Végre négyen is “leléceltünk”

Pár hasznos tanács azoknak, akik kezdőként állnak jövőre lécre, deszkára:

Az első, amire figyelmeztetnék minden kezdőt: nem feltétlenül a sível való ismerkedés első napján lesz részed az eufórikus csúszásélményekben. Az első négy gyakorló nap inkább csak a léchez szoktatásé és kitartásé.

A második intelem, hogy a síelni tanulás – mint minden mozgástanulás – egy hosszú folyamat. Nagyon sok szintje, és ezeken belül jól elkülöníthető szakaszai vannak. Minden szint sok örömet és élvezetet nyújthat, de egyetlen nap nem lehet megtanulni jól síelni.

Edzettség, mint harmadik intelem, hogy a síelés erősen állóképességi sport. Egyszerűbben fogalmazva: úgy “kiszívja” az embert, mint az úszás. Ezért – ha teheted – ne menj a hegyre valamennyi előedzettség nélkül!

Önállóság, a negyedik intelem, hogy csak az a gyakorlás fejleszti a mozgást, amit a saját lábadon, a saját önkontrolloddal, a saját beidegződéseidet, technikádat, erőforrásaidat, mozgósítva meg tudsz valósítani. 

Ötödik tanács, személyes tapasztalás. Ha gyerekkel indulsz útra, élete első túráján egy dologra van igazán szükséged: türelemre, türelemre és még több türelemre! De biztosan állíthatom, hogy megéri.

Végre négyen is “leléceltünk”

forrás: sielok.hu

Előző cikkSzabadság, egyenlőség, testvériség!
Következő cikkEgy kis angyal érkezik
Avatar
Önmagunk jellemzése mindig kihívás  Így én meghagytam ezt a barátoknak. Íme, ezeket a sorokat Ők írták Rólam, ezzel hasznos tükröt tartva elém Nagyon bölcs, racionális de mégis emóciókkal teli. Barátként mindig lehet rá számítani! Hasznos tanácsokat ad és nagyon empatikus. Imádja az ősz színeit, ez a kedvence évszaka is. Nagyon jól építi a kapcsolatait, könnyen és hamar ismerkedik új környezetben. Sohasem felejti el a szülinapokat!! Sopranos sorozat, Forrest Gump, Grease a kedvencei közé tartozik, horrort viszont sohasem néz és a hullámvasúttól is retteg. Két kisfickó gondos anyukája, férje a lelki társa. Szuper csapat ők együtt lassan 16 éve! Minden télen mézeskalácsot süt, ez biztosan legalább kétszer megteszi mielőtt Karácsony lesz. Imád síelni , de a legnagyobb hobbija az utazás. Minden évben új helyet fedeznek fel férjével… Az angol a kedvenc idegen nyelve és jó minőségű tej csokiból bármennyit képes megenni. Kedvenc városa Las Vegas, és minden reggel megiszik egy Earl Grey teát. Csípős a nyelve, ami a szívén az a száján típus, viszont nem tud haragot tartani. Kedveli Jókait és Ken Follettet, de érdekli a pszichológia, asztrológia is nagyon, igy ezekben a témákban olvashattok majd Tőle biztosan több írást.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..