Anyám nélkül…

Egy édesanya elvesztése mindig óriási trauma. De különösen akkor, amikor te is édesanyává válsz. Akkor igazán fontos egy tapasztalt, bölcsebb személy, aki ott van melletted, és mindamellett mindennél jobban szeret. És nem, most nem a férjre, vagy társra kell gondolni, mint biztos pontra, hanem az édesanyára, aki már átélte ezt a csodát. Nagy-Varga Eszter novellája.

Anyám nélkül...
Öt hosszú éve már, hogy elmentél. Itt hagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád. Egyedül kellett anyává válnom, a tanácsaid és támogatásod nélkül. Eleinte haragudtam az egész világra. Miért az én, a világ legjobb anyukájának kellett mennie? Miért pont én maradtam nélküle, három héttel a gyermekem születése előtt? Miért vették el azt tőle, hogy első unokáját láthassa, karjaiban tarthassa, miközben nála jobb és önzetlenebb embert sosem ismertem?  Minden gyerek imádta, szerettek körülötte nyüzsögni. A ház mindig tele volt vidámsággal és nevetéssel, amikor otthon volt. Még a zsíroskenyér is finomabb volt a szomszédból a barátaimnak, ha ő készítette. Hiszem, hogy volt egy igazi kis boszorkánytitka, a szeretetfűszer. Mindent ezzel hintett meg, láthatatlanul.

Emlékszem mennyire várta kicsi fiam érkezését, hogy majd ő gondoskodhasson róla, kényeztethesse. Amikor megtudta, hogy nagymama lesz, nem bírta magában tartani. Azonnal elmesélte az egész világnak, hogy unokája lesz. Ahogy csillogó szemekkel simogatta a gömbölyödő pocakomat, és beszélt hozzá: – „Szia Kisunokám! Már nagyon várunk!” –Anyám nélkül...

Ahogy válogatta a kis ruhákat. Ma is emlékszem a kedvencemre. Egy sárga napozószett volt. Azért erre emlékszem, mert ugyanolyan volt, mint anyukám mosolya. Amikor nevetett, a nap is kisütött, és tudtam, hogy semmi baj sem lehet. És ez a kis sárga ruha is mindig erre emlékeztetett. A mosolyra, mert az mindig ott volt az arcán, a legnagyobb szenvedések közepette is.

Ezer szóval, ezer gondolat

A mosolya mindig a napfényt idézte, még a legszürkébb téli hónapokban is.

 Az a huncut mosoly mindig ott volt, amikor épp a titkaimat osztottam meg vele, igazi kis női szövetséget alkotva, csak ő és én. És emlékszem arra a mosolyára, ahogy mindig felajánlotta a grillcsirke ropogós, szaftos bőrét, mivel már nem bírta megenni. Csak azért, mert tudta, hogy az a kedvencem, ahogyan neki is. Emlékszem az esti kártyapartikra, mennyit nevettünk mert valaki mindig csalt. Emlékszem a gyöngyöző kacagásra a vacsoraasztalnál, mert valaki mindig mondott egy viccet, amitől a hasunkat fogtuk a nevetéstől. De a legjobban a minket körülölelő szeretetre, az igazi otthon melegére emlékszem. A csodálatos békére, ami betöltött mindent. Egy olyan helyre, ahová bármikor visszatérhetek. Egy olyan helyre, ami mindig visszahív. Most már tudom, nem az az otthon, ahol az ember felnő, hanem ahová a szíve húz. Ennél csodásabb gyermekkorom nem is lehetett volna. Köszönöm ezt a csodát!Anyám nélkül...

És ez az első év, hogy el tudtam fogadni a hiányodat. Mert megtaláltalak. Ott vagy mindenhol. Téged látlak a kisfiam szemében, amikor huncutul mosolyog…és a nózija…az az icuri-picuri kis nózija… az bizony a Tiéd és az enyém. Az okos és fürkésző tekintetében, amikor szívvel-lélekkel mesél.

Ezer szóval, ezer gondolat

Téged hallak minden karácsonyi dalban, amit együtt énekeltünk.

Ha felcsendül a Csendes éj, hallom a mély és rekedt hangodat, ahogyan az énekesekkel együtt daloltál. Téged látlak a napfényben, a napfelkeltében és a naplementében. Ott vagy mindenhol, a lelkemben, a szívemben és az egész világomban. Neked köszönhetem az életem, és ezáltal a kisfiamét is. Valahányszor ránézek, és átöleli a nyakam, a te pihe-puha érintésed juttatja eszembe. Rájövök, hogy miatta és miattad már megérte létezni ebben a világban.

Múlt héten sétáltunk a parkban a kisfiammal, és egy elképesztően ismerős illat támadta meg az érzékelőszervemet. Nem tudtam mi az, nem tudtam, hogy honnan jön, csak azt tudtam, hogy béke, és szeretet illata van. És a te arcod jelent meg Anyukám! Amint elhaladtam a bimbózó orgonabokor mellett, rájöttem, hogy mi volt ez az illat.

Ezer szóval, ezer gondolat

Anyaillat… Anyák napja illat… A Te illatod.

Hiszen mióta az eszemet tudom, azóta viszem neked az orgonát az út széli sövényesből. Bár ahogy mi neveztük a tesóimmal, a lopott orgona. Hiszen mindig összenéztünk huncutul: – „Megyünk orgonát lopni?” –  Emlékszem ötévesen még azt hittem életemet kockáztatom, ha orgonát „lopok” Anyák napjára. De engem az sem érdekelt, hiszen neked szereztem azt az orgonát.

Ezer szóval, ezer gondolat

Volt, hogy csak azokat értem el, amik már kicsit elszáradtak, de te mégis könnyes szemmel vetted át, és boldogan mondtad, hogy ezek a legszebb virágok az egész Föld kerekén!

Anyám nélkül...

Emlékszem, mindig elénekeltem neked az Orgona ága című dalt. Ahogy kis egérhangon énekeltem neked, olyan hamisan, ahogyan csak egy ötéves tud énekelni teljes beleéléssel. Én mégis azt láttam az arcodon, hogy az angyalok sem énekelhetnének szebben.

Sajnos nem vihetek orgonát már neked, és nem énekelhetem a dalt, de szívem minden szeretetével szeretlek még most is Édesanyám!

Emlékszem, mindig elénekeltem neked az Orgona ága című dalt. Ahogy kis egérhangon énekeltem neked, olyan hamisan, ahogyan csak egy ötéves tud énekelni teljes beleéléssel. Én mégis azt láttam az arcodon, hogy az angyalok sem énekelhetnének szebben.

FORRÁS1000 Words Magazine author: Nagy-Varga Eszter
Előző cikkCsillagokban írt szerelem
Következő cikk“S így szólt anyám…”- bölcsességek és múltidézők anyák napjára
34 éves lettem én, de nem meglepetés e költemény. Egy egyszerű családanya vagyok, aki Walesben él férjével és 5 éves kisfiával...és...imádom a nyarat, a napsütést, a tengerpartot, belegázolni a tengerbe, kavicsokat gyűjteni, a hűs tengeri szellőt, ahogy simogatja a bőrömet, a napfelkelte fényeit, a naplemente hangjait. Imádok utazni. Nyugdíjas koromban lakókocsival körbe utazom a világot és Harley Davidsonon fogok repeszteni a 66-os úton. Szeretem az őszi faleveleket, ahogy vibrálóan színessé változtatják a tájat, beleugrálni a hatalmas kupacokba és a csengő kacagást, ahogy nyakig porosan dobáljuk a magasba a leveleket. Kedvenc színeim a piros, királykék és türkiz. Imádok olvasni és írni. Anno újságírónak készültem, csak a szerelem más irányba vitt. Imádok nevetni és élni. Nagyon sokat beszélek. Szeretek segíteni az embereknek, egyszerűen boldoggá tesz ha másokért tehetek valamit. Nagyon pozitív vagyok, állandóan az élet napos oldalát látom és ezt próbálom átadni másoknak is. Kedvenc ünnepem a karácsony. Imádom a készülődést, a díszítést, a meglepetést, a karácsony színeit és illatát. Mindennek örülök ami szívből jön. A legeslegjobb az öröm a másik arcán, amikor csillogó szemekkel kibontja az ajándékodat. Imádok mindenféle új dolgot kipróbálni, akkor is ha extrém. Imádom a kávét, teát mert anélkül nem élet az élet. Esténként a finom száraz vörösbort. A nyelvemmel elkapni a hópelyheket, buborékokat kergetni az utcán. A barátokkal teli estéket és a kirándulásokat. Megélni és átélni az élet minden egyes pillanatát...

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here