Nos, nekem a sorrend, hála az Univerzumnak, és persze magamnak, ez volt. Fiatalságom hajnalán számos igazán tanulságos kapcsolatba futottam bele. Hálás vagyok értük, mert rengeteget tanultam tőlük, belőlük. Hiszem, hogy ha nem élem meg mindazt, amit, ma nem élném boldog életemet csodás családommal, és ami számomra talán még fontosabb, nem lennék az, aki.
Valójában mitől is függ, hogy milyen kapcsolatban élünk, kit és mit tűrünk meg magunk mellett? Csakis attól, hogy mennyire szeretjük saját magunkat.
Igen, az Önbecsülés itt is elsőbbséget élvez, és itt is – mint bárhol máshol – saját magunkon kell elkezdenünk először dolgozni. Azt hittem korábban, hogy rendben vagyok önmagammal. Aztán rádöbbentem, hogy ettől mennyire messze álltam. Tényleg hálás vagyok minden korábbi páromnak, hogy életem részei voltak, de be kell valljam, hogy ma már egyikőjükkel sem kezdenék, illetve tartanék fent kapcsolatot. Nem azért, mert a mai eszemmel tudom, hogy miért és mi lett a vége. Hanem azért, mert akkor azt hittem, nekem annyi jár, annyit érdemlek. Sokszor meg is kaptam: „Nálam jobbat úgysem találsz, mert téged úgysem viselne el senki más!” És mikor ez manapság eszembe jut, mosolygok. Nemcsak, hogy jobbat találtam, sokkal jobbat, és úgy néz ki, nagyon is jól elvisel.
Szóval Hölgyeim, és persze Uraim! Kukkantsatok csak bele egy kicsit a saját párkapcsolatotokba! Milyen is az igazából? Munkám során (mert párkapcsolati területen is foglalatoskodom ma már) gyakran találkozom olyan párokkal, akik nem felhőtlenül boldogok, de nem lépnek, más-más okok miatt. Itt szokott kinyílni a kifogások széles tárháza. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy számos esetben, a „lépni” nem szakítást jelent. Persze kivételek mindig akadnak. Vannak esetek amikor annyira más úton jártok, hogy nincs miért együtt maradni. Ilyenkor fontos, hogy felismerjük ezt a helyzetet, és lépjünk tovább. Azonban én annak a híve vagyok, hogy mentsük, ami menthető. Sok esetben tapasztalom, hogy egy kis odafigyelés és a megfelelő kommunikáció, házasságokat tehet újra harmonikussá.
Nézzük csak meg mit is jelent ez a szó: Párkapcsolat. Igen, igen, két ember szerelmi kapcsolatát. De mit jelent mélyebben? Mit gondoltok, mitől minőségi egy kapcsolat? A szeretet, szerelem önmagában elég vajon? Vagy a jó szex? A szex lehet jó, ha nincs benne odaadás, tisztelet a másik iránt?
Azt gondolom, van egy érzés, ami bármelyik kapcsolatot felemelheti, és van egy fogalom, ami bármelyiket megölheti. Az első a TISZTELET, a másik az ELVÁRÁSOK.
Amíg az egymás iránti tisztelet megvan, a párkapcsolat lélegzik. Bármilyen nehéz időszakon megy keresztül együtt férfi és nő, amíg tisztelik egymást, addig van min dolgozni. Azonban ott a mumus: a másikkal szemben támasztott elvárások. Gondolok itt a WC ülőke lehajtásától a párunk rendszeretetére, például. Ezek apró dolgok, de idővel nagy gondok lehetnek belőlük. Ez az igazi kapcsolatgyilkos. Amikor még rózsaszín köd mögül szemléljük választottunkat, addig minden, amit csinál, imádnivaló. MINDEN! Aztán telik az idő, és egyre több minden idegesít benne. Akkor jön a hatalmas felfedezés: össze kell csiszolódni, ami persze egészséges határokon belül igaz is.Mit jelent: „össze KELL csiszolódni”? Az eddig cuki, mára röhejesen idegölő szokásait meg lehet így is élni. Nem bírom tovább, elegem van, és persze szólok érte. Először finoman, aztán egyre keményebben, később nyomdafestéket nem tűrő hangnemben, amire már nem igazán lehet ráhúzni, a „tisztelem a páromat” kijelentést. Ezek tényleg akkora problémák lennének? Tényleg arra kell figyelnünk, hogy az a szerencsétlen WC ülőke milyen állapotban lett magára hagyva, vagy inkább nézzük azt, hogy bánik velünk, a gyerekekkel, milyen ember, hazudik-e nekünk, hűséges-e? Arról nem is beszélve, hogy ha nem piszkálod reggeltől estig ilyen apró-cseprő dolgok miatt, akkor egyszer csak eszébe fog jutni, hogy kedvedre tegyen a fürdőben is, miután elvégezte, amit el kell. Nevezhetnénk ezt szabadon a pozitív gondolkodás után, pozitív párkapcsolatnak. Itt is az a fontos, hogy te mire helyezed a fókuszt. A sok jóra vagy a kevés rosszra? Persze ha ez az arány fordítva van, akkor érdemes újra gondolni mindent.
Most pedig Kedves Olvasó, íme egy feladat Neked:
Szereted a párodat? Ő is így érzi? Mikor mondtad vagy éreztetted vele ezt utoljára? Írj egy kedves üzenetet, hogy mennyire fontos neked vagy csak annyit, hogy „Szeretlek!” és várd, hogy milyen reakciót vált ki. Ezzel (is) le tudod mérni kapcsolatok milyenségét. Na? Mit válaszolt?
Ha kérdésed van a témával kapcsolatban, a szerzővel az alábbi weboldalon veheted fel a kapcsolatot: