A kávézó 1.

Új ország, új élet, új kezdet. Lehetőségek és megannyi más gondolattal, reménnyel indulnak neki az emberek az útnak, ami aztán mindent megváltoztat, egy szebb jövőért, jobb életért. Nálam úgy körülbelül ezek a gondolatok maradtak ki, amikor úgy döntöttem, hogy a majdnem 24 éves naiv fejemmel édesanyám elé állok, és bejelentem, hogy szerelmetes vagyok. Férjhez óhajtok menni, merőazigazi, aztán irány Kanada, úgyis csak itt van a szomszédban (7200 km) gyakorlatilag egy ugrás, és majd jövök haza sokszor, tehát majdnem minden marad a régiben. A többi részletet a rózsaszín köd (ami aztán átalakult szürke homállyá) fedi. Egyszer talán leírom azt is... Martha Kent írása.

0
686
A kávézó 1.
Addig is pörgessük előre az eseményeket úgy három és fél évvel. A történetünkben adott egy vidéki leány, aki éppen próbál nem megfulladni az élet tengerének csodás habjai között. Egy jó nagy tengeróceán, amolyan óperenciás méretű, hatalmas viharral, meg egy eléggé szuvas fából készült csónak, amin több a lyuk, mint az ép rész. Na ennyit a nagy nyugatról, a „deszépésjóleszminden”-ről, meg a „dejónekedkülföldönélszottbiztosjóazélet”-ről. Itt a mesének vége is, mert igencsak fel kellett ébredjek.         

Szóval ott álltam a kis biciklimmel a kávézó előtt, bámultam befelé, merengtem a bent ülő embereken, zsebemben a $32-os (kb olyan 6000 ft) vagyonommal, hónap elején. Hamuban sült pogácsa helyett meg volt egy tönkrement házasság, egy csorba egészség, egy sajgó lélek, meg egy kilátástalan jövőkép a tarisznyámban. Nesze neked Julcsa, meg két diploma, ami ebben az időben pont annyit ért, mint egy rakás bolhakaki. Azért próbáljunk valami értelmes képet vágni, nem kell azt tudni senkinek belül mi van, mert ha ide se vesznek fel, akkor valóban a híd alatt fogom végezni, aminek a tél közeledtével nem biztos, hogy előnyös lenne a szellőzési rendszere mínusz húszon-harmincokban.

Ennivalóra akkoriban már egy ideje nem sok jutott, így a sudárrá vált alkatom lehetővé tette, hogy szépen nőiesen odapasszintsam a bicajt a korlát mellé, közben, vagy háromszor véletlenül belerúgva a betonszegélybe. Orra nem sikerült esnem, de pár piruettet azért lejtettem mindenki örömére.

A szorgos lakatolás után természetesen kihúztam magam, erőt és tökéletességet sugározva, hogy az éppen a teraszon ücsörgő vendégek legalább csak addig röhögjenek rajtam, amíg meg nem fordulok. Lenge mozdulatokkal besasszéztam a kávézóba, ahol a placc közepén hatalmas vigyorral várt a tulaj, majd tessékelt, hogy foglaljak helyet az egyik hátrébb eső asztalnál. Magas, testes, középkorú manusz, fekete köténnyel, ami inkább emlékeztetett egy böllérre, mint baristara. Haja csak oldalt volt, akárcsak Hókuszpóknak. Kicsit sem feltűnően sűrűn felejtette a vigyort az arcán, akárhányszor végigmért. Kérdezte kérek-e egy kávét, és még mielőtt válaszolhattam volna, már el is ment. Egyből azon kattogtam, hogy ha nekem ezért fizetnem kell, mégis miből fogok, de reménykedtem a jó szerencsében, hiába nem volt akkor már egy jó ideje. Kisvártatva visszaállított egy bögrével, benne vaníliás lattéval, szép, cirádás szívecskés mintával a tetején, mert szerinte a vaníliát mindenki szereti. Letette elém, majd ahogy velem szemben le akart ülni, meglökte az asztalt, és a fele rajtam landolt. Erre megint eltűnt és életemben nem láttam még olyan kicsi papírszalvétát, mint amekkorát hozott, azt is úgy nyújtotta oda, hogy na szedjem már rendbe magam, aztán haladjunk. Végül elkezdtük a interjút.

Minden mondatánál megkérdőjeleztem a hallásom, annyira halkan sutyorgott, de persze visszakérdezni ki mer szorult helyzetben, így csak mosolyogtam, meg bólogattam, mint gyermekkorom kínai piacos emlékeiben az árusok. A hiba egyedül ott kezdődött, amikor egyszer-egyszer kérdezett valamit, én meg a nevemre is csak annyit feleltem nagy buzgón, hogy igen, köszönöm. Erre behívott az irodájába. Na, mondanom se kell, a hideg-meleg futkosott a hátamon mit akar ez, ahogy kinéz egész biztos valamelyik erdő alján végzem, vagy leteper, de ebből munka nem lesz mostanában.

Gondoltam is, hogy hagyjuk az egészet a francba, ennyit nem ér. De aztán eszembe jutott a mama nagy önvédelmi tanfolyama, miszerint: – „Hát lányom, rúgod, vágod, harapod ahol éred, megmarkolod a szemeit, aztán amíg nem lát, eeszalacc!”

Szerencsére semmi ilyet nem kellett alkalmazzak, nem mintha egyáltalán lett volna esélyem. Valószínűleg leesett neki, hogy nem elég, hogy vagy én vagyok süket, vagy ő néma, de még az angolom is ritka csodálatos, így legalább a környező zajoktól kellene mentesüljünk. Az iroda konkrétan egy raktárszoba volt, oldalazva kellett bemenni, mert a dobozoktól kezdve a dolgozók személyes dolgain át volt ott minden. Az íróasztala alig látszott ki a sok lom, használt bögrék, és papírhegyek alól. A bent rekedt levegőt, és meleget már meg sem említve. Belehuppant az elnyűtt forgósszékébe, majd nekem az egyik nagyobbacska dobozra mutatott, hogy foglaljak helyet. A megszeppentségtől, és a látványtól csak halkan leültem, ölemben a kis táskámmal, gondosan ügyelve arra, hogy nagyon ne érjek hozzá semmihez, de amint elérte a seggem alja a dobozt, az kezdett összenyomódni, így gyakorlatilag guggolva próbáltam imitálni, hogy ülök, hejj de kényelmes, minden ok.

Nekem szegezett mindenféle kérdést, hogy mennyire jó a matekom, fejben számoltatott vagy egy órát, aztán amikor már az egyetemi szintű egyenleteket is megtárgyaltuk, valamint a két hete megivott víz is patakokban folyt lefele rólam, közölte, hogy kiírja a kassza mennyit kell visszaadni, csak kíváncsi volt áramszünetben feltalálnám-e magamat. Ezen aztán elgondolkodott, hogy végül is mindegy, mert áram nélkül kávét sem fogok tudni főzni, szóval nem is érdekes tudok-e számolni.

Végezetül a feleségéről kezdett el hablatyolni valamit, mit főzött aznap, és hogy enni sincs ideje, meg a gyerekeiről is valamit, majd egyszer csak felállt és úgy fél mondata közepén megköszönte, hogy jelentkeztem, majd értesít ha kellek. Hazáig bőgtem, fel se tudtam ülni a bringára, mert nem láttam semmit a könnyeimtől. Biztos voltam benne, hogy ez se sikerült. Kész, vége, befejeztem földi pályafutásomat. Éhen fogok halni. Se barátaim, se családom, senkim nem volt egy idegen országban, ahol még a nyelvet is csak vért izzadva beszéltem, már ha lehetett azt beszédnek nevezni. Hazaérkezvén elterültem az ágyon. Nem volt már több könnyem. Fogalmam sem volt, hogyan tovább, mégis hogy húzzam ki magam a gödör aljáról. Panaszkodni az otthoniaknak nem akartam, és nem is mertem már. Így a sebeimet nyalogatva feküdtem órákig, mozdulatlanul. Próbáltam kiélvezni az ágy puhaságát, mert ki tudja meddig tudom fizetni az albérletet, aztán már ez se lesz. Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefon. Mehetek a magyar boltba dolgozni. Másnap reggel nyolckor kezdek, ne késsek.

Csatlakozz Facebook csoportunkhoz:

Mond el nekünk a véleményed a cikkről! Kövess bennünket csoportoldalunkon is, ahol találkozhatsz szerzőinkkel. Itt bátran vállalhatod, ha egyetértesz velünk, vagy azt is, ha épp nem.

1000 Words Magazine - Facebook Group
https://www.facebook.com/groups/1000wordsmagazine/
 

 

A szerző:

 

 

Talán én lepődnék meg a legjobban, ha sikerülne magam körvonalazni pár sorban. Fogalmazzunk úgy, nem vagyok egy egyszerű eset. Valahol bennem él a drámakirálynőtől kezdve, a bohócon keresztül, a bölcs öregasszonyig minden. Valószínűleg a helyi időjárás és a holdállás befolyásolja, mikor épp melyik van előtérben. Olvasni határozottan nem szeretek, (azért természetesen szoktam), írni viszont annál inkább. Családi összejöveteleken rendszerint én vagyok a hangulatfelelős, pedig nagyon komolyan tudok mesélni ezt-azt-amazt. Szeretem a kihívásokat, így humán beállítottsággal mérnöknek álltam, csak mert azt mondták nem tudom úgysem megcsinálni. Kis faluról, anyum szoknyája mellől pedig Kanadába költöztem angol tudás nélkül, mert hát miért ne? Hosszasan részletezhetném még, de talán a cikkeim majd többet elárulnak. 😉

 

Köszönjük, ha megosztod:

 

 

Advertisement

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..