Végre négyen is “leléceltünk”

Ha az embernek van egy hobbija, amiért gyermekei születése előtt rajongott, korántsem biztos, hogy gyerekekkel együtt is hasonlóan szórakoztatónak fogja majd tartani. Ettől féltem én is, főleg miután az elmúlt kilenc évben egyszer sem volt léc a lábamon. Lola írása.

0
262
Végre négyen is “leléceltünk”
Gyerekkorom óta, mikor is ötévesen először sílécre álltam, imádtam ezt a sportot. Férjemet még kapcsolatunk kezdetén sikerült “megfertőznöm”, és alig vártam, hogy a fiaink is elég nagyok legyenek ahhoz, hogy végre bemutassam nekik is, hogy micsoda életérzés az, amikor lécre, deszkára állva egybeolvadsz a havas természettel több ezer méter magasan.

Ausztria volt az úti cél, azon belül is a gyönyörű Ossiach See mentén fekvő Gerlitzen városa.  Hosszas kutatás után sikerült egy magyarok által üzemeltetett, családbarát szállodát találnunk. Ahogy közeledett az indulás napja, úgy nőtt a teendőim listája. Síruhák beszerzése a fiúknak (természetesen mindent duplán- az első pár nap kritikus lehet esések számát tekintve – az is volt) sisakok, hócsizmák vétele, sí-szemüvegek, lécek, bakancsok bérlése, beszerzése. Igen, ez egy költséges hobbi, említenem sem kell. De nemcsak költséges, hanem helyigényes is, sikerült egy hatalmas kombi autót és síboxot maximálisan megtöltenünk.Végre négyen is “leléceltünk”

Az indulás előtti éjjel kavarogtak a fejemben a gondolatok, akárcsak a lavina előtti hóvihar. Vajon fog-e még menni a csúszás két gyerek után is úgy, mint régen? Fog-e tetszeni a fiúknak ez az egész, vagy ez volt az első és utolsó próbálkozásunk négyesben? Bíztam benne, hogy igen, és gazdagabbá válunk egy közös családi hobbival.

Másnap reggel fél órás csúszással (nem, ez még nem az a csúszás) elindult a nagy kaland. Sima utunk volt, hála az iPadnek és hangos könyvnek. Bepakolás, kipakolás és átöltözés, ismét bepakolás és irány a pálya, és az első és legnehezebb feladat teljesítése: síbakancs felküzdése egy 4 és egy 8 éves négy lábára. Azt hiszem, már ezen a ponton kissé elfáradtunk a férjemmel mindketten. Aki már síelt az tudja, hogy a bakancs sajnos nem a legkényelmesebb viselet – semmiképpen sem nyuszis mamusz, amit a nap végén forralt bort iszogatva a kandalló előtt magunkon viselünk. De nem adtuk fel. Bakancsok fent, sílécek lábon, kezdődhet a tanulás a fogadott oktatóval.Végre négyen is “leléceltünk”

Mi csak messziről figyelhettük a gyerekek első próbálkozásait. Nem volt szerelem első „csúszásra” részükről, ahogy azt sejteni lehetett. Nem baj, volt nálunk szánkó (még jó, hogy az utolsó percben betuszkoltam a kocsi hátuljába), és közel volt egy nagyobb hütte (németül téli melegedőként használt étterem és söröző, ahol isteni volt a forró csoki, és a császármorzsa). Ezzel a két finomsággal másnap reggel ismét sikerült kellő motivációt adni nekik ahhoz, hogy nekiinduljunk a második napunknak.

Éssss sikerült – másnap délutánra megtört a jég! Fiaink először, esés nélkül lecsúsztak a tanulópálya aljára. Aznap, és a többi három nap, a szánkó az autóban maradt.

Nagyon jól sikerült az ötnapos, első, négyesben eltöltött sítúránk. Büszke vagyok a gyerekeinkre, stramm, szuper és küzdeni tudó kisfickók. Szívből örülök, hogy sikerült ismét egy sportot megmutatni nekik, ami által sokat nyertek: egészséget, küzdeni tudást, kitartást és önbizalmat. Jövőre már a haladó csoportban folytatják, sikerült a terv, lett egy közös családi hobbink.Végre négyen is “leléceltünk”

Pár hasznos tanács azoknak, akik kezdőként állnak jövőre lécre, deszkára:

Az első, amire figyelmeztetnék minden kezdőt: nem feltétlenül a sível való ismerkedés első napján lesz részed az eufórikus csúszásélményekben. Az első négy gyakorló nap inkább csak a léchez szoktatásé és kitartásé.

A második intelem, hogy a síelni tanulás – mint minden mozgástanulás – egy hosszú folyamat. Nagyon sok szintje, és ezeken belül jól elkülöníthető szakaszai vannak. Minden szint sok örömet és élvezetet nyújthat, de egyetlen nap nem lehet megtanulni jól síelni.

Edzettség, mint harmadik intelem, hogy a síelés erősen állóképességi sport. Egyszerűbben fogalmazva: úgy “kiszívja” az embert, mint az úszás. Ezért – ha teheted – ne menj a hegyre valamennyi előedzettség nélkül!

Önállóság, a negyedik intelem, hogy csak az a gyakorlás fejleszti a mozgást, amit a saját lábadon, a saját önkontrolloddal, a saját beidegződéseidet, technikádat, erőforrásaidat, mozgósítva meg tudsz valósítani. 

Ötödik tanács, személyes tapasztalás. Ha gyerekkel indulsz útra, élete első túráján egy dologra van igazán szükséged: türelemre, türelemre és még több türelemre! De biztosan állíthatom, hogy megéri.

Végre négyen is “leléceltünk”

forrás: sielok.hu

Ötödik tanács, személyes tapasztalás. Ha gyerekkel indulsz útra, élete első túráján egy dologra van igazán szükséged: türelemre, türelemre és még több türelemre! De biztosan állíthatom, hogy megéri.
Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.