Címke: anya

Hétköznapi hősök. Milyen gyakran használjuk ezt a kifejezést? Legtöbbször, mikor ezt a jelzőt alkalmazzuk valakire, tűzoltókra, katonákra, orvosokra vagy a rend őreire gondolunk, akik nap mint nap életeket mentenek, sokszor a sajátjukat feláldozva. Vakmerően szállnak szembe a veszéllyel, pusztán azért, hogy segítsenek másokon. Példamutató viselkedésük rengeteg gyermeket és embert ösztönöz, hogy ne fordítsuk el a fejünket, ha bajbajutott embert látunk.

Szeretet és hála minden Édesanyának, Nagymamának és Dédmamának. Olyan sok szép élményt köszönhetünk nekik, melyek szavakba nem önthetők. Gyermekek, unokák és dédunokák izgatottan állnak virággal, verssel és dallal készülve. Fogadjátok szeretettel a magazinunk szerző csapatának Anyák napi virágcsokrát.

„Alapjáraton nem félek a fogorvostól. Valahogy úgy vagyok vele, hogy amin túl kell esni, azon essünk túl. Na de azért amikor az ember lánya környezetében, minden egyes hasonló örömökben részesült személy, lágy kacajba burkolva kezdi el mesélni, hogy mennyire volt bedagadva, bekékülve az arca, hetekig püréken élt, és ilyen meg olyan nehezen jött helyre, akkor azért szorgos eskütételbe kezd, hogy soha többet nem megy el aludni csak fogmosással!”

A szívünk olyan, mint mágnes két pólusa és minden ölelésnél érzi az összetapadást. És elengedésnél a taszítást. A szeretet ereje mozgat mindent. Szerzőnk, Fáber Brigitta őszinte szavait idézem egy olyan témával kapcsolatban, ami nők sokaságát érinti.

Mit is jelent a család? A család biztonságot, szeretetet, összetartozást, fészket jelent, de ha egy szóval meg kellene magyaráznom…MINDEN lenne az a szó. Mert tényleg mindent egybe foglal! Gyerekként még nem biztos, hogy tudjuk, mit is jelent az, hogy „mi egy család vagyunk”, de az ösztönünk mégis azt súgja, hogy valami olyan fontos dolog, amit védeni kell!

A gyermekek aranyköpései, életről való bölcselkedéseik, vicces elszólásaik, szójárásaik, mindenki arcára mosolyt csalnak. Mindegy milyen téma, nekik már határozott véleményük van, nagydumások és sokszor felülmúlják a stand up comedy show hangulatát is.

Sok mindent nem tudsz. Nem tudod mit éltek át, milyen volt a gyermekkoruk, milyenek voltak valójában, mi tette őket ilyenné, miért élik ezt az életet. Láttál egy képet, amit mutattak, halottál és észrevettél dolgokat, de soha nem tudhatod mi volt a háttérbe. Majd egyszer eljön az az idő, amikor felnőttként egyre több mindenre keresed a választ.

Ők azok a mindennapi hősök, akik megérdemelnek legalább egy teljes napot az évben, ami csak róluk szól, ha már az év további 364 napjában arra tették fel az életüket, hogy minket tegyenek boldoggá.

Rengeteget segített az, hogy jöttek hozzám egymás után, majdnem minden héten a barátnőim, szüleim, és hat hét elteltével (amikor már Hunort is lehetett látogatni) a gyermekeim is.

Másnap ülök a rajztáblám előtt, amikor hirtelen elönt valami furcsa érzés. Zokogok. Értetlenül állok önmagam előtt, nem szoktam sírni. Már nem! Haza megyek, Papa sír. Nem kell szólniuk, már tudom. Elment. Mennie kellett. Hiányzik, és hiányozni fog.