Minden út Rómába vezet… 2. rész

Ízek, imák, szerelmek, a napsütötte olasz földön című folytatásos sorozatban megtudhatjuk, hogy lehetetlen nincs, ha valaki nagyon vágyik valamire. Szerzőnk, Seci írása.

0
175
Minden út Rómába vezet… 2. rész

Az előző rész tartalmából: a teljes cikk itt található>>> „Közeledett a napja római barátom érkezésének, felkészültem egy kis idegenvezetésre. Tulajdonképpen ahogy „készültem” a fogadására programokkal, jöttem rá arra, hogy kifejezetten jól érzem magam ebben a szituációban, hogy én, egy külföldinek megmutathatom csodás fővárosunk zegét-zugát. Mivel ő már járt nálunk, olyan helyekre szerettem volna elvinni, amiket még biztosan nem látott.”

“Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen. Feszítsd hát ki vitorlád. Hajózz ki a biztos öbölből. Kapaszkodj a siker szeleibe! Álmodj! Fedezz fel!” Mark Twain

November volt. Az ősz valahogy kimaradt, sokáig tartott a nyár, és hamar jött a tél. Az események is felgyorsultak akkor az életemben. Egyik nap döntést hoztam, a másik napon cselekedtem. Ennek az lett az eredménye, hogy hamar elrepült az a pár hónap januárig, amíg sikerült Rómába költöznöm.

Minden út Rómába vezet… 2. rész

 Ahogyan már előzőleg írtam, egy nyelvtanfolyam jelentette a kiugrási lehetőséget. A római nyelviskola kifejezetten külföldieknek oktat olasz nyelvet. Az interneten nagyon részletes tájékoztatást adnak a lehetőségekről, az anyagi részéről, az oktatásról stb. így könnyű volt körbejárnom alaposan a témát. Egy hét a minimum, maximum pedig nincsen időtartamban, hogy mennyit lehet náluk tanulni, csak pénztárca kérdése. Úgy gondoltam, hogy tanuljak is, és legyen időm felmérni a munkalehetőséget, egy hónapot járnék oda. A pénzem is megvolt rá, annál kevesebbet nem szerettem volna, bíztam az ösztöneimben. Akkor már csak a lakhatással kellett foglalkozom, amire szintén volt lehetőség az iskolán keresztül. Olyan opciókat ajánlottak, hogy lehet családnál lakni, lehet kollégiumban lakótárssal vagy lakótársakkal, vagy pedig aki nem tartott igényt szállásra, azt is fel kellett tüntetni a jelentkezési lapon. A családhoz való költözést választottam. Így elküldtem az első körös jelentkezési lapot a római iskola magyar kapcsolattartóihoz.

Minden út Rómába vezet… 2. rész

A jelentkezést követően hamar felvették velem a kapcsolatot, és egyeztettünk egy személyes találkozóra időpontot, az előleg befizetés és a részletek megbeszélésének céljából. Nagyon hamar sorra is került ez a találka. Egy roppant kedves és segítőkész hölggyel beszéltem, bármit kérdezhettem, készségesen válaszolt. Természetesen biztosított arról, hogy nincsen okom aggodalomra, hiszen egyedül megyek ki biztosan vannak félelmeim. Nem voltak. Nagyon nyugodt és boldog voltam. Papíron is elintéztünk mindent, és tájékoztatott arról, hogy ezeket továbbítja a római iskolának, és amint válaszolnak, elküldi őket nekem is. Így teltek-múltak a napok, és meg is érkezett a várva várt e-mail Rómából. Kezdhetem az iskolát január 23-án, négy héten keresztül hétfőtől-péntekig az iskolájuk diákja leszek. Fantasztikusan éreztem magam. Rövidesen megkaptam az információt arról is, hogy hol fogok lakni. Egy két kisgyermekes család várt engem szeretettel Rómában, ami izgalmasnak hangzott, bár fogalmam nem volt, hogy fogok kommunikálni a kicsikkel az akkori olasz tudásom fényében. Drága nővérem azonban megnyugtatott, hogy az a legjobb, a gyerekektől lehet a legtöbbet tanulni. Így minden el volt intézve.

Kicsit megfáradt vendéglátósként tartotta bennem a lelket minden egyes munkanapomon az, hogy tudtam, két hónap múlva egy teljesen új életet kezdek.

Abban a két hónapban azonban volt elintézni valóm bőven. Első sorban volt egy albérletem, ahol akármennyire is szerettem lakni, a tulajdonos nem javíttatta meg a fűtést, így tartósan 17 fok volt nálam a hideg hónapokban. Mit tehettem? Fel kellett mondanom, amit megelőzött egy alapos körbejárás, hogy a barátaim, és a nővéremnél kihúzhatom-e ezt a kis időt. Többen felajánlották a lakásukat, kanapéjukat vagy szabad szobájukat, így kiköltöztem az albérletből. Az ingóságaim java részét hazavitték a szüleim vidékre, a maradékot, ami így sem volt kevés, a nővéremnél hagytam. Van, amiket elosztogattam, szóval kicsit káosznak tűnt akkor, de úgy voltam vele, hogy két bőrönddel fogok kiindulni, bárhogy alakul, haza bármikor jöhetek bármiért. Nincs szükségem többre az elején.

Így teltek a napok, hetek.

Valamikor december környékén kitaláltuk, hogy barátosném januári születésnapját Rómában ünnepeljük meg, és a költözés előtt pár napra időzítettük. Barátnőm mindenképp szeretett volna „elkísérni” amikor útnak indulok, úgyhogy nem is kellett sokat gondolkodni rajta, január 16-ra ütemeztük. Három éjszakára leszerveztünk, és lefoglaltunk mindent, öten barátnők vártuk izgalommal, mindenki más-más okból a „Római vakációt”.

Minden út Rómába vezet… 2. rész

Időközben felkerestek a nyelviskolától e-mail formájában, hogy a család, ahova mentem volna, mégsem tudja vállalni a lakhatásomat. Helyette egy hölgyhöz tudok menni, aki egyedül él az iskolától negyed órányi gyaloglásra, és január 22-én költözhetek be hozzá. Valamiért így kellett lennie, gondoltam magamban. Tehát volt két éjszaka, amikor a barátaim már nem lesznek Rómában, de nem mehetek lakni a hölgyhöz sem. Mielőbb szereznem kellett szállást. Viszonylag gyorsan találtam is, lefoglaltam és elkönyveltem magamban, hogy izgalmas hét lesz az a januári, négy nap a barátaimmal, majd kettő egyedül, és költözések sora vár. Nem fogok unatkozni.

Minden út Rómába vezet… 2. rész

Elérkezett a január, a hónap, amit annyira vártam. Egy nagyon szép estén kaptam egy csodás búcsú bulit. A barátnőim elvittek Pesten a kedvenc helyeimre, sokat sétáltunk, vacsoráztunk a kedvenc éttermemben, ittunk pár koktélt a kedvenc koktélbárunkban, majd táncoltunk egy keveset az egyik szórakozóhelyen, ahova sokat jártunk.

Csodálatos nap volt. Mai napig hálás vagyok érte.

Ami pedig ezután várt, az már maga az útnak indulás.

Tartson velem Kedves Olvasó legközelebb is!

Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.