Süssünk banánkenyeret!

0
2186

Talán mindenki egyetért velem abban, hogy a banánszerető emberek két nagy csoportra oszthatóak. Az egyik csoport, akik pont úgy szeretik, amikor tökéletesen citromsárga. Édeskés, de nem túl intenzív, friss, pont érett. A másik csoport, akik megvárják amíg pöttyösödni, barnulni kezd. Puhán, édesen szeretik, és nem gond ha imitt-amott kicsit meg van nyomódva.

Nos, én világ életemben az első csoportot erősítettem (és a férjem is, de ezt soha nem ismerné be). Valamiért így szeretem a gyümölcsöket, amikor érettek, még véletlenül sem puhák de már van ízük. Viszont szegény család sarjaként, nehezemre esik kidobni bármit, így legtöbbször, nagy duzzogva ugyan, de megeszem ha már ott van.

Itt Kanadában a banán valahogy úgy működik, mint Magyarországon az alma. Minden háztartásban akad egy-két darab, mert a legolcsóbb gyümölcs. Ha van otthon, senkinek nem kell, ha viszont nincs, miért nincs? Pont most akartam enni egyet…ördögi kör.

Így történik hát, hogy szorgalmasan hozom haza a boltból a szép friss banánokat, gyönyörűen beleteszem a pulton található fatálba, egy-egy még el is tűnik a nagy hirtelenségben, majd a maradék okosan, szorgalmasan szeplősödni kezd. Reggelente van, hogy farkasszemet nézünk, olyan nap is akad amikor némelyik egy turmixban végzi, de be kell ismerjem előfordul az is, hogy jobbról balra, balról jobbra pakolaszom őket. Dünnyögök, mert egyre zsiráffoltosabbak, és úgy már nem szeretem, na jó majd holnap megeszem, nem majd inkább holnapután…és kész vége a kis szemetek nem bebarnultak? Nem akarom kidobni…de…

Erre az egyik barátnőm nagy értetlenkedve kérdezte, hogy dehát miért nem csinálok banán kenyeret, azt úgyis jó érett banánból kell.

Banánkenyér?

Fújjj! – gondoltam, de ahogy magamat ismerem biztos kiült az arcomra is. Tudom-tudom itt nagy divat, amolyan alap süti, minden kávézóban jelen van, mint nekünk a lekváros piskótatekercs. Sokáig nem bírtam magam rávenni, hogy megkóstoljam, mert szentül meg voltam róla győződve, hogy olyan íze van, mint a kétszer evett banánnak. Azt meg ugye ki akar enni? Hát én nem, az biztos.

 

Ezzel a lendülettel, a barátosném a 3 darab szottyant banánkámat a ritiküljébe csúsztatta, hogy majd akkor ő süt egyet, és meglátom, milyen finom. Próbáltam menteni a menthetőt: azonnali hatállyal elkezdeni egy nagyon szigorú diétát, allergiás lenni egy délután erejéig a banánra, vagy repüljegyet venni bármelyik járatra, ami ma délelőtt indul, csak vissza ne jöjjön nekem ezzel a kacattal. Pechemre délután 4-et ütött az óra amikor megszólalt az ajtócsengő…

Azóta a receptet módosítottam egy kicsit a hites uram szájízére, de egy biztos, se ennek, se az eredetinek nincs kétszer evett banán íze. ☺

Hozzávalók:

(Egy csêsze 250 ml-nek felel meg.)

  • ½ csésze margarin
  • 1 csésze kristálycukor
  • 2 db tojás
  • 2-3 összetört, érett banán
  • 1 tk vanília aroma (esetleg 1 cs vaníliás cukor)
  • 1 ¼ csésze liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • ½ tk só
  • 1 csésze tejföl
  • 1 csésze zabpehely
  • ½ csésze apróra vágott magvak (pl. dió), csokoládé ízlés szerint

A sütőt előre melegítjük 185 fokra. A tojásokat kikeverjük a cukorral és a margarinnal, hozzáadjuk a vaníliát, az összetört banánt, tejfölt, végül a sütőporos lisztet, sót, zabpelyhet, magvakat és a csokoládét.

Arra vigyázzunk, hogy ne keverjük túl, csak amolyan kotyvasztósan.

Vajazott- lisztezett kenyér vagy kuglóf formába öntjük, tűpróbáig sütjük.

Jó étvágyat!

Advertisement
Előző cikkÉs még azt mondják, hogy a nőket nem lehet megérteni…
Következő cikkRóma az örök város, – avagy, minden út Rómába vezet 6. rész
Talán én lepődnék meg a legjobban, ha sikerülne magam körvonalazni pár sorban. Fogalmazzunk úgy, nem vagyok egy egyszerű eset. Valahol bennem él a drámakirálynőtől kezdve, a bohócon keresztül, a bölcs öregasszonyig minden. Valószínűleg a helyi időjárás és a holdállás befolyásolja, mikor épp melyik van előtérben. Olvasni határozottan nem szeretek, (azért természetesen szoktam), írni viszont annál inkább. Családi összejöveteleken rendszerint én vagyok a hangulatfelelős, pedig nagyon komolyan tudok mesélni ezt-azt-amazt. Szeretem a kihívásokat, így humán beállítottsággal mérnöknek álltam, csak mert azt mondták nem tudom úgysem megcsinálni. Kis faluról, anyum szoknyája mellől pedig Kanadába költöztem angol tudás nélkül, mert hát miért ne? Hosszasan részletezhetném még, de talán a cikkeim majd többet elárulnak. ;)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..