Kína – az első benyomás

A világ legnépesebb országa, ami körülbelül Európa méretű területen helyezkedik el, és egyben az egyik legősibb civilizáció, rengeteg olyan meglepetést tartogat számunkra, amit elképzelni sem tudtunk eddig. Szerzőnk Szabó Bernadett cikkein keresztül bevezet minket a kelet csodálatos világába.

158
Szabó Bernadett: Kína - az első benyomás
Nagy megtiszteltetès számomra Kínáról írni, és rettentően hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam mindazokat a dolgokat, amiket a cikkeimben a kedves olvasókkal megosztok. Történetem nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint ahogy első pillantásra látszik, de megpróbálom átadni írásaimon keresztül azokat az érzéseket, amiket megtapasztaltam itteni életem során, legyen az akár negatív, akár pozítiv.

Hogy mit keresek én Kínában, és hogyan jutottam odáig, hogy jelenleg is itt élek, már több, mint 2 éve? Most elmesélem neked kedves Olvasó! 

A 2015-ös évet magam mögött hagyva éreztem, hogy 2016 más lesz, mint a többi, de legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Kínában fogok kikötni az év végére. De mégis, hogyan történhetett meg? Nos, 2016 januárjában megismerkedtem a jelenlegi párommal, aki az első randevúnkon közölte, hogy szeptemberben Kínába költözik. Csodálkoztam, és próbáltam határozottan, de udvariasan tudatni vele, hogy az milyen nagyszerű dolog, és Kína az utolsó ország ahová költöznék ezen a Földön. – De valahogy onnantól kezdve mégis elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy mi lenne, HA? – Sokat gondolok erre a mondatra, hiszen már több mint egy éve élünk itt, Kínában.

Emlékszem, amikor gyermek voltam, nagy álmom volt bejárni a világot, nagyobb és nagyobb városban élni, többet megtudni a világról. Tanulni az emberek szokásaiból, belelátni külünböző kulturákba, és megérteni őket. De Kína, sosem vonzott annyira, mint amennyire jelenleg élvezem az itteni életemet.

A kiköltözés a világ másik végére cseppet sem volt egyszerű. 2016 októberében költöztünk ki, viszont én csak márciusban döntöttem el, hogy Vele akarok maradni, így az egyetlen megoldás, ha vele tartok. Neki több, mint egy éve volt felkészülni az útra, nekem csak pár hónapom maradt arra, hogy elköszönjek a családomtól, barátaimtól, és felkészüljek a nagy útra – ha egyáltalán fel lehet készülni erre. Minden olyan gyorsan történt, hogy mire észbe kaptam, már leszállt a gépünk Pekingben. Az út előtt, közben, és jóval érkezésünk után is különböző, többé – kevésbé pozitív érzések tartottak félelemben.

Ezer szóval, ezer gondolat

Hogy miért? Mert elképzelésem mindenképpen volt Kínáról – mint ahogy a legtöbb embernek, aki még sosem járt ebben az országba – de tapasztalatom, élményem, és megfelelő információm az egy darab sem, mivel azelőtt sosem vonzott ez az ország.

Szerencsére párom velem teljesen ellentétes cipőben jár, elég széles a látóköre Kínával kapcsolatban. Tisztában van a történelemmel, kultúrával, vallási szokásokkal, és többször meglátogatta az országot, illetve élt is ott. Sőt, a Tai Qi-t is elég komoly szinten gyakorolja (Ez egy harcászati elemeket is tartalmazó, jógaszerű mozgásforma, amelynek az a lényege, hogy engedjük átfolyni a lényünkön a belső energiát és békét, és ennek következtében ez a belső energia mozgatja az egész testet).Szabó Bernadett: Kína - az első benyomás

Nagyon sokat mesélt nekem Kínáról, így mire költöztünk, kicsit közelebb is éreztem magamhoz a világ legnagyobb népességű országát. Az első, egyben ideiglenes állomásunk Peking volt, ahol 6 hónapot töltöttünk. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt kezdődött el a kínai életem. A legmegfelelőbb város volt számomra, hogy szépen lassan megemésszem és feldolgozzam, hogy hol is vagyok igazán. Peking hatalmas, különleges, és a maga nemében csodálatos főváros, ahol keveredik a modern, kissé nyugatias kultúra – amihez az ott élő rengeteg külföldi is hozzájárul – a keleti hagyományokkal és szokásokkal. Azt hiszem a kultúrsokk fogalmát itt értettem meg először, úgy igazán. Tudtam, hogy más lesz mint London, de gondoltam pár hónap alatt – én aki egy 3000 fős vidéki kis faluban nőttem fel – majd hamar belerázódom a kerékvágásba, ahogy korábban tettem azt Budapesttel és Londonnal is. A barátaim és édesanyám az út előtt csak annyit mondtak: Ne aggódj, te a jég hátán is megélsz. Ezzel a tudattal bele is vágtam életem egyik legnagyobb kalandjába. Mindig is szerettem repülni, és izgatottan vártam a repülés napját, de a 12 órás út eléggé sokkoló volt, illetve a +7 órás időeltolódás is. Mondhatni belerepültünk a jövőbe.

Ezer szóval, ezer gondolat

Az érkezésünk után hetekig fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, mit keresek én itt egyáltalán? Biztos jól döntöttem?

És megannyi negatív érzelem ejtett rabul. Hasonlítgattam a várost, a kultúrát, az emberek szokásait Londonhoz és Magyarországhoz, és ráadásul nem értettem semmit! Ami a legjobban zavart, és amivel a mai napig nehezen tudok azonosulni – véleményem szerint nem is lehet – az a légszennyezettség.

Szabó Bernadett: Kína - az első benyomásSzabó Bernadett: Kína - az első benyomás

 Ez leginkább a nagyobb városokban jellemző, és eléggé változó, nem stagnál. Átlagosan a levegő minőségi index 150 körüli, aminek már egészségre káros hatása van. Innentől vált az AQI (air quality index) kalkulátor zöldről narancssárgára. Hogy érthető legyen, Londonban átlagosan 100 alatti, és érezhető, ha e főlé emelkedik szmogosabb napokon.  Pekingben a téli időszakban a legveszélyesebb, ilyenkor felugrik akár 500 fölé is, amikor már nem javasolt kilépni az utcára. Persze az élet ugyanúgy megy tovább, így a megfelelő maszk használata erősen javasolt, amit csak nagyon kevesen alkalmaznak a népesség számához képest. Ilyenkor néhány gyár műkődését felfüggesztik, és az autók használatát is korlátozzák. A rendszámtáblák alapján határozzák meg, ki használhatja az adott nap és ki nem. Egy idő után már szabad szemmel is meg tudtam állapítani, hogy nagyjából mennyire lehet erős a szennyezettség. Egyértelmű volt, hogy már 400 felett van, amikor a szemben levő épületet is alig lehetett látni. Aztán általában jön egy nagyobb szél, és mintha sosem lett volna szmog a városban, újra kitisztul az égbolt, és az épületek teljesen más fényben tűnnek fel. Szinte ragyognak, ahogy mi is, hogy végre friss levegőt szippanthatunk, és láthatjuk az égboltot.

Eleinte eléggé féltünk átkelni az úttesten, még zöld lámpánál is, hiszen ilyenkor a kanyarodó autósok élveznek elsőbbséget, tehát nagyon kell figyelni. Mivel minden második ember robogóval közlekedik, sosem lehet tudni, hogy hol és mikor bukkan fel egy. Furcsa volt és félelmetes, kellett egy kis idő mire belerázodtunk, azután ellestük a helyiek átkelési szokásait, és egyre magabiztosabbak lettünk ebben is. Szabó Bernadett: Kína - az első benyomás

Általában egy kis idô után a kínaiak csoportosan, szépen lassan elkezdenek átkelni, így az autósok átengedik őket. Óriási köztük az összetartás, főleg a családtagok között. Viszont néha nem igazán tudják, hogyan is viszonyuljanak egy külföldi emberhez. Szerintük vannak a kínai emberek és az idegenek, azaz Wàiguōrén (jelentése: idegen, külföldi), ahogyan nevezik csodálkozó tekintettel az országukban felbukkanó külföldi embert.

Pekingben ez kevésbé jelemző, de Chongqingban annál inkább, hiszen itt a 30 millió fős városnak csak kb. az 5% külföldi.  Eleinte elég nehezen boldogultam egyszerű hétköznapi helyzetekben, mivel kevesen beszélik az angol nyelvet. Hetekig tartott, mire megjegyeztem a két legfontosabb kínai szót: tīngbùdong (hallom, de nem értem), és a xiexie ( köszönöm) szavakat. Csodálkoztam, hogy a járdán bicikliznek és motoroznak büntetés nélkül, azon meg még inkább, amikor egy rendőr jött velem szemben a járdán, szintén kerékpáron közlekedve.

Ezer szóval, ezer gondolat

Ekkor megálltam egy pillanatra, és elgondolkoztam, hogy talán nem megváltoztatni kellene a több millió ember szokását, hanem csak elfogadni, és megtanulni velük együtt élni. Megérteni, nem pedig elítélni őket.

Elkezdtem kicsit más, nyitottabb szívvel szemlélni a dolgokat. És mivel az egyik legalapvetőbb kulcs ahhoz, hogy megértsem őket, a kommunikáció, így elkezdtem kínaiul tanulni. Nem könnyű nyelv, főleg a karakterek, a különböző hanglejtések miatt, és mert több mint 5000 szavuk van, de hihetetlenül logikus és nyelvtan szinte alig van. Szabó Bernadett: Kína - az első benyomás

  Ahogy egyre több alapvető szót elsajátítottam, úgy egyre bátrabb lettem, és használni is mertem a kínai nyelvet olyan szituációkban, ahol tudtam hogy nem fognak egyből 20 millió kérdéssel bombázni azzal a tudattal, hogy ha tudok egy mondatot kínaiul, akkor biztosan folyékonyan beszélem a nyelvet. A kínai emberek nagyra értékelik, ha egy idegen beszéli a nyelvüket, és szeretnek kérdezni a világról. Ki sem nézném néhányukból mennyire tájékozottak a nyugati szokásokkal, kultúrákkal kapcsolatban. Rengeteget változott a hozzáállásom Kínához és az itteni élethez. Hogy jelenleg hol tartok, és milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb, azt a következő cikkben megtudhatjátok.

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Az egyik kedvenc cikkeim kozo tartozik egy mas orszag es kultura megismerese,ki hogyan eli meg,es mennyi mindennel gazdagodik az ember ha egy masik Orszagban el! Orom olvasni!

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here