Címke: gyerek

Nem olyan rég Anita feltett egy kérdést: Mi volt az a könyv, ami megváltoztatta az életedet? Én, mint nagy könyvrajongó sokat gondolkodtam a válaszon,...

Valószínű, hogy ennek tudható be, amikor is anyósom az unokájára váró izgatottságban mesélni kezdett, elérhető helyen felejtett krémekről, amik abban a bizonyos 5 perc csendben teljes felhasználásra kerültek, a lehető legnehezebben takarítható helyeken

Vannak dolgok, amikkel halandó ember soha, vagy csak talán egyszer találkozik az életben. A lakáson átcikázó gömbvillám, teljes napfogyatkozás, vagy egy, az indexét irányjelzésre használó béemvés.

Az István kórház nem magánintézmény...de dolgozik az intézményben nagyon sok jó Ember: orvosok, nővérek, aneszteziológusok, műtős asszisztensek, szülésznők, ápolók, akiknek mind hálás vagyok!

Nem tündérmese sorozatot fogtok olvasni (de ami késik, nem múlik, hanem betekintést kaptok egy kislány mindennapi küzdelmeibe, vívódásaiba, amivel később hosszú évekig egyes egyedül kell megbirkóznia.

Az első öt évben többször éreztem magam mélyponton lelkileg, azonban az első fiunk születése után volt a legnehezebb, mert nem egyszerű kimozdulni innen, és ezt nem fizikálisan értem. Egy gyerek születése még inkább visszacsatol a családhoz, amolyan lelki „köldökzsinórt” képez, fizikai távolságot nem ismerve.

Balázs, aki kamionsofőr, 3-kor indul, tehát Ági fél 3-kor kel. Először… Azután visszaalszik. Mármint amíg Marci hagyja. Úgy fél 5-ig, akkor ugyanis enni KELL, mese nincs, azt pedig az ő 2 évese tudja, hogy anyából a legjobb.

Külföldön élni, társ nélkül, egyedülálló anyaként, egy izgő-mozgó 3 évessel, senkinek sem egyszerű. Lessenek be egy Angliában élő, belevaló nő, Ildikó El-Hajji mindennapjaiba.

Felsejlik életem első ruhavására, amikor túladni kívánván a már zsírparéjként szaporodó bababurkolatokon.

Nem vagyok “SZARANYA”! Nálam még feldolgozásra vár az, hogy egyes “insta-celeb-anyák” mennyire törik magukat azon, hogy a követőik szemében tökéletes képet fessenek magukról és a családjukról.