Címke: anya

A gyermekek aranyköpései, életről való bölcselkedéseik, vicces elszólásaik, szójárásaik, mindenki arcára mosolyt csalnak. Mindegy milyen téma, nekik már határozott véleményük van, nagydumások és sokszor felülmúlják a stand up comedy show hangulatát is.

Sok mindent nem tudsz. Nem tudod mit éltek át, milyen volt a gyermekkoruk, milyenek voltak valójában, mi tette őket ilyenné, miért élik ezt az életet. Láttál egy képet, amit mutattak, halottál és észrevettél dolgokat, de soha nem tudhatod mi volt a háttérbe. Majd egyszer eljön az az idő, amikor felnőttként egyre több mindenre keresed a választ.

Ők azok a mindennapi hősök, akik megérdemelnek legalább egy teljes napot az évben, ami csak róluk szól, ha már az év további 364 napjában arra tették fel az életüket, hogy minket tegyenek boldoggá.

Rengeteget segített az, hogy jöttek hozzám egymás után, majdnem minden héten a barátnőim, szüleim, és hat hét elteltével (amikor már Hunort is lehetett látogatni) a gyermekeim is.

Másnap ülök a rajztáblám előtt, amikor hirtelen elönt valami furcsa érzés. Zokogok. Értetlenül állok önmagam előtt, nem szoktam sírni. Már nem! Haza megyek, Papa sír. Nem kell szólniuk, már tudom. Elment. Mennie kellett. Hiányzik, és hiányozni fog.

Egyensúlyban élni önmagunkkal egy kincs. Egy ajándék tőlünk, nekünk. Az élet, és a lehetőségek ajándéka. Rombold le a korlátaid, és nyisd meg a kapukat magad előtt! Hiszen az egész tényleg ennyire egyszerű! Egyszerű, ugyanakkor a legnehezebb utazás, amiben részt vehetsz.

Valószínű, hogy ennek tudható be, amikor is anyósom az unokájára váró izgatottságban mesélni kezdett, elérhető helyen felejtett krémekről, amik abban a bizonyos 5 perc csendben teljes felhasználásra kerültek, a lehető legnehezebben takarítható helyeken

De nekem akkor sem mondta senki, hogy a 2 évesek hisztije, és a tinédzser kori ’mindenki hülye csak én nem’ időszak között itt van 4 évesen az ’Én vagyok a valaki’ korszak is!

Érdekes egyébként, hogy a BLW-ben nincsenek táblázatok, mondván, amennyiben ismerjük a családi allergén lehetőségeket, és tegyük fel, azok alapján nincs okunk kizárni ételeket, akkor egy két kivételtől eltekintve mehet minden.

A lényeg az egészben, hogy ebben a korban, ha nem is cserélődtek még fel teljesen a “nagykönyvbenmegírt” szerepek, de a határvonalak már egyértelműen nem olyan élesek, mint anno voltak.