A három erkély

Szerzőnk, Tisóczki Aliz novellája, a szereplők kitalált személyek.

0
254
A három erkély

A ruhák erdejétől alig látszott a kopott vas erkély és a még kopottabb ajtó. Felette színes rongyocskákat fűztek fel egy madzagra. Talán a madarak ellen, vagy csak a maguk szórakoztatására. A következő erkélyről, fürtökben lógtak a buja növények. Rátekeredtek a korlátra, elindultak felfelé és lefelé a falba csimpaszkodva.

Nyílt a ruhákkal teli erkély ajtó és egy végtelen hosszú hajú és legalább ilyen hosszú lábú lány lépett ki rajta. A lány oroszul, valami népdalba kezdett halkan. Közben a ruhákat rendezgette. Volt ott köpeny a sarki kisbolt egyenruhájával és egy virágárus jelmez.

Nappal nem messze innen, egy vegyeskereskedésben ácsorgott. Tele mindennel, amit a sok nemzetiségű környék csak megkívánt. Török óriási lapos kenyér, nagy tejesládákban kimérős savanyú káposzta, hatalmas feta sajt tömbök, és oliva bogyók. Színes, előre csomagolt édességek tocsogtak a cukorszirupban, és állt ott egy plafonig érő állvány teleaggatott fűszeres zacskókkal. Az ajtó előtt pedig felhalmozva az édes krumpli, papaya és mindenféle fura zöldségek és gyümölcsök kupacai.

A lány álmaiban otthon járt, a faluszéli kis házban, az udvarban tyúkokkal, meg a kecskével és egy bolhás loncsos kutyával. Vagy egészen másutt. Valami mesebeli tengerparti városkában, fehér házakkal és kanyargós utcákkal, ahova még sohasem jutott el, csak látta az egyik magazin képeslapján. Ha végzett a munkával a boltocskában, hátul a raktárban felvette a fodros szoknyás virágárus ruháját és bemetrózott a városba, hogy felnyalábolja a rózsás kosarát és elinduljon az éjszakában. Már nem félt. Csak szimpatikus párokhoz libegett oda és reménykedett, hogy gyorsan kiürül a kosara.

A szalagos erkélyről egy idős asszony köszönt le a lánynak. Feltűzött fehér kontya, hosszú pongyolaszerű színes ruhája és a sok gyűrűs ujjai egészen királynői tartást adtak a megjelenésének.

– Jelena, majd ugorjon fel egy citromos piskótára, ha végzett a ruhákkal. Tudom, hogy szereti. – Mosolygott le a lányra.

A három erkélyAz erkélyt színes rongyszőnyegek borították teljes hosszában és óriási tarka – barka párnák. Meg egy hatalmas kerek, fémtálca domború véséssel. Volt egy szétnyitható szék is, ha már nem esne jól felkelni a süppedős párnákról. Régen, amikor még táncosnő volt egy lokálban el se tudta képzelni, hogy eljön az idő, amikor már nem tudja a feje fölé lendíteni a lábait. De aztán elérkezett ez is. Szerencsére gyakran jött a kis unoka, a kis balerina, a büszkesége, aki szívesen hallgatta a nagymama történeteit.

A fürtös kislány minden szombat délután megjelent az asszonynál, és csak vasárnap ment haza. Most is neki készült a sütemény, de jut még belőle a lánynak a házban is. Kedves csendes lány és sosincs otthon. Biztos nem is eszik rendesen. Olyan véznácska. – Mint én voltam annak idején. – Gondolta Grace és megigazította az egyik csatot a hajában.

Kinyílt a harmadik ajtó is, a haragoszöld dzsungel mögül középkorú asszony kukkantott le az utcára. Festékes pólót és térdig érő vászonnadrágot viselt. Az ujjai is színesek voltak. Göndör, rakoncátlan szőke haját, egy ceruzával tekerte fel. Végig futtatta a tekintetét a fűszerek és a kígyóként tekergő többi zöld növényen. A festőállványt hagyta ott egy pillanatra, hogy kinézzen. Azért is kellett a sok növény, hogy egy picit elfeledtesse vele, hogy egy nyüzsgő város közepén él. Szerette ezt a házat, a kedves lánnyal az alatta lévő lakásban és az idős hölggyel az emeleten. Néha áthívta őket megmutatni min dolgozik és azok is meséltek kicsit az életükről. A lány orosz, a hölgy francia, ő maga pedig ausztrál. Furcsa egyveleg ebben a régi angol házban. És még ki tudja, hányféle náció élt itt előttük.

Nemrég vált el. Azóta csak a munkába temetkezett. Festett és kiállításokat szervezett. Éppen jó volt neki ebben a csendes házban. Jelenának ez a ház az elvágyódást, Grace – nek a megérkezést, neki pedig az átutazást jelentette. Ezt már kiderítette a beszélgetéseikből.

Mindhárman másféle fohásszal az ajkukon térnek nyugovóra esténként, és a hideg kőfalak megtelnek melegséggel. Ami álmukban pont oda repítette őket, ahová vágyakoztak.

Advertisement

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..