Az igaz szerelem ereje 2. rész – avagy a lélekrehabilitáció útján

„Lelkileg összetörve, megfagyott szívvel indultam neki az ördögökkel, lidércekkel teli nagyvilágnak, ahol azért esetenként tündérekkel is találkozhat az ember lánya. 14 éves koromban történt meg, amikor először körbelengett a szerelemnek az a bizonyos átláthatatlan rózsaszín ködje. Ez olyan igazi első tiniszerelem volt, ami még ha csak egy másodpercig is, de tovább tartott, mint egy hosszú, forró nyár.” Stella cikkét olvashatjátok.

0
1300
Az igaz szerelem ereje 2. rész - avagy a lélekrehabilitáció útján
Azt hiszem, akkor kezdtem el felhagyni a „- Jön majd a herceg fehér lovon és megment!” – álom kergetésével, amikor ez a zsigereimig hatoló szerelem azt mondta, hogy nem akar többet velem lenni. Az oka az volt, hogy nem éreztem magam késznek összegyűrni vele a lepedőjét. Gondolhatnátok, na bumm, és akkor mi van, az élet megy tovább. Ez így van, ment is.

Na igen, de megint az a bizonyos gyenge pontom, a szex volt az, ami mindent tönkretett.

Fogalmazzunk úgy, hogy nem voltunk túl jó cimborák és ez nagyon sokáig így is maradt.

Az elkövetkezendő évek sok újat nem hoztak és a népszerűség sem szerepelt a listán. Voltak olyanok, akiknek elmeséltem a történetem, de legtöbbször csak kiröhögtek, hogy mit kell ezen pörögni, felejtsd már el. Ha más testbe, más lélekkel születek valószínűleg ez egyszerűbben is ment volna, de akkor ezt a szösszenetet most nem olvashatnátok.

Az igaz szerelem ereje 2. rész - avagy a lélekrehabilitáció útján

 

Rájöttem, hogy a szívfájdalmammal teljesen egyedül maradtam. A harag csomója bennem egyre jobban kezdett kibogozhatatlanná válni.

Elérkezett az az időszak, amikor a kapcsolataim mögé menekülve mutattam, hogy „milyen jól” vagyok. De fenéket voltam jól, sőt… A szerelem kimutatásának azt a formáját ismertem csak, hogy jó esetben kielégítjük egymás testi vágyait, ami valljuk be őszintén nem túl egészséges. Akkoriban nem tekintettem a szexet élvezeti cikknek, inkább szükségszerű elfoglaltságként kezeltem a kapcsolat megtartására. Szüleimet látva mindig azt hittem, az együttlétek a szerelem éreztetésének a legjobb formái, így gondolom követtem ezt a vonalat. Nem tudtam hogyan kell valakit szerelemmel megölelni, hozzábújni vagy a szemébe nézni úgy, hogy elolvadjon. Elhittem, hogy a kapcsolataimban, ha majd a szexben jót tudok nyújtani, az elég lesz. Az elvileg erősebbik nemnek lehet, hogy elég volt, de nekem nem.

Belül üres voltam és annyira vágytam a másik felemre, aki majd kiszabadít ebből az állapotból, mint a sivatag vágyik egy csepp vízre a legnagyobb szárazság idején.

Az igaz szerelem ereje 2. rész - avagy a lélekrehabilitáció útján

Peregtek az évek siváran és kiutat keresve. Jött az egyetem, volt egy „mindenki azt hitte, hogy ő lesz a férjem” kapcsolatom, de én már akkor tudtam, hogy felejtős. Az egyetem utolsó évében kaptam egy lehetőséget, ami a menekülés csodálatos gondolatát jelentette számomra. Felbuzdulva a kínálkozó alkalmon, diploma után kiköltöztem Amerikába, ami szép volt, jó volt, de az elég is volt kategóriát töltötte be az életemben. Egy ilyen lehetőség nem mindenkinek pottyan csak úgy az ölébe, és mint láthatjátok semmi sem volt elég jó számomra abban az időben. Sehol sem találtam a helyemet. Egy év után magyar honban folytattam a fontosabb eseményektől mentes kis életem. Mivel ez sem hozott kielégülést, tovább keresgéltem és következő nyáron már a mindenki által szelesnek, nyirkosnak titulált Angliában találtam magam, ami eddigi életem egyik legjobb döntésének bizonyult.

Az igaz szerelem ereje 2. rész - avagy a lélekrehabilitáció útján

27 éves koromra eljutottam oda, hogy jó pár férfi elfogyasztása után bizton állíthattam, belőlem valószínűleg valami gyökértelen, hontalan világutazó lesz, aki majd örökbe fogad egy vagy két gyereket a világ valamelyik szegényebb országából.

Vagy egy csütörtöki esős délutánon besétál egy spermabankba, ahol kiválasztja a mintaapát leendő csemetéjének. Még emlékszem arra a helyre, ahol akkor dolgoztam. Egy fagyos, zord, barátságtalan hűtőház volt, ahol a ruhánk épp annyira volt vastag, hogy a nőiesség minden megjelenési formáját mesterien takarta, de Ő így is észrevett. Most írás közben is kiráz a hideg, ha azokra a pillanatokra gondolok. Annyira megterheltek és lefárasztottak a kapcsolatokkal járó nehézségek, hogy majdnem észre sem vettem a vonzó férfitestbe öltöztetett mentőangyalomat, aki mellesleg úgy nézett rám, hogy egyből belepirultam.

Lassan, hosszú hetek alatt alakult ki köztünk egy földöntúli vonzalom, amit mindketten tudtuk, hogy semmilyen korábbi tapasztalatunkhoz nem hasonlítható.

Az igaz szerelem ereje 2. rész - avagy a lélekrehabilitáció útján

A javára írható, hogy nem akart pár nap után ágyba vinni, hanem éreztem, hogy a lelkemre van szüksége, nekem pedig az övére. Tudtam, hogy meg akarja ismerni legmélyebb bugyrait, akármilyen sötét legyen is. Nem kellettek szavak, éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Utólag visszagondolva a könnyebb része a dolgoknak az volt, hogy megtaláltuk egymást. A neheze ezután jött, a lélekrehabilitációm.

Kicsit gyorsnak tűnhet, de egy hónap múlva már együtt éltünk. Minden fantasztikus volt, a mennyben éreztem magam minden nap. Kérdezhetnétek honnan tudtam, hogy Ő az? A sorok között olvasva valószínűleg egyértelművé vált számotokra, hogy eddigi életemet nem tarkították felejthetetlenebbnél felejthetetlenebb orgazmusok sorozatai, igazából azt sem tudtam mi az. Ez a férfi, akinek nem tudok eléggé hálás lenni, hogy az életem meghatározó része lett, megmutatta nekem, hogy a szerelmi együttlétek a világ egyik legcsodálatosabb pillanatai tudnak lenni két ember életében. Olyan érzés volt valójában, mintha vele veszítettem volna el a lelkem szüzességét. Bíztam benne és szépen lassan kezdte megtörni a jeget a szívem körül, lebontani a belül gondosan felépített kínai nagyfalat megszégyenítő építményt.

Az igaz szerelem ereje 2. rész - avagy a lélekrehabilitáció útján

Pár hét múlva azonban elkezdődött az igazi rehabilitáció, amivel egy hosszú és fájdalmas utazás vette kezdetét. Összevesztünk.

Persze, tudom… mindennapos dolog. Először én is ezt hittem. Kibékülünk és utána minden jó lesz. Ez nem így történt a mi esetünkben. Kibékülésre az én eszköztáramban a békülős szex szerepelt és az ötletek tárháza ezzel nálam ki is merült. Mivel eddig – mily meglepő ez mindig bevált – más módot viszont nem tanultam. A Szerelmem annyira érzelmes lélek, hogy neki a testiség nagyban függ a lelkiállapotától, mint ahogy az a normális lenne. Tapasztalataimnál fogva én a szerelmet mindig a szexszel azonosítottam, így mikor Ő visszautasított békülés gyanánt, hát finoman szólva kiakadtam. Azt sem tudtam mit kezdjek a helyzettel, zokogtam, teljesen kiborultam. Bennem ez a visszautasítás a „már nem szeret” érzést keltette. Hamar rá kellett jönnöm, hogy változtatnom kell, különben elveszítem. De abba bele se mertem gondolni. Emlékszem kisírt szemmel, tanácstalanul, ismét kiutat keresve ültem a kanapén és bámultam a rohanó világot odakint, ami mit sem tudott a bennem zajló viharról és ez így is volt jól.

Folytatás hamarosan…

„Lelkileg összetörve, megfagyott szívvel indultam neki az ördögökkel, lidércekkel teli nagyvilágnak, ahol azért esetenként tündérekkel is találkozhat az ember lánya. 14 éves koromban történt meg, amikor először körbelengett a szerelemnek az a bizonyos átláthatatlan rózsaszín ködje...
Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here