Pozitív gondolatokkal a fejemben, szívemben az elhatározással, előttem a céllal, hogy Rómába költözzek, tettem meg minden tőlem telhetőt, hogy belevágjak addigi életem legnagyobb kalandjába. Miért hoztam meg ezt a döntést?
Az első öt évben többször éreztem magam mélyponton lelkileg, azonban az első fiunk születése után volt a legnehezebb, mert nem egyszerű kimozdulni innen, és ezt nem fizikálisan értem. Egy gyerek születése még inkább visszacsatol a családhoz, amolyan lelki „köldökzsinórt” képez, fizikai távolságot nem ismerve.
Be kellett bizonyítanom, hogy érek annyit, mint bármelyik osztrák. Ma főszakácsként dolgozok egy csodaszép kávéház-étteremben, tehát szemmel látható a fejlődésem. Itt megtaláltam azt a szakmát, amiért ma élek-halok.
Balázs, aki kamionsofőr, 3-kor indul, tehát Ági fél 3-kor kel. Először… Azután visszaalszik. Mármint amíg Marci hagyja. Úgy fél 5-ig, akkor ugyanis enni KELL, mese nincs, azt pedig az ő 2 évese tudja, hogy anyából a legjobb.
Igen fontos, hogy az otthonunknak pozitív energiái legyenek, hiszen még ha meg is betegszünk néha, mert összeszedünk egy vírust amikor legyengül az immunrendszerünk, akkor is gyorsabban felépülhetünk és elkerülhetjük a visszatérő legyengüléseket.
Vártam a nagy napot, amikor végre babaillatban úszik minden, én meg rózsaszín ködben. Nem mellesleg talán újra női alakot öltök, vagy legalább valami hasonlót.
