Szabadság, egyenlőség, testvériség!

Sohasem volt egyszerű külföldön élni, és megőrizni a nemzeti öntudatunkat, miközben mindenhonnan azt halljuk: - Ha egy idegen országba költözöl, integrálódj, és alkalmazkodj! Lehetséges lenne egyszerre megőrizni magyarságunkat, miközben távol a hazánktól kezdünk új életet? Igen, lehet. Mert a szívem utolsó dobbanásáig magyar maradok, büszke magyar, aki nem felejti el honnan jött, és hová tartozik.Nagy-Varga Eszter írása.

0
904
petofi sandor
márciusi ifjak
Ötéves kisfiam kicsi kezeit szorosan összezárva, huncut mosollyal az arcán jött hozzám, kezeiben egy értékes kincset szorongatva.

 

– Anya, nézd mit kaptam! De mi ez?
– Jajj, de szép! Tudod mi ez? Egy kokárda!
– Anya, mi az a kokárda, és mit kell csinálni vele? Olyan mint egy zászló.
– Igen kisfiam, ez olyan mint egy zászló. Március 15-én ezt szoktuk a szívünk fölé tűzni.
– De anya, én ilyet még nem láttam a walesi gyerekeken, csak a pipacsot. Ez is pipacs?
– Nem kisfiam. Ez egy kokárda, egy jelkép
– Gyere, ülj az ölembe! Elmesélem neked, miért tűzzük ezt minden évben a szívünk fölé március 15-én, mi magyarok.

A kokárdát, vagy más néven szalagrózsát minden évben március 15-én viseljük. Ez egy vízszintesen sávozott nemzeti-szín (piros, fehér és zöld) szalagból készült, kör alakúra hajtogatott kitűző. Ennek viselésével emlékezünk azokra, akik küzdöttek a szabadságunkért, a magyar nemzetért, vagy ahogy te ismered, Magyarországért. Tudod kisfiam, ez nagyon régen történt még 1848-ban, 170 évvel ezelőtt. Sok ember áldozta életét a hazáért, és a szabadságért való küzdelemben. Petőfi Sándornak a szerelme, Szendrei Júlia készítette, és tűzte a mellkasára a nemzeti színű kokárdát. Jókai Mórnak a felesége, Jókainé Laborfalvi Róza tette ugyanezt. Ezután kezdték viselni a forradalom és szabadságharc jelképeként. A kokárda megnevezés a franciáktól ered, a francia forradalom vívmánya volt, bár ekkor még kalapjukon, vagy sapkájukon viselték, innen ered a neve – cocarde, ami kakastaréjt jelent.

Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. ”

Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem

magyarroszag zaszlaja
Magyarország zászlaja

– Anya! Akkor én ezt a zászlót felvehetem az iskolába? Megmutathatom a barátaimnak?
– Igen kisfiam, felveheted, és büszkén viselheted a szíved fölött!
– És mit mondjak a tanítónéninek, ha kérdezi, hogy mi ez?

– Meséld el, hogy ez Magyarország jelképe, ami összefogásról, a küzdeni akarásról, az önzetlenségről szól. Azt is, hogy ez az ország akkor is megmutatta milyen óriási ereje van az összetartásnak, amikor senki sem hitt benne, hogy mennyire tud harcolni egy nemzet, amikor két nagyhatalom (a Habsburg Birodalom és Oroszország) egyszerre akarta eltiporni. De elmesélem neked mi is történt azon a napon, kik azok akikre büszkék lehetünk, akik értünk, a Magyar Nemzetért küzdöttek.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország történetének egyik legmeghatározóbb időszaka volt. Egész Európában forradalmak sora és a reformkor (1830-1848) előzte meg. Óriási belső feszültség uralkodott az országban, amely március 15-én reggel kitört, és forradalommá növekedett. Aznap reggel Petőfi Sándor és a márciusi ifjak a Pilvax-kávéházban gyűltek össze, és olyan összefogásról tettek tanúbizonyságot, amit manapság még csak elképzelni sem tudunk. Igazi példaképnek tekinthetjük őket, bárhol is éljünk a világon. Ekkor olvasták fel először azt a kiáltványt, amit ma 12 pontként ismerünk, és az iskolában betűről-betűre meg kellett tanulnunk minden évben, hogy elmondhassuk az emlékünnepségen.

Íme a 12 pont:

“Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát,  censura eltörlését.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!”

Magyarorszag cimere
Magyarország címere

Ezek a pontok manapság számunkra nem tűnnek olyan fontosnak, hiszen álmunkban sem tudjuk milyen lehetett az az időszak, amikor minden cenzúrására került. Akkoriban nem volt lehetőség bármit megjelentetni, a véleményéért az ember akár hosszú időre is börtönbe kerülhetett. Ez a cikk sem jelenhetett volna meg, és én is a rácsok mögött végeztem volna. Nem volt egyenlőség. Óriási szakadék tátongott az emberek között származásuktól, és anyagi helyzetüktől függően.

A kiáltvány hangos éljenzése után Petőfi elszavalta azt a verset, ami azóta minden 1848-49-es megemlékezésen elhangzik. A Nemzeti dal számomra egy megunhatatlan vers, egy olyan felhívás, amit mindig, mindenhol aktuálisnak találhatunk, vigyen bárhová minket a szél. Felhívást tesz közzé miszerint ha magyar vagy, akkor most kell cselekedni, most van itt az idő, hiszen az egész nemzet rengeteget szenvedett, és csakis összefogással lehet ez ellen tenni.

Mai napig ez egy olyan vers, amit ha álmomból felköltenek is betéve tudok. Egy olyan költemény, aminek a hangulata magával ragad. Lehunyom a szemem, és magam elé képzelem a Pilvax-kávéház forradalmi hangulatát. Petőfit, amint cselekvésre buzdít. Sajnos a mai világból hiányoznak a Petőfik és a Jókaik, az olyan karizmatikus személyiségek, akik egy egész országot megmozgattak, és a forradalom alapköveivé váltak.

A márciusi ifjak a Pilvax-kávéházból az egyetemre mentek, ahol már várták őket. Félbeszakították az egyetemi előadásokat, végül az utcákról is csatlakoztak a járókelők, és óriási tömeg gyűlt össze. Elhatározták, hogy a saját kezükbe veszik a kiáltvány első pontjának teljesítését, és a tömeggel együtt a könyvnyomdához vonultak, ahol kényszerítették a vezetőt a 12 pont, és a Nemzeti dal sokszorosítására. Ezek voltak a szabad sajtó első, cenzúrázatlan termékei. Mialatt a nyomtatásra vártak, megállapodtak abban, hogy délután a fogságban lévő Táncsics Mihály kiszabadítására indulnak majd, amit sikeresen végre is hajtottak. A tömeg megfélemlítette a Helytartótanácsot, ami feltétel nélkül elfogadta a 12 pontot. Végül március 16-án Bécsbe is elért a magyar forradalom híre. V. Ferdinánd király kénytelen volt engedni a követeléseknek, és március 17-én hozzájárult Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez, akinek vezetésével később megalakult az első felelős magyar kormány.

Sajnos később, 1849-ben a forradalmat leverték, a szabadságharc pedig véget ért. Viszont olyan eszmei alapokat fektettek le, ami bárki számára követetndő példa lehet, akár a mai modern világunkban is.

marcius 15 kokarda
Március 15-i kokárda

Hiába élünk távol az otthonunktól és hazánktól, tanítani fogom a fiamat arra, hogy mire és kire fontos emlékezni, és mi az eszme amiért küzdöttek, és mai napig követendő példa. És igen, március 15-én elszavalom neki a Nemzeti dalt és a Himnuszt, megmutatom, hogy büszke magyarként nem feledem a hazámat.

Bár tudom manapság nem divat büszkének lenni, sőt néha egyenesen úgy érzem, mintha szégyellenem kellene, különösen mert külföldön élek. SOHA! Soha nem fogom ezt az érzést elveszíteni. Mindig büszke leszek a hazámra, a védelmezőként magasodó hegyeinkre, a friss vizet adó folyóinkra, az aranyló búzamezőkre, pezsgő városainkra, csendes kis falvainkra, a Balatonra. A fára az utca végén, a dombra, ami kisgyerekként hegynek tűnt, és különös óriásként magasodott felém a téli hósapkával. Az orgonabokrokra, ahonnan minden évben származott az anyák napi virág. Öreganyáinkra, akik kisgyerekként ápoltak, és szüleinket a legnagyobb nehézségek közepette is felnevelték. És a HŐSEINKRE, akik lefektették a mai Magyarország alapjait, megtanítottak minket küzdeni, és együttműködni egy közös, nagy cél érdekében.

És most megyek előveszem a vízfestéket, papírlapot és hurkapálcikát, hogy magyar zászlókat készíthessünk, ahogy óvodásként otthon is minden évben ezt tettük. Két vízszintes vonal, és már suhan is az ecset, hogy piros, fehér és zöld színnel vonja be a papírlapot…és a három szín mellé, három szót is megtanul a kisfiam:

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!

 

nemzeti-muzeum-petofi-sandor
Nemzeti Múzeum, Petőfi Sándor
Hiába élünk távol az otthonunktól és hazánktól, tanítani fogom a fiamat arra, hogy mire és kire fontos emlékezni, és mi az eszme amiért küzdöttek, és mai napig követendő példa.
Advertisement
FORRÁS1000 Words Magazine - Nagy Varga Eszter
Előző cikkTavaszváró virágcsokor / Egy tavaszi virágcsokor Neked – Tőlünk
Következő cikkVégre négyen is “leléceltünk”
34 éves lettem én, de nem meglepetés e költemény. Egy egyszerű családanya vagyok, aki Walesben él férjével és 5 éves kisfiával...és...imádom a nyarat, a napsütést, a tengerpartot, belegázolni a tengerbe, kavicsokat gyűjteni, a hűs tengeri szellőt, ahogy simogatja a bőrömet, a napfelkelte fényeit, a naplemente hangjait. Imádok utazni. Nyugdíjas koromban lakókocsival körbe utazom a világot és Harley Davidsonon fogok repeszteni a 66-os úton. Szeretem az őszi faleveleket, ahogy vibrálóan színessé változtatják a tájat, beleugrálni a hatalmas kupacokba és a csengő kacagást, ahogy nyakig porosan dobáljuk a magasba a leveleket. Kedvenc színeim a piros, királykék és türkiz. Imádok olvasni és írni. Anno újságírónak készültem, csak a szerelem más irányba vitt. Imádok nevetni és élni. Nagyon sokat beszélek. Szeretek segíteni az embereknek, egyszerűen boldoggá tesz ha másokért tehetek valamit. Nagyon pozitív vagyok, állandóan az élet napos oldalát látom és ezt próbálom átadni másoknak is. Kedvenc ünnepem a karácsony. Imádom a készülődést, a díszítést, a meglepetést, a karácsony színeit és illatát. Mindennek örülök ami szívből jön. A legeslegjobb az öröm a másik arcán, amikor csillogó szemekkel kibontja az ajándékodat. Imádok mindenféle új dolgot kipróbálni, akkor is ha extrém. Imádom a kávét, teát mert anélkül nem élet az élet. Esténként a finom száraz vörösbort. A nyelvemmel elkapni a hópelyheket, buborékokat kergetni az utcán. A barátokkal teli estéket és a kirándulásokat. Megélni és átélni az élet minden egyes pillanatát...

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.