A tél a titkok időszaka is egyben. Néha napján sűrű köd rejti a szem elől a tájat, néha hó borítja. A Titkok kertjébe nehéz a bejutás.
A történelem során Magyarország mindig is közismert volt jó minőségű termőföldjeiről (még az Osztrák-Magyar Monarchiában is mi voltunk a birodalom ‘éléskamrája’), majd a Tokaji hírnevét megalapozva az egyik vezető bortermelő országgá léptünk elő.
Ahogy kecsesen, szinte királynőként végigvonult az asztalok között, és a kimonója véletlen hozzáért egy- egy férfi lábához, azok sorra összerezzentek, mint valami mágikus érintéstől.
A japánok egészségesebbek és az átlagéletkoruk is magasabb, mint nekünk itt nyugatabbra, de tévedés azt gondolnunk, hogy közöttük nem élnek kövér emberek.
Minden új év első napján, sokan szeretnék valamivel magukhoz vonzani a szerencsét, ami kitart a többi 365 napon is. Ezekhez gyűjtöttünk pár ötletet, más nemzetektől is. Hátha nekünk is beválnak.
A nap fénypontja, az a bizonyos pont az i-re viszont az volt számomra, amikor megláttam a magyar zászló színeit egy kis húsárubolt hűtőpultjában. Magyar szalámit árultak, egy ősi szamuráj városközpontban!
Ahogy végigsétáltam a parkon a reggeli ködben, megálltam egy pillanatra és hagytam, hogy az érzések magukkal ragadjanak. A fák lombja sátorként borult fölém és csak álltam ott a több ezer cseresznyevirág alatt.
