Rólunk

Tízmilliószoros teremtő napok 2018-ban -Tibet titkai és hagyományai

-

január 7, 2018

Tízmilliószoros teremtő napok 2018-ban -Tibet titkai és hagyományai

A “nagy” Buddha (Dharmacsakra) napokat hívják tízmilliószoros napoknak, a tibeti kultúrában. Minden évben az első holdhó 15., negyedik holdhó 15., hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Ezeken a napokon olyan változásokra van szükség, ami megfordíthatja az életed eddigi menetét, vagy épp belső változást hoz. Amit a szíved súg, arra érdemes hallgatni. Az álmokban és önmagatokban is érdemes hinni. A sorsod kovácsa Te magad vagy, de talán a „jó öreg Univerzum” ereje is segíthet és melléd szegődhet az utadon. A teremtőerő óriási energiákkal bír. Kívánj jót másoknak, a szeretteidnek is. Ezeken a napokon minden, amit teremtesz, tízmilliószoros erővel hat.

Mottó:

„Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed. -A dream is only a dream… until you decide to make it real.” ( Harry Styles )

1.Mit tegyünk ezeken a napokon?
Telihold idején mindenki érzékenyebb és kicsit feszültebb is. Ne keress kifogásokat, a pozitív gondolatnak adj utat, ne ragadjon be a fogaskerék a negatív és visszahúzó kétségeknél. Mottó:

„Előlegezd meg a jót, és megtörténik. Meglátjátok, működik.” (Makai Rita)

2. Hogyan élhettek ennek a napnak a lehetőségeivel?
Már ébredéskor mosollyal indítsd a napod. A panaszáradatot, más emberek negativitását kerüld el, ha egy mód van rá. Megajándékozhatod az embereket, a mosolyoddal, a barátodat, barátnődet, párodat, öleléssel, bármilyen kedvességgel. Ne azért tedd, mert viszonzást vársz, szívből adj. A mondás szerint, „jó tett helyébe jót várj”, a segítőkészség, a szeretet, az önzetlenség, visszaszáll rád. Érdemes megköszönni mindent, az apróságokat is. Engedd be az életetekbe a csodákat! Mottó:

„Élj úgy a mának, hogy minden napod ajándék lehessen.” (Lippai Marianna)

Teremtő napok:

2018. március 2.
A vajmécsesek ünnepe – Chötrül Düchen
Tibeti nevén Chötrül Düchen, amely magyarul a vajmécsesek ünnepét jelenti. Ebben az időben vajból készült mécseseket gyújtanak, ezeket madár, virág és fa alakú lámpásaikba teszik és közösen megemlékeznek jelentős és nemes tetteiről.

2018. május 29.
Ez a születés, a megvilágosodás és a halál napja – Saga Dawa Düchen
A Saga Dawa Düchen, ami a születés, a megvilágosodás és a halál napját jelenti. A hagyomány szerint ekkor Buddha születésnapját ünneplik, a 35 évvel későbbi megvilágosodását, majd halálát, amikor a Nirvánába lépett.

2018. július 16.
Az imakerék ünnepe – Chökhor Düchen
A tibeti neve Chökhor Düchen, a dharma kerék első megforgatásának ünnepe. Amikor Buddha megvilágosodott a Bodhi fa alatt, hét hetet töltött el, ezen a helyen. Eleinte félt attól, hogy tanítsa a követőit, mert úgy gondolta, hogy majd nem fogják elhinni szavát. Indra és Brahma istenek végül meggyőzték, hogy ossza meg bátran a Négy Nemes igazság tanát a követőivel.

2018. október 30.
A mennybemenetel napja – Lhabab Düchen
A Lhabab Düchen, Buddha mennyből való leszállásának ünnepe. Buddha édesanyja a születése után nem sokkal eltávozott, majd a mennybe került. Buddha a mennybe jutásakor köszönetet is mondott az édesanyjának, aki a tanait az istenek felé is közvetítette. A követői kérésére végül, Indra és Brahma ékes létráin, visszaszállt a Földre.

BLW beszámoló, avagy ne legyél sárkány, éljenek a lazamamik! 2. rész

Vámos-Telepovszky Orsolya

-

január 6, 2018

0

BLW beszámoló, avagy ne legyél sárkány, éljenek a lazamamik! 2. rész

Az előző rész tartalmából…itt olvasható >>> … ”Aki ismer, az tudja, eléggé maximalista vagyok és természetesen ez az anyaságra is átragadt. Elképzeltem milyen lesz, amikor a kisfiam az első falatjait édesen nyammogja, hát, öhm, nem éppen erre gondoltam, mint amelyen valójában volt, és akkor még finoman fogalmaztam. A terv a hagyományos, jól bevált pürézgetés volt, melyet úgy terveztem, saját kezűleg szeretnék kis konyhánkban előállítani, már-már a mester babaszakács fokozatot készültem magamnak kiosztani (elméletben persze), amikor drága szerelmetes magzatom másként nem ítélte meg a helyzetet…”

Alex egy éves lesz. Pár nap múlva. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepül az idő, bár akinek van gyereke, az szerintem tökéletesen érti, hogy szülőként mennyire mást jelent a gyorsan halad az idő kifejezés.

Jelenleg naponta háromszor ülünk le enni, ez reggeli ebéd és vacsorát jelenti. A köztes időben pedig igény szerint, anyatejet eszik. Utóbbit abszolút nem lehet általánosítani, sem átlagot vonni, mivel ez napról napra változik, valamikor többször igényli és van, hogy szinte alig. Bár most nemrég középfülgyulladása lett és visszamentünk az időben, amikor csak kizárólag a tejcsit fogadta el, még a vizet sem, pedig 39,5 fokos láznál igényelné a szervezet. Az jutott eszembe, ez után az igen fárasztó időszak után, hogy ha a szopi nem lenne, talán abszolút nem is evett/ivott volna szinte semmit sem, ott pedig félő, hogy komolyabb intézkedések kellettek volna. Szerencsére túl vagyunk rajta, és az étvágya is visszatért.

Minden étkezéskor teszek elé evőeszközt, előre ráteszem az ételt, ezt egész ügyesen be is tudja játszani a szájába, de én azt vettem észre, hogy különösebben nem igazán érdekli ez a dolog, így nem is erőltetem. Más BLW-ző gyerekeknél ennyi idősen, már akár ügyesen kanalazást is látni.

Nos, itt van az, hogy minden gyerek más és más.

Szeretnék egy kis érdekességet megemlíteni, az étkezés változatosságát illetően. Észrevettem ugyanis, hogy eltérő napok vannak, mi a férjemmel egymás közt csak úgy emlegetjük, hogy épp hús nap van, vagy épp szénhidrát nap. Viszont nálunk, tényleg ennyire kategorikus a dolog, elég élesen elválasztódik az ételek választása. Nem szoktunk beleavatkozni, mindenesetre, mindegyikre kap lehetőséget. Ez a rendszer elég jól működik és végül is ehhez semmi más nem szükséges, mint bízni a gyermekünkben, bízni a természetben, elvégre a gyermekek ösztönösen tudják mi a jó számukra.

Alex csak a vizet issza meg, az ettől eltérő édesebb italokat elutasítja, ami például a fogai szempontjából a lehető legjobb. Őt a csokoládé sem érdekli, mint ahogy az édes sütemények sem ízlenek neki.

Maszatolás. Hát igen, ez egy külön fejezetet érdemel. Sajnos kénytelen vagyok az árnyoldalak közé sorolni, mert az igazság az, hogy valóban fárasztó, napi 3x komplett a gyereket, az etetőszéket és a környezetet eltakarítani. Viszont látok javulást, igaz lassan haladunk e téren, de valamit valamiért. Ettől független egyáltalán nem bánom, hogy BLWzünk, mert ez még mindig eltörpül az mellett, amikor azt látom, hogy mennyire jóízűen eszik, és tényleg azt mondhatom, hogy kevés kivétellel mindenre nyitott, mindent megeszik. Természetesen, mint mindenkinek, neki is vannak favoritok, naná, hogy a leginkább maszatos ételek! Ilyen például a csirkepaprikás, vagy a spenótos tészta. Egyébként a nagyik töltött káposztáját is nyomatta, gondolhatjátok, hogy a nagyik ennek mennyire örültek.Készülünk a szülinapjára. Szerencsére sikerült olyan cukrászt találni, aki egyedileg elkészíti a tortáját, minimális cukorral és természetes alapanyagokkal. Citrom joghurt lesz a tortája kompozíciója, mert a citromot is szereti, és elég karakteres íz ahhoz, hogy ne kelljen mesterséges anyagokat alkalmazni a kívánt eredmény érdekében. Ez nekem fontos szempont, a mindennapi étkezés során is igyekszem ezen elveket követni.

Fontos informálódni az étkezésekkel kapcsolatosan (itt elsősorban az irányelvekre gondolok). Mindez történhet fórumokon és szakmai cikkeken keresztül, sajnos más lehetőség nemigen van. Sem a gyerekorvos, sem pedig a védőnő nem tájékozott a témát illetően. Erre mondjuk szeretnék kicsit kitérni, mert szerintem ez is elég lényeges, hogy tudd, ilyen jellegű támogatásban nem igen van részem. Amikor az elején megemlítettem a gyerekorvosunknak, nem is igazán értette mit szeretnék, bár, tegyük hozzá, nem is igazán érdeklődött. Amikor a védőnőnek mondtam, ő se hallott még soha életében a módszerről, bár ő legalább feltett néhány kérdést, a legközelebbi alkalommal pedig megjegyezte, hogy ez milyen jó, mert így hamar megtanulja az önállóságot. Na, de segítséget ettől függetlenül tőle sem kaptam. Azt gondolom, ez nem a módszer rovására írható, inkább a rendszer rovására, melyben futószalagszerűen haladnak a dolgok, természetesen leggyakrabban egymásnak teljes ellentmondással. Tehát, marad a jó öreg anyai megérzés és ítélőképesség, ami segítség lehet. Illetve más anyukák tapasztalata. Bár abból kiindulva, hogy az ajánlások milyen szinten változnak, hasonlóképpen, mint az időjárás, lényegében a lehető legjobb megoldás, egyes kérdéses esetekben a tapasztalatokra alapozni.

Érdekes egyébként, hogy a BLW-ben nincsenek táblázatok, mondván, amennyiben ismerjük a családi allergén lehetőségeket, és tegyük fel, azok alapján nincs okunk kizárni ételeket, akkor egy két kivételtől eltekintve mehet minden.

Természetesen az egészséges étkezés jegyében, még szempont, hogy saját maga fogja meg és tegye a szájába, tehát ennek megfelelő formában adjuk. Egyébként ahány táblázat, annyi féle ajánlás, tehát én már kb. a harmadik variációnál teljesen elvesztettem a fonalat, tehát külön öröm a számomra, hogy legalább ezen nem kell görcsölnöm. Viszont, sajnos hallottam több olyan anyukát, aki arról számolt be, hogy bizony az orvos, vagy a védőnő nemhogy nem támogatta, hanem egyenesen ellene volt, mégpedig úgy, hogy abszolút semmilyen ismerete nem volt a módszerről, de mivel nem az általa ismert és megszokott volt, így eleve elutasító volt. Biztos vagyok benne, hogy nem egy anyukát tántorítottak már ilyen módon el. Én ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy kedves anyukák, bízzatok jobban magatokban és hallgassatok a belső megérzésetekre, jót súg az! Továbbá, meg lehet találni, és hangsúlyozom, a megfelelő szakmai segítséget, de akár hozzám is fordulhattok, nagyon szívesen a megfelelő helyre irányítalak!

Jelenleg így néz ki egy étkezés. Leülünk ki-ki a székébe, majd az én, vagy apa tányérjából adunk egy-egy falatot. Így is dobálózik az étellel, mi lenne, ha egy egész tányér állna a rendelkezésére? Szerintem festőruhában ülne mindenki, és a plafonig csempéznénk, de ez egy ilyen időszak, most tanulja a tárgyállandóságot, ezt is kinövi előbb utóbb…. reméljük. Tehát megkapja a falatját és megnyomkodja, nézegeti, analizálja ezerrel, majd bedolgozza a szájába. Cuki, mert, ha nagyon bejön neki, akkor még nyámmog is mellé. Ilyenkor azért elégedett vigyor ül ki az arcomra, bár ez az, amit még igazán a férjem nem tudott átérezni, hogy miért, de sebaj, ha ő főzne egyszer a gyerekének, rögtön megértené, igaz?

Modern világ házassága

Anna Supol

-

január 5, 2018

0

Anno anyáink és nagyanyáink idején az volt a norma, hogy a ház ura, a férfi, az ember, a férfiember, a teremtés koronája hordja a nadrágot, keresi meg a kenyérre valót, és hozza meg azokat az életeket megváltoztató döntéseket. Anyus meg eközben csak sürög-forog a konyhában a kis otthonkájában, heti hétszer háromfogásos ebédet rittyentve az asztalra, közben gyereket nevel, befőttet rak el, gyereket nevel, takarít, gyereket nevel, lekvárt főz, gyereket nevel, mos, gyereket nevel, és még arra is van ideje, hogy telepakolja a haját hajcsavarókkal…, hogy este a paplan alatt tessen az apusnak.

Azokból az időkből nem igazán hallunk sztorikat arról, hogy apus neki állt volna pelenkát cserélni, vagy főzni, hogy levegyen némi terhet az anyus válláról. Az sem igazán gyakori, hogy apa-lánya vagy apa-fia együtt töltsön egy kis időt pusztán szórakozásból, vagy hogy szimplán megismerjék egymást. Nem, nem. A családi idő szigorúan a ház körüli teendőkkel párosult, hiszen, ha az ember szája jár, de a keze nem, az már elpazarolt időnek számít. Ha pl. a Julis el akarta mesélni anyusnak meg apusnak, hogy a szomszéd Józsi hogyan kergette be a lucernásba, akkor közben le kellett morzsoljon jópár cső kukoricát, nehogy kárba vesszen a pletykálkodással töltött idő.

Mindez persze lehet csak az én képzeletem szüleménye, hisz olyan fiatal vagyok még, nem tudhatom, hogy miként is volt a régi szép időkben. Amit tudok, az az, hogy ez a világ már nem az a világ. Ebben a világban már nem számít furcsaságnak az, ha apa marad otthon a gyerekekkel, mert anyának fontosabb a karrierje, mint a családja (vagy szimplán jobban keres, mint apa). Az sem újkeletű, hogy apa jobban főz, mint anya (vagy anya nem is tud főzni).

A lényeg az egészben, hogy ebben a korban, ha nem is cserélődtek még fel teljesen a “nagykönyvben megírt” szerepek, de a határvonalak már egyértelműen nem olyan élesek, mint anno voltak.

A mai kor apái (itt az igazi apákra gondolok, nem azokra, akik csak egy egyéjszakás kaland “áldozataiként” váltak szülővé) sokkal aktívabban vesznek részt nemcsak a gyereknevelésben, de a háztartás nyújtotta kihívásokban is. Na jó, el kell ismerjem, hogy ez a gén sokukban még nem fejlődött tökéletesre, de van még remény. (Kitartás csajok!!!)

Az én életem párja például egy nagyon is ritka génállománnyal rendelkező egyed, ugyanis takarít, mos, főz (jobban, mint én), és nem riad vissza sem egy pelenka cserétől, sem egy esti fürösztéstől…oké ez nem teljesen igaz, mert egyik gyermekünket sem merte megfürdetni újszülött korukban, mert “úristenhogyfogjammegeztapicigyereket??? éshaelejtemmerthakicsúszikakezemből??? csináldinkábbteéncsaknézlekéstanulok!!! ÚÚÚRISTENmitcsinálszazzalagyerekkel??? hogyfogodmárszegényt???ààààeztnéznisembírommegyekiszokegysört!!!”

Ami viszont szigorúan tilos neki ebben a házban, az a teregetés. Képzeld el, hogy kirakod a kertbe a kosár frissen mosott ruhát, majd jön egy hatalmas szélvihar…nem, nem is szélvihar, hanem inkább tornádó…és miután az elsöpört, a ruháid a szomszédos háztetőkről, fákról és bokrokról lógnak amerre csak a szem ellát… Na, pontosan ilyen módszerrel tereget az én drága uram is. Azokat a gyűrődéseket az életben nem vasalom ki, azt garantálom. Mi, ezeken már csak jókat röhögünk, hisz ismerjük egymás képességeit, és sokszor nagyon is viccesre sikerül egy-egy helyzet, amikor a másik próbálkozik. Például, amikor hét hónapos terhesen megvettük az új szobabútorainkat, és megegyeztünk (azaz a drága férjecském kiosztotta a feladatokat), hogy amíg Ő, férfiasan nekiáll és összeszereli a szerzeményeinket, addig én dobjak össze valami finomat ebédre. Ezután kb. a harmadik “b@meg”-ig vártam, amikor is mondtam, hogy inkább cseréljünk, mert mindketten tudjuk, hogy én nem vagyok egy konyhatündér, neki meg nagyon nincs türelme az ilyen összeszerelősdihez, és féltem, hogy a bútoraim lesznek a szenvedő alanyok. Duzzogva ugyan, de beleegyezett, viszont mondta, hogy gyorsan kibont egy üveg sört, hogy legalább egy kicsi megmaradjon a férfiasságából, ha már kalapács helyett, fakanál került a kezébe.

Gésák titka – avagy mitől szépek a japán nők?

Ipolyi Bea

-

január 5, 2018

0

Gésák titka – avagy mitől szépek a japán nők?

Amikor a fehér kimonóba öltözött nő besétált az ajtón, minden szem rászegeződött a teremben. Különös elegancia lengte körül, valami megfoghatatlan báj. Fehér virágmintás, selyem kimonót viselt, rózsás arcát fényes hajkorona keretezte, amit divatos kontyba tűzve hordott és amit szintén fehér virágok tarkítottak. Nem egyszerűen egy nő volt a sok közül, hanem egy jelenség: tökéletes porcelán bőrével és kifinomultan szép arcvonásaival a japán szépségideál megtestesítője.

Ahogy kecsesen, szinte királynőként végigvonult az asztalok között, és a kimonója véletlen hozzáért egy- egy férfi lábához, azok sorra összerezzentek, mint valami mágikus érintéstől.

Ahogy ők, úgy én sem tudtam levenni róla a szemem. Két középkorú férfi kísérte, az egyikkel később szóba elegyedtem és tőle tudom, hogy a nő egy hostess klub tulajdonosa, egy tradicionális klubbé, ahol kimonóba öltözött japán lányok szórakoztatnak, kizárólag japán vendégeket. (A hostess klubokról még írok bővebben, egy következő cikkben, itt csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ezek a klubok a gésakultúrára épültek és a stresszes, feszült férfiak számára hivatottak szórakozást biztosítani.)

Később azt is megtudtam, hogy a nő 44 éves, pedig nem saccoltam volna idősebbnek 28-nál. Valamiért a nők, Japánban kortalannak tűnnek, ránctalanok és szépek a maguk egyszerűségében. Való igaz, rengeteg időt szentelnek a bőrápolásnak a hétköznapi életükben, ezért nincs is szükségük drasztikus plasztikai beavatkozásokra, hogy fiatalabbnak tűnjenek a koruknál. (Bár egyesek, azért itt sem vetik meg a botoxinjekciókat.) A bőrápolás mellett persze az is fontos, hogy mi kerül az asztalaikra és a japán nők ebben is kivételes helyzetben vannak, hiszen a japán étrend az egyik legegészségesebb a világon és amit fogyasztanak, az kihatással van a bőrük egészségére is. (Erről már korábban írtam a Hogyan őrizzük meg egészségünket és karcsúságunkat japán módra című cikkben.)

Esténként nem csak megtisztítják a bőrüket a sminktől, és az egész nap rárakódott szennyezettségtől, de szívesen végeznek arcmasszázst is. Egyszer hazafelé a 12 órás repülőúton, egy nő mellett ültem, és volt szerencsém figyelemmel kísérni a napi bőrápolási rutinját. Miután tonikkal lemosta az arcát, az ujjai hegyére kevés hidratáló krémet nyomott és gyengéden, lepkeszárnyszerű apró és gyors mozdulatokkal belemaszírozta a bőrébe, ezzel serkentve a vérkeringést. Majd végiggörgette a kézfejét az arcán, középről kifelé, a halánték irányában haladva. A homlokon kezdte, az orrnyergen és az orr kétoldalán haladva folytatta, ezt követően pedig a felső ajkat, az állcsúcsot és az áll vonalát masszírozta végig. Amikor befejezte az egész procedúrát, kezdte elölről és teljesen belemerült a kb. fél órás tevékenységbe.

A hidratálás, a bőr nedvességtartalmának megőrzése fontos a ráncok megelőzésének érdekében. Kollagénnel és egyéb hidratáló anyagokkal dúsított arcpakolások tömkelege kapható a boltokban. Az én nagy kedvenceim az arcmaszkok voltak – ami egy vékony papírréteg átitatva, minden csodaszerrel, amire a bőrnek szüksége van – csak felteszed a megtisztított bőrre és relaxálva hátradőlsz 10-15 percre. Egyébként a japán nők kerülik a túlzottan erős, adalékanyagokkal dúsított termékeket, inkább a natúr, adalékanyag-mentes kozmetikumokat válasszák. Ugyanúgy, mint a táplálkozásban, a szépségápolásban is a természetességre fektetik a hangsúlyt.

Japánban az emberek – férfiak és nők egyaránt – mielőtt a nap végén elmerülnének egy kád vízben, gondosan lemossák a testüket. Luffa szivaccsal eltávolítják az elhalt hámsejteket, megtisztítják a pórusokat és ezzel a mindennapos rutinnal biztosítják, hogy a bőr lélegezni tudjon, fényes és rugalmas maradjon.

A kád vizébe így már tisztán merülnek el, kizárólag relaxálásra, az elme elcsendesítésére használva azt.

Hagyják, hogy a forró vízben a gondolataik elkalandozzanak, feloldódjanak egyfajta harmóniában, vagy elmélyüljenek egy vallásos élményben. A belső nyugalom pedig meglátszik a bőrön is, amíg a stresszes, folyton rohanó ember bőre fáradt, pattanásos, szürke, addig a kiegyensúlyozott ember bőre üde, hamvas és sugárzó.

Érdemes tehát a japán nőket követve, egy arcmaszkkal relaxálva vagy egy kád vízben elmerülve azt a napi 10-15 percet önmagunkra fordítani a saját szépségünk és lelki békénk megőrzése érdekében.

Hogyan őrizzük meg egészségünket és karcsúságunkat japán módra?

Ipolyi Bea

-

január 5, 2018

0

Hogyan őrizzük meg egészségünket és karcsúságunkat japán módra?

A japánok egészségesebbek és az átlagéletkoruk is magasabb, mint nekünk itt nyugatabbra, de tévedés azt gondolnunk, hogy közöttük nem élnek kövér emberek. Viszont az is tény, hogy amíg nálunk a túlzott pizza-, chips- és kólafogyasztásnak köszönhetően a társadalom elhízott, addig Japánban ez az arany mindössze 3%. (Zárójelben megjegyezném, hogy arányaiban véve több elhízott férfit láttam az utcán sétálgatni, mint nőt. Ennek oka talán az lehet, hogy ott még mindig élnek a tradícionális szerepek, és a stresszes, munkától túlhajszolt férfinemzedéknek kevesebb ideje marad odafigyelni az egészséges táplálkozásra – esetenként még a helyi McDonald’s-ba is betérnek – míg a nőknek háziasszonyként, több idejük van a minőségi alapanyagok kiválasztására a főzéshez.)

Az ázsiai – és köztük a japán – étrend a legegészségeseb a világon, talán ebben rejlik a hosszú élet titka. De nézzük részletesen, miért is.

Frissesség: A konyhában a frissesség alapkövetelmény. Egy gondos háziasszony nem rest, akár minden nap elsétál a helyi áruházba, piacra a friss húsért, halért és zöldségért. Odafigyelnek a minőségre, ezért nem ritka, hogy nem egy helyen szerzik be az alapanyagokat. A halért elmegy a halpiacra, a friss padlizsánt pedig a kedvenc zöldségesénél vásárolja. Egyben a napi sétát is megteszi, amit az orvostudomány kötelezően írna elő mindenkinek az egészsége megőrzésének érdekében…

Mint említettem, különösen odafigyelnek arra, hogy a főzéshez szükséges alapanyagok frissek legyenek, ezért hosszasan válogatnak. Ha például a zöldség nem friss, kicsit fonnyadt a levele, nem veszik meg, egyszerűen otthagyják. Kevés gyorsfagyasztott és konzervált ételt használnak, inkább szezonális ételeket készítenek.

Bőséges reggeli: A reggeli a legfontosabb étkezés a nap folyamán, de amíg mi kalóriadús rántottát és virslit reggelizünk, hogy bírjuk az egész napi strapát, ők főtt rizst és miso (szójababból készített) levest, tofuval kísérve. A fehérjedús reggeli energiaértéke magas, így bőségesen ellátja őket energiával a nap folyamán. Omlettet, vagy grillezett lazacot is szívesen fogyasztanak reggelire, és a csésze zöld tea elmaradhatatlan. A zöld teának is van koffeintartalma, de kevesebb mint a kávénak és tartósabban hat, emellett pedig antioxidánsokat tartalmaz és zsírégető hatású.

Étrend: Az sem mindegy, mi kerül az asztalra. A japán ételek többsége halból, rizsből, szójából, különféle zöldségek és gyümölcsök variációjából áll.

Az ételeik többsége könnyen emészthető, zsírszegény, alacsony cukor- és kalóriatartalmú.

Japánban kimagaslóan sok a halfogyasztás, ezért az étrendjük bőségesen tartalmaz telítetlen omega3 zsírsavakat, amik fontosak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. A hal és rizs mellé gyakran 2-3 féle köretet tálalnak, különösképpen sok keresztes virágúakat (brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol) fogyasztanak, amik köztudottan rákmegelőző hatásúak. Köretként fontos szerepük van egyaránt a friss és szárított tengeri algáknak is (kombu, nori, wakame), amelyek bőségesen tartalmaznak vitaminokat és ásványi anyagokat.

A zöldségeket nyersen vagy enyhén párolva fogyasztják, így azok megőrzik a szervezet számára fontos tápanyagokat és vitaminokat. A lényeg a természetesség, meghagyni az étel eredeti ízét és színét.

Desszert helyett pedig gyakran friss, feldarabolt idénygyümölcsöt kínálnak. Népszerű az alma, körte, sárgabarack, szőlő, a yuzu és a japán datolya (khaki szilva vagy japán alma néven ismert).

Terítés: A legfontosabb alapszabály az étkezésnél talán az, hogy a japánok sosem eszik degeszre magukat, csak 80%-ig töltik meg a hasukat. Lassan, nyugodtan esznek, minden falatot jól megrágva.

Sosem szedik tele a tányérjukat és kis adagokat esznek, ennek egyik titka a tálalásban rejlik: kis edényekben, tálakban, csészékben kínálják a fogásokat.

Az evőpálcika is segít abban, hogy lassan egyenek, mert egyszerre csak kis adagokat tudnak a szájukba tenni. Amikor gyorsan, kapkodva eszünk, mire az agyunkig eljut az információ, hogy jól laktunk, addigra kipukkadásig ettük magunkat.

Az üzletekben kapható kekszeket, nassolni való süteményeket is külön-külön csomagolják és teszik a zacskóba, így kevésbe esnek kísértésbe, hogy bekebelezzék a zacskó egész tartalmát; egyet, kettőt megesznek és a többit elteszik későbbre.

Esztétika: Az ételek művészi elrendezése is fontos a számukra, a főtt húst, halat, zöldségeket szeletelve, ízlésesen rendezik el a rizságy tetején és algával díszítik. A japánok tudnak a ‘szemükkel is enni’, teljesen kiélvezni az ételeik ízét, jól megrágva minden falatot.

És végül, de nem utolsó sorban, fontos megemlíteni a hálaérzetet, köszönetet az ételért, nemcsak az étkezés során, hanem előtte és utána is. Egy dolog már a Japánba utazásom előtt megfogalmazódott bennem; ha bűntudattal eszünk – esetleg mert tudjuk, hogy adott ételt nem lenne szabad fogyasztanunk, de hát olyan csábítóan finomnak néz ki – sokkal többet árt az egészségünknek, mintha ugyanazt az ételt hálával és könnyedséggel fogyasztanánk. (A komoly betegségek diétái és az allergiát okozó ételek ez alól kivételek, azokat még hálaérzettel se fogyasszuk!) Őszintén bevallva, én magam is ‘bűnözök’ néha a McDonald’s-ban, de utána sosincs bűntudatom. Mindig elviccelem, hogy a szervezetemnek éppen szüksége volt egy kis műanyagra, így még a nem éppen kiváló minőségű étel is kevésbé ártalmas.

Szenvedélyem az emberi viselkedés és ami mögötte rejlik

Kocsondi Andrea

-

január 4, 2018

0

Szenvedélyem az emberi viselkedés és ami mögötte rejlik

Amikor elkezdtem pszichológiát tanulni az egyetemen, még csak nem is sejtettem, milyen sokszínű pálya áll majd előttem, és mennyire fogom szeretni még a felettébb embert próbáló, és legszívszorítóbb napjait is ennek a szakmának. Az egyetemen megtanítanak tudományos cikkeket értelmezni és írni, statisztikai analízist futtatni komputeres programokkal, illetve kritikusan kiértékelni a más emberek által múltban megfogalmazott elméleteket. Statisztika és elméletek. Ez cseppet sem készített fel azt hiszem senkit az évfolyamból arra, milyen is igazából emberekkel foglalkozni nap mint nap. Főleg olyan emberekkel és gyerekekkel, akiknek segítségre van szükségük és tőlünk várnak megoldást és támaszt. Látni a fájdalmukat, mindennapi küzdelmeiket, átsegíteni őket életük azon szakaszán, amikor a legsérülékenyebbek és kiszolgáltatottabbak.
Végül, de nem utolsó sorban, ott van ezeknek az embereknek a családjuk és szeretteik, akik vagy szintén reménykednek a gyógyulásban és ez által nagy hitet vetnek a mi szaktudásunkba, vagy pedig inkább ők jelentik a probléma forrását, és csak megnehezítik a munkánkat.

Sokat töprengtem miről szóljanak a cikkeim, végül úgy döntöttem csokorba szedem az eddigi tapasztalataimat, és mint egy sokszínű úti kalauzt a pszichológia szerteágazó területéről fogom papírra vetni őket. Számtalan embertől hallottam már az évek során mennyire érdekesnek találják a pszichológiát, így az, amiről írok majd, remélem azoknak is hasznosak lesznek, akik még csak most fontolgatják ezt a pályát.

Már nem is emlékszem mikor született meg a szenvedélyem az emberi agy, viselkedés és lélektan iránt. Talán valamikor gyermekkorban kezdődhetett, hiszen már akkor is előszeretettel elemeztem, mi lehet az emberek felszínen mutatott viselkedése alatt.

Egy folyton mosolygós arc mögött, rengeteg érzés kavaroghat, egy szarkasztikus vicc alól kikacsinthat az igazság és egy látszólag öntelt megjelenés mutathat rá leginkább az önbizalom hiányára. Órákig el tudtam azon mélázni, mennyire mások vagyunk mi emberek, mennyire máshogy küzdünk meg az érzéseinkkel, mennyire máshogy fejezzük ki örömünket és mennyire máshogy szeretünk. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a düh nem igazi érzelem és ennek boncolgatására azóta is sok időt szántam, míg végül arra a véleményre jutottam, hogy az illetőnek teljes mértékben igaza volt. Sok esetben a düh csak egy védekező mechanizmus, amivel erősek tudunk maradni, akkor is, ha félünk, össze vagyunk zavarodva vagy szívfájdalmunk van.

Éppen az előbb említett okból kifolyólag, miszerint minden ember más viselkedés- és lélektanilag, ez az egyik legnehezebben megfejthető és tanulható tudomány az összes közül. Sokak a mai napig legalább annyira neveznék művészetnek, mint tudományos szakágnak. Ez főleg azért van így, mert a pszichológia területén sosem fogjuk elérni a 100%-os bizonyosságot. Ez azt hiszem ösztönzően hat rám, hiszen nincs egy kitaposott út, amin kötelező haladni, ahogyan nem létezik olyan sem, hogy kizárólagos megoldás és gyógymód. Minden páciens, minden nap egy lehetőség arra, hogy valami újat próbáljunk, és más szögből közelítsük meg a kérdést. Aki ezt a hivatást választja, az egy életen át tartó tanulást vállal magára, és úgymond „örök” diáknak áll.

Egy cikk sosem lenne elég szavakba önteni mindazt, amiért ilyen szenvedéllyel és elkötelezettséggel tekintek a pszichológiára, de talán, ami a legkitűnőbb mind közül az ugyanaz az ok, amiért néhanapján az a gondolat fut át az agyamon, bárcsak más szakmát választottam volna. A terapeutáknak, pszichológusoknak, nővéreknek, orvosoknak és még sokaknak az egészségügyben elsősorból kell végig nézni az emberek szenvedését, mielőtt a gyógyulás és fejlődés kezdetét veheti. Ez egy megtiszteltetés, egy kincs az idő nagy részében, néha viszont inkább hasonlít egy átokra. Számos helyen dolgoztam már gyerekekkel és felnőttekkel is egyaránt, ahol elég nagy akadályt jelentett nem hazavinni a munkában magamra vett terheket. Meggyőződésem, hogy bár ezek az évek múlásával egyre kisebb gondot fognak jelenteni, mindig lesznek esetek, amik egy kicsit nagyobb nyomot hagynak a szívemen, mint a többi.

Azonban a napos oldalra koncentrálva, hiszen a mérleg azért legtöbbször arra billen, ez a hivatás esélyt ad levetkőzni az ítélkezés rossz természetét, illetve, hogy megtanuljunk a függöny mögé nézni, a viselkedés gyökerét keresni és megértéssel fordulni az emberekhez.

Ez felettébb egyszerűnek hangzik, és egy tökéletes világban mindenki hasonló hozzáállással viszonyulna embertársaihoz, csakhogy szemben találhatjuk magunkat olyan páciensekkel is, akik nem azért szorulnak a segítségünkre, mert áldozatok, hanem pont ellenkezőleg, bántalmazók vagy bűnelkövetők.

Megint csak visszagondolok ilyenkor az egyetemi előadásokra, és az ott elhangzottakra. Kriminálpszichológiára szakosodtam, ami az emberek többségének felkelti az érdeklődését. Nem véletlen, hogy töméntelen mennyiségben találhatunk dokumentumfilmeket és hollywood-i műveket hasonló témában. Sokak szeretik a borzongást. Látni az emberi viselkedés legszörnyűbb és legmegrázóbb manifesztációját. Hallani azok történetét, akik leírhatatlan tetteket vittek véghez, azáltal, hogy ártatlan embereken élték ki erőszakos fantáziájukat. A tv-ben bemutatott esetek, és az egyetemi előadóban elhangzott bűnelkövetők tetteinek részletes elemzése, egyaránt képtelenek felkészíteni bárkit is, milyen gondolatok cikáznak majd az emberben, ha esetleg egy hasonló múlttal rendelkező személynek kell majd segítő kezet nyújtania, mindenféle megvetés nélkül.

A következő cikkeim hol szívmelengető, hol szívszorító, olykor pedig igen felkavaró eseteket, betegségeket fognak bemutatni, illetve az ilyen helyzetekben alkalmazható terápiás módszerek is nagy hangsúlyt fognak kapni. A szakmakezdőknek, valamint ezt a szakmát fontolgatóknak pedig, valamelyest érdekes lehet majd, a különböző munkakörök részletes leírása és a lehetőségek színes tárháza a pszichológia területén.

Mindennapi kenyerünk – a kenyérnek lelke van!

Flórián Gabriella

-

január 3, 2018

0

Mindennapi kenyerünk – a kenyérnek lelke van!

Életem során ettem már elég kenyeret és volt benne változatosság bőven. A boltitól a nagyapám által kora hajnalban dagasztott, kemencében sült kenyéren át, a magam által életre keltett, receptből készülő kenyérig.

Én mondom nektek: – a kenyérnek lelke van!

Kislányként Erdélyben éltem egy nagy városban, ahol annak idején a boltban kapható kenyerek nagyon messze álltak az igazi kenyér fogalmától. Persze kinézetre mind annak tűntek, de azok messze nem adták vissza azt a lélekig hatoló illatot, amit egy kemencéből frissen kivett, vizes ecsettel lekent kenyér áraszt magából. Hmmm….

Mai napig emlékszem, mikor a távol élő anyai nagyapám, hajnal 4-kor ébredt, kimosta a nagy fateknőt, amibe a nagymamám lisztet szitált. A népmesékből ismert faragott láda, a padláson állt tele liszttel, díszes gombjait alig értem el. Nagyapám sokszor felvitt a padlásra, mert látni akartam, a kenyér honnan indul útnak.

Azután nagyapám bedagasztotta a tésztát, azért ő, mert ez igen nehéz és kemény munka, az amúgy is törékeny termetű nagymamámnak. A vágódeszkára mama lisztet szórt, melybe rajzolhattam. A dagasztás közben a liszt, víz, kovász, vagy öregtészta adta az erőt, amelyből gyönyörű, gömbölyű kenyerekké keltek. A gyékény szakajtóba, a mamám kelengyéjéből, háziszőttes kendő került, melyet finoman meghintett liszttel, gondoskodó kezével. A tészta gombócok, a szakajtóba keltek letakarva, melyből egy 5 kilós és egy 3 kilós kenyér várta, hogy a nagyapám útnak induljon vele a kemencéig.

A kemencébe tette az ajtót, rázárta és magára hagyta, a két termetes kelt tésztát…. alig vártuk, hogy megnézhessük milyen gyönyörűen piroslanak az izzó kemencében. Mikor elkészültek, a lapáttal kihúzta őket, a nagymamám pedig, a kerekes kútból felhúzott friss vízzel kente le.

A gyönyörű kenyér puffogásának hangot adva, gőzölt és sercegett, majd pillanatok alatt gyönyörű fénye lett, az illata pedig mélyen orromon át, az örökké emlékszem kategóriába véste magát.

Nem tudtam kivárni míg meghűl, nagyapám éles kést vett kezébe, -ezzel csak kenyeret vágott- a még meleg kenyeret, egy szép piros csíkos háziszőttesbe tette, melyet a mama szőtt. A kenyeret élére állította, a kendőt magához fogta, és egy keresztet rajzolt a késsel az aljára, mielőtt megvágta. Nem volt nagy hívő a nagyapám, de a kenyér…az szent. A család legfőbb élelme, és csak a jó búzából lesz jó liszt, abból meg finom kenyér.

Az éles kés harcba szállt a friss ropogós kenyérhéjával, megküzdöttek és lett egy szép szelet frissen illatozó, lyukacsos hófehér belű csoda. Csoda, amely igazán szívből készült és hajnalban frissen, tiszta és indulatmentes állapotban kelt életre, a nagyapám keze által. A búza a határban dolgozó, jókedvűen nótázó aratók által került be a malomba, ott a molnárok sem igazán stresszesen dobálták, a búzával teli zsákokat. A lisztet pedig vígan fütyörészve zsákolták és indították útjára a falu népének.

Most, térjünk vissza a mai ismert átlagember kenyeréhez. A gépek learatják, a búzát gépekkel megőrlik, embert alig látni, nemhogy jókedvű, fütyörésző molnár legényeket. Fehér védőszerelésben, néha egy-egy ember végigmegy a futószalag mentén, ahol már a boltba induló lisztcsomagok sorakoznak. Ebből a pékek, zajos üzemekben gyártják nekünk a finomnak gondolt, állományjavítós és adalékanyagos kenyeret. Magam is jó darabig ezt ettem, néha igen meg voltam elégedve a minőséggel.

Azután eljött az ideje annak, hogy már nem csak magamért voltam felelős, hanem egy új életért is, a gyermekemet nem akartam, ilyen üzemben készült kenyérrel etetni.

Hetekig gondolkodtam, miként is kellene hozzá fogni, mert ugye a gyerekkori élmények és tapasztalatok, lássuk be azért nem igazán a biztos tudást adták, ehhez a nem egyszerű feladathoz. Mivel a nagyszülők a dédunokát már nem érhették meg, így a kenyérkészítés fontos tudományát, és a családi bevált receptet, nem örököltem meg.

Kutakodtam és bevásároltam, majd itthon az esélytelenek nyugalmával, és némi gyerekkori emlékkel, nekiláttam a kenyér készítésnek. A dagasztás kemény verejtékcseppjeivel megküzdöttem- nagyapámnak a több kilónyi liszttel, látszólag könnyű dagasztás, igazán embert próbáló feladatnak bizonyult. A magam 152 centi magasságával, és a 40 kiló vasággyal kategória részeseként megfogadtam, hogy ezt nem sűrűn fogom csinálni, mert annyira fárasztó.

Várakoztam, a tészta megkelt és a sütőbe tettem, most is mint kisgyerekként ott ültem, és lestem-most már az üvegajtón át, hogyan sül az én kenyerem. A sütőből régi ismerős illatok kezdtek áradni, melyek megannyi szép emlékkel ajándékoztak meg a várakozás alatt. Modern világunk csodásan beépített időmérője, hangosan csörgetett fel emlékeimből a sütő előtt ülve. Piros csíkos konyhakendőm modern, de az emlékek élénken éltek, hogyan kell a kisült kenyérrel bánni, ami elsőre nem is mutatott olyan rosszul. Lekentem a tetejét, majd a kendőre tettem. Illata bejárta a konyhát, a kemence melletti élményekkel össze nem hasonlítható, de itt 2000 km-rel távolabb és 35 évvel később, egy modern világban, szinte tökéletesnek mondható pillanat volt. Most sem tudtam megvárni míg kihűl a kenyér, elővettem egy új kést –mától ez lesz a kenyérvágó késem, majd élére állítottam a még meleg kenyeret, keresztet rajzoltam az aljára és behunytam a szemem. Nem tudom mennyi idő telt el, de a szemem könnyfátyolától, alig láttam milyenre vágtam az első szeletet. Az illata ismét mélyen az emlékezetembe égett, a friss puha kenyeret vajjal megkentem és mint egy kisgyermek, úgy faltam.

Olyan felszabadult és boldog pillanatok voltak ezek, melyek a lelkembe fészkelték magukat olyannyira, hogy tudtam, tudtam… a kenyérnek lelke van.

A kenyérkészítés bármennyire is nehéz fizikai munka, tudtam… nem fogok bolti kenyeret venni többé, magáért az élményért és az illatért, mely nekem az otthont, a gyökereket jelentette. Sütni fogok a családomnak. A kenyér egy csoda, ami a házunkat otthonná varázsolja az illata által, és közben olyan élményeket idéz fel, amelyeket elveszettnek hittem. Boldogan vártam haza férjem a munkából, ki mit sem sejtve nyitott ajtót, és széles mosollyal kérdezte: Sütöttél valamit? Majd neki is kentem egy szeletet a puha, ropogós héjú kenyérből és a kezébe nyomtam. Megette nagy örömmel és azt mondta: „Életem legfinomabb kenyere, mert csak nekem készült attól, aki szeret engem!”

A mai napig én sütöm a kenyeret, és csak egy dolog bánt, hogy nem fogtam neki előbb, a fiam pedig pont úgy szeret sürögni az asztal körül, mint annak idején én, kenyér készítéskor. Már 4 éve vagyunk nagy szerelemben, a házi készítésű kenyérrel és az ő fenséges illatával.

Egy új élet kezdete Olaszországban – Aurora különös története 2. rész

Aurora

-

január 2, 2018

0

Egy új élet kezdete Olaszországban – Aurora különös története 2. rész

Az előző rész tartalmából… a teljes cikk itt található>>>… ” Az én történetem Olaszországgal 20 évvel ezelőtt kezdődött, annyi különbséggel, hogy akkor huszonkét éves voltam, most negyvenkettő. Itália is sokat változott azóta. A mai eszemmel már értem, hogy akkor hoztam életem egyik hibás döntését, amikor egy kapcsolat kedvéért feladtam az álmaimat…”

Mire visszaértem Magyarországról, ekkor már autóval, egy kisebb “csatatér” fogadott…megtudtam, hogy tetőt cserélünk. Volt felfordulás, viszont, ahogy a ház változott, azzal együtt változtam én is. Közel fél év alatt húsz kilót fogytam, de nem olyan szinten, mint aki fogyókúrázik állandóan …egyszerűen szó szerint átalakultam…Az étkezési szokásaim, az öltözködésem…

Olaszország mindenben gazdag történelme, gasztronómiája, divatja, szerintem a világon egyedülálló-és még nem beszéltem azokról a természeti adottságokról, amivel rendelkezik.

Ezek mellett, imádok egy napindító kávéra bejárni, az itteni bárokba reggelente, a szabadnapjaimon.

A nyár elején meghívtak délolasz barátaim, pár napra Nápoly környékére. Autóval elég hosszú lett volna az út, illetve, ha a gazdasági oldalát nézzük, mindenképp a vonatot válasszuk. Az autópálya nagyon sokba kerül …vonattal hat óra alatt megérkeztem. Nápoly, Amalfi és környéke leírhatatlanul gyönyörű. Igaz a mondás: “aki eljut dél-Olaszországba kétszer sír: először mikor megérkezik, másodszor, amikor elhagyja.” Ezen a nyáron hozzánk is vendégek jöttek délről. Egy család, mindig is imádtam a nagy családot, de ez már néha nekem is sok volt. Ellenben, olyan konyhai titkokat is tanultam egy idős nénitől, ami egyetlen szakácskönyvben sem szerepel. A házi tagliatelle isteni, ahogy a crostate, pizza…almatorta és még sorolhatnám.

Hosszú volt az a több, mint egy hónap…a végén már lázcsillapítón éltem, mert a fáradtságtól belázasodtam.Alig vártam, hogy egy kicsit én is pihenhessek, két hét szabadság, irány újra vissza Magyarországra.

Ahogy eltávolodsz a szülőhazádtól, előbb – utóbb úgy távolodnak el tőled a barátaid is. Nem azért, mert már nem szeretnek, egyszerűen nem vagy része többé már a mindennapjaiknak. Aki igazi barát, az megmarad, akárhol is élsz a világban, bár sajnos a számuk egyre kisebb lesz.

A téli időszakra repülővel érkeztem vissza. Magam sem tudom miért ide jöttem, hiszen pontosan tudom ez a munka nem nekem való. Aki állandóan emberekkel foglalkozott a szakmájából kifolyólag, annak ez a típusú munka előbb- utóbb, nehézzé válik. Főnökeim is elmondták a legelején, ilyen elfoglaltságot egy -két évig lehet igazán csinálni.Mivel állandóan úgymond otthon vagy, ismerkedni is az interneten kezdesz. Közel egy év önsajnálat után, úgy gondoltam talán megpróbálkozom a párkereséssel. Találtam is egy oldalt, ami első nekifutásra szimpatikusnak tűnt, beregisztráltam. Te, jóságos ég, hogy mennyi típusú ember éli itt a mindennapjait!

Egy december eleji napon írt egy annyi idős férfi, mint én. Nem mondom, hogy görög isten kinézettel rendelkezett, de nagyon kedvesnek tűnt. Így ismertem meg Alessandrot, a félig szicíliai, félig délolasz fiút. Ő elvált, egy nagylánya van, aki a párjával él. Vele egy olyan családot találtam itt Olaszországban, ami örökké az életem része marad. A szilvesztert együtt töltöttük, bemutatott a rokonságnak. Az Édesanyjának és a húgának rögtön szimpatikus voltam, bár a mai napig nem értem.

Egy szicíliai asszony, hogy szerethet így egy magyar lányt? Nemhogy nem szicíliai …olasz sem, egy számára ismeretlen országból érkező valaki. Különleges kapcsolat alakult ki kettőnk között, lett egy szicíliai anyukám is.

Alessandro egy gyárban dolgozik, tőlem hetven kilométerre. Elkezdtük úgymond együtt élni a mindennapjainkat. Ha szabadnapos voltam, előző este jött értem, mire végeztem, már várt rám.

Ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom az igazi olasz életet élni.

Személyi igazolványom lett végre, amit a helyi önkormányzat ad ki, ahol élsz. A hivatalos dolgok intézése, így sokkal egyszerűbb, ha van fényképed, tíz perc alatt elkészül. Minden teljesen ideálisnak tűnt 2017 nyaráig.

Akkor ugyanis ez a csodálatos szicíliai hölgy, Alessandro anyukája eltávozott az élők sorából. Elvitt magával mindent, szó szerint …neki, én egy francia színésznő voltam, akárhányszor megölelt, mindig ezt hangoztatta, illetve … „lányom, nyugodtan halok már meg, mert itt vagy a fiamnak”.

Sajnos, megtapasztaltam azt is, milyen az olasz temetés…tudom, hogy az élet része, mégis nagyon megviselt. Szerencsésnek mondhattam magam, mert a szüleim, barátaim és a főnökeim mindenben támogattak. A tragédia után Alessandro megváltozott, a mi teljesen normális is, de, pont az ellenkezőjére fordult minden. Az addigi közös életünk, amit együtt terveztünk, elkezdte idegesíteni. Az összeköltözésünk előtti héten, egy vacsoránál közölte velem, hogy ő egyedül szeretne maradni.

Teljesen arcul ütött a hír. Nem értettem, miért? Elmondta, nem velem van a baj, csak egyszerűen így érzi. Fordulópont volt az én életemben is, úgy éreztem kicsúszott a talaj a lábam alól.

Nehéz döntés előtt álltam. Alessandro nem értette, miért is maradok ebben az országban, mikor otthon, biztos háttér vár.

Megfordult a fejemben, hogy feladom, bár nem olyan emberből vagyok.

Tényleg, aminek meg kell történnie, az bekövetkezik?

Egy szeptemberi napon, az utam egy kézműves vásárba sodort, valami apróságot szerettem volna venni annak a férfinek, aki közel kilenc hónapig az életem része volt. Hűtőmágnesek között válogatva, beszélgetni kezdtem az egyik eladó hölggyel, fél óra múlva ajándékokkal és egy új barátsággal távoztam. Maria itt lakik a közelemben, sokat találkoztunk, beszélgettünk ebben az időben. Furcsa véletlenek sorozata, hogy neki is van egy velem egyidős fia, így ismertem meg Lucat, az autószerelőt.

Vele teljesen más kapcsolatom lett, érzelem nélküli…de nem is baráti, igazából nemcsak az autómat „szervizelte”. Az édesanyja Maria, nem nézte jó szemmel a kettőnk közti kapcsolatot, féltett az újabb csalódástól. Közölte, vagy a fia, vagy a barátságunk. Őszintén bevallva a fiát választottam, bár nem biztos, hogy jó döntés volt. Párszor találkoztunk, egyszerűen csak felejteni akartam…

Közben azon a társkereső oldalon, ahol megismertem Alessandrot, újra aktiváltam a profilom….

Így hozott össze a sors Luigival, a nálam tizenöt évvel idősebb elvált, kétgyermekes férfival. Hát, ezt mindennek nevezném, csak nem kapcsolatnak, inkább közös időtöltésnek, mindkettőnk részéről. Elérkezett lassan az év vége, ilyenkor mindenki átgondolja a jövőjét …én munkát keresek itt Olaszországon belül, egy másik helyen. Az a barátnőm, aki velem volt az elmúlt két év során, aki mindig mindenben őszintén megmondja a véleményét, pár nappal ezelőtt közölte velem:

Te emberek közé születtél! (teljesen igaza van) Míg élek, hálát adok a sorsnak, hogy megismerhettem.

Remélem érdekel Benneteket a történetem harmadik része is, ha Isten is úgy akarja, lesz benne költözés, új munkahely, és egy nálam tíz évvel fiatalabb férfi, aki szintén nem olasz, de ahogy mindig mondom, az élet írja a legjobb forgatókönyvet ….

[amp-ratings]

Téli séta

Tisóczki Aliz

-

január 2, 2018

0

Nagyokat lépett a hóban. A délutáni fényben csak úgy szikrázik körülötte, ahogy a pelyhek felszállnak és visszaesnek. A zúzmarás fákra vetődik a tekintete. Szebbek, bármilyen rájuk aggatott dísznél. A természet tökéletes munkája. Az ágakon nem volt már levél, csak a hófehér kristályokból épült fehér csoda.

A hátizsákja húzza a vállát, de vidáman lépdel előre a kis ösvényen. Az idén nem ez az első útja az erdőbe, de a mai a legmeghittebb. A többi évszak mennyire más arcát mutatja. Az erdő nem csak színes, de hangos is. Madarak vitatkoznak. Mókusok kergetőznek a fákon. Tele a környék neszekkel és illatokkal.

Télen mindenki védelmet keres, és egy meleg zugot. Igyekszik bentről figyelni, a jéghideg hótakarót.

De, ma ez a séta milyen jól esik. A kristálytiszta kék ég csak még jobban megszépíti a tájat. Egy tisztáshoz ér, leteszi a táskáját, és megpihen egy percre. Aztán előszedi az első csomagot. Körbejárja a fákat és kiaggatja a zsíros magvakkal teli madáreledel gombócokat, és néhány marék magvat szór szét a tövükbe, ahol nincs hó és könnyű felszedegetni.

Nem sokáig időzik. Tudja, hogy apró szemek figyelik minden mozdulatát és szeretné, ha minél előbb örömüket lelhetnék az ételben. Folytatja az útját, egyik tisztástól a másikig, amíg a táska teljesen kiürül. Már csak a termosza pihen az egyik oldalzsebben. Előveszi és nagyot kortyol a teából. Azután elindul hazafelé, és magában minden kis barátjának a legjobbakat kívánja. Nem csak ezen a gyönyörű, fehér, havas napon, hanem a többi zordon is.

Mert messze van még a tavasz, ameddig az erdő újra megtelik a sarjadó új élettel. Ahogy figyeli a lába előtt a fehér havat, feltűnnek az apró lábnyomok. Amiket olyan könnyű nem észre venni. Ilyenkor, ha mi megyünk az ő otthonukba, megérdemlik, hogy tisztelettel bánjunk velük.

Nagyokat lép a hóban, és még egyszer elgyönyörködik a természetben, amit azért kaptunk, hogy vigyázzunk rá.

Szerencsehozó újévi ételek és hagyományok

Tisóczki Aliz

-

január 1, 2018

0

Szerencsehozó újévi ételek és hagyományok

Nem mindig január 1-jén kezdődött az új év, Szent Szilveszter előtt, lényegében mindenhol a tavasz jelentette az évfordulót. A honfoglaló magyaroknál is ekkor volt az év kezdete. Az újév Julius Ceasar naptár reformja után, január 1-re íródott át, valójában viszont csak 1582-ben, a Gergely-naptár bevezetésétől terjedt el. Így, csak párszáz éves hagyománya van, az óév búcsúztatónak december 31-én.

Magyar hagyományok:

Anno, a lányok pl. férfinadrágot tettek a párnájuk alá, és megálmodták ki lesz a férjük.
Az eladósorban lévő lyányok ólmot olvasztottak, ezt hideg vízbe csepegtették és azt figyelték, hogy milyen betűt formáz a vízbe cseppenő fém, így megtudhatták a leendő férj nevének kezdőbetűjét.
Több háznál, mandulaszemet főztek a lencsefőzelékbe és az a lány, aki megtalálta, a babona szerint el is kelt a következő évben.
A magyar népi hagyomány szerint, az újév napján végzett cselekvések egész évben ismétlődnek, ha veszekedéssel kezdte valaki a napot, akkor az nem sok jót ígért az esztendőre nézve.
Kora reggel friss kútvízben mosakodtak, mert az egészséget hozott a családra. Aki viszont hajnalban a kútról elsőnek merte a vizet, a mondás szerint „elvitte az aranyvizet”, és ő egész évben szerencsésnek mondhatta magát.
Ezen a napon orvos sem jöhetett a porta közelébe, mert akkor betegséggel kellett számolni az évben.

Szilveszteri szimbólumok:

Az arany és az üveg, gazdagságot hoz. – Az aranyló nedű, díszes pohárban, a bőséget jelképezi, ami a pezsgővel koccintás hagyományára utal.
Malac motívum, a hagyományok szerint-kitúrja a szerencsét.

Újévi szokások, babonák:

Az új év első napján jobb lábbal kell kikelni az ágyból. Előző nap mindent takarítsunk ki a házból, és fejezzünk be, amit nem szeretnénk átvinni a következő évbe. Fizikailag és a gondolatainkban is.

Újévi ételek:

Szőlő, vagy kerek gyümölcs – tizenkettőt egyél belőle. A szemek a jövő év hónapjait szimbolizálják. Ha valamelyik elgurul, jegyezd meg hányadik volt, mert nem fog simán menni az a hónapod.
Zöld szín – A zöldhasú bankók emlékére, szerencsét hoz minden zöld étel. Az egészséget is jelenti. Minél többet eszel belőle, annál fittebb leszel jövőre.
Spagetti – A hosszúsága miatt hoz szerencsét. Kínában és Japánban gondolják ezt. Figyelni kell, hogy főzés közben ne törjön el.
Hal motívum-Ússzunk vele a boldogságba. Igaz, nálunk pont a tiltó listán van újévkor, de a kínaiak szerint szerencsét hoz. Magyar hagyomány- halat csak folyó menti vidékeken ajánlott fogyasztani, mert a többi helyen különben elúszhat a háziak szerencséjével a potyka.
Kerek formájú sütemények, édességek – A folytonosságot jelentik.
Pithivier – A franciák készítik újévre is. Mandulás, leveles tésztás sütemény. (a folytonosság szimbóluma)	Credit: Merle ja Joonas / Flickr
Kuglóf, fánk, cupcake, macaron- Az európaiak újévi süteményei.
Lencse, sárgaborsó- A magvakból készült ételeket érdemes újév napján elkészíteni, mert azt tartották, hogy az apró magvak a pénz bőségét és a gyarapodást jelentik.
Kukorica kenyér- az aranysárga színe, pont az aranyat juttatja az ember eszébe.
Gránátalma – a törökök szerint több okból is szerencsehozó gyümölcs. Az apró piros magjai a szívet szimbolizálják és még kerek is. Teljes a siker.
Rétes- Ahogy a rétestésztát, a gazdagságunkat is hosszúra nyújthatjuk vele. (magyar hagyomány)
Amilyen az első napod, olyan lesz az éved. – Tökéletes indok egy nyugodt, pihentető nap kialakítására.

Tiltólistás étkek újév napján:

a baromfihús, mert nagyanyáink szerint a kétlábúak kikaparják a szerencsét…

Újévi jókívánság:

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Boldog Új Évet Kívánunk!

Modal title

Modal title

Magyar hagyományok:

Szilveszteri szimbólumok:

Újévi szokások, babonák:

Újévi ételek: