A herceg felesége

Szerzőnk, Tisóczki Aliz egy igazi mesebirodalomba varázsol minket, tele hercegekkel, kastélyokkal és igazi csodákkal.

0
131
A herceg felesége
Rajzolta: ViKiru
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl, volt egy csodálatos királyság. Ebben a királyságban csupa boldog ember lakott. Meg volt mindenük, nem kellett a holnap miatt aggódniuk. Mindig jutott kenyér az asztalra, és egy kis földecske minden családnak, hogy tudjanak boldogulni. Ebben a királyságban az öreg királynak egyetlen fia született. Ez a fiú lassan felcseperedett és igazán daliás herceg vált belőle. Felvirradt a nap, amikor az öreg király magához hívatta a fiát:

– Édes fiam, egy napon a tiéd lesz a birodalmam, de csak akkor leszek boldog és nyugodt, ha végre asszonyt hozol a házhoz, és megpillanthatom az unokámat. Határozd el magad, és válassz feleséget magadnak!

A herceg gondolkodott merre induljon, hogy szerető feleséget találjon, de sehogy se jött rá, mit kellene tennie ahhoz, hogy a jövendőbelije ne a király fiát, hanem az igaz társat lássa benne. Egyik nap megszületett a megoldás, és az apja elé állt:

– Apámuram, én most egyszerű gúnyába bújok, és felkerekedek feleséget keresni. Ne búsuljon, mert addig nem térek vissza, ameddig meg nem találom az én igaz, hites páromat. Magának csak annyi dolga van, hogy legyen még egy kicsi türelemmel.

Azzal magára vette a lovász ruháit, egy tarisznyát akasztott a vállára, és elindult egymagában, hogy feleséget találjon.

A herceg felesége

Ment, mendegélt az úton, ameddig egy faluba nem ért. Ebben a faluban elszegődött lovásznak, hogy jobban szemügyre vehesse a helyieket. Egy napon a szolgabíró lányának kocsija körül tüsténkedett, és hallotta miről szólt a beszélgetés közte, és az unokahúgai között.

– Képzeljétek, apámuram hozta a hírt, hogy a herceg feleséget keres. Biztosan nemsokára bált tartanak, hogy meghívjanak minden valamirevaló lányt az udvarba, hátha megakad a herceg szeme valamelyikünkön. – hallotta a kocsi mélyéről.

 – Ó, ha engem választana minden reggel tejben fürödnék, hogy a szépségem örökké tartson, és minden napra új ruhát varratnék magamnak. – lelkendezett az egyik lány.

– Ha rám esne a választása, minden évszakban másik rezidenciában tölteném az időt, és azokat csinosítanám, hogy a külhoni méltóságok is lássák, milyen gazdag a király.

A herceg úgy gondolta éppen eleget hallott, szedelőzködött, és megint az országúton találta magát. Amikor betért egy faluba vagy városkába, rendre beállt dolgozni, és hallgatta miket beszélnek az emberek az uradalom hercegéről, akiről már minden ember, de még a tücskök a fűben is tudták, hogy feleséget keres.

Már kezdett elkeseredni, hogy mégsem tarthatja meg az apjának adott szavát, és szégyenszemre egyedül tér vissza a palotába, amikor a folyóparton egy aranyhajú leányt pillantott meg, búzavirág koszorúval a hajában, ami pont olyan kék volt, mint a leány szeme.

 A leány, ahogy észrevette egyből felé intett, és izgatottan kérlelni kezdte.

– Kedves vándor, segíts kérlek! Látod ott azt a galambfiókát a vízben? Az imént pottyant ki a fészekből, de még kicsi és gyenge. Nem tud egyedül kijutni a partra. – A herceg valóban látta a kismadár fejecskéjét a zúgó folyóban, és a felette kétségbeesve köröző anyagalambot. Több se kellett neki, tüstént beleugrott a folyóba, és kimentette a csöpp madarat.

A herceg felesége

A lány elvette tőle a fiókát, és a ruhája szegélyében megszárította a pihés tollait.

– Köszönöm a jóságodat vándor! Ne feledd, aki jót cselekszik, azzal jó dolgok történnek. – azzal elsétált a leány, a herceg pedig csak nézte ámulva.

Aztán tovább haladt az útján, és a következő faluban újból elszegődött lovásznak, mert titkon abban reménykedett, hogy megtudja ki is ez a titokzatos leány.

Teltek múltak a napok, egyik a másik után egyhangúan. A herceg, ha az ideje engedte az erdőt járta. Szerette a természetet. Történt egyszer, hogy az erdő mélyéről őzsuta sírását, és egy leány hangját hallotta. Nagyon kíváncsi lett, ezért a hang irányába vette az útját, és megpillantotta a leányt fehér ruhájában, a derekáig érő aranyhajában pipacsokkal. Azon igyekezett, hogy egy őzet szabadítson ki egy fa gyökerei közül. Valahogyan egy üregbe lépett az állat és beszorult a lába, a kicsinye pedig mellette sírdogált. Ahogyan a leány észrevette, egyből magához intette az álruhás herceget.

– Éppen jókor! Kérlek segíts kiszabadítani ennek a szegény őznek a beszorult lábát. – kérlelte a herceget.

Annak több se kellett, egy gyengéd, de erős mozdulattal már ki is húzta az őz lábát az odúból.

-Szép leány! Egy szavadba kerül és máskor is a szolgálatodra leszek, csak áruld el ki vagy? – kérdezte a leányt.

– Ha szeretnéd megtudni ki vagyok, gyere el a heti vásárra és ott mindenre fény derül. – Azzal tovább sétált a lány a tisztáson és a herceg megint csak a szemével követte a fehér, libbenő szoknyája körvonalát.

Elérkezett a vásár napja. A herceg is ott tolongott a néppel a főtéren, amikor megjelent az emelvényen az ispán, és mellette a szőke leány. Az emberek sorban eléjük járultak ügyes – bajos gondjaikkal. Az ispán pedig sokszor odahajolt a lányhoz, hogy a kikérje a véleményét.

– Ki ez a lány, hogy még az ispán is ad a véleményére? – kérdezte a mellette álló embert.

– Az ispán édeslánya.

De nem akármilyen ez a lány, mert beszél az állatok nyelvén. A madarak hozzák neki a híreket, ha valamelyik állat bajba kerül, és a lány rendre odamegy segíteni, ezért cserébe bármi történik a vármegyében, mindenről beszámolnak neki.

Minden peres ügynél tudja kinek van igaza, mert mindenütt van egy ló, egy tehénke, egy kutya, aki megadja a választ.

– Ennél a lánynál tökéletesebb feleséget nem is találhatnék. – gondolta magában a herceg.

Még aznap üzent a palotába, hogy hozzák utána a lovát és a legszebb ruháját, mert lánykérőbe készül. A király boldogan elküldetett mindent a fiának amire csak szüksége lehet, és várta a napot, amikor végre hazaér a herceg maga is. Másnap a herceg felöltötte a díszes ruháját, a derekára csatolta a kardját, és az ispán elé járult. Az azt sem tudta, hogy hajlongjon, annyira meglepte a herceg látogatása.

– Minek köszönhetek ekkora megtiszteltetést, hogy a herceg éppen a mi szerény hajlékunkba látogatott el? – kérdezte csodálkozva.

– Egy nagyon fontos ügyben kerestem fel, de mielőtt előadnám a jövetelem okát, kérem hívassa elő a lányát, hogy ő is fültanúja legyen az elhangzottaknak.

Rövid várakozás után a leány is előkerült és csodálkozva nézett az erdőből ismert idegenre, aki most teljesen másképp festett ebben a fényes ruhában.

 – Ispán uram és kedves leánya! Az apám megkért, hogy keressek magamnak feleséget. Bejártam a birodalom minden kisebb-nagyobb faluját és végre megtaláltam a lányt, akiből igazán tökéletes királyné válna az oldalamon. Kérem, adja nekem a lánya kezét, ha ő maga is belegyezik.

A herceg felesége

A leány száját elhagyta az áhított igen és azon nyomban lovakat fogattak be, hogy a királyi várban megüljék az esküvőt. A nép ujjongott. Eddig is boldogságban éltek, de most, hogy az új királyné segédkezett a nép gondjainak enyhítésében, az összes birodalom közül ez lett a legeslegboldogabb.

Még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Itt a vége, fuss el véle!

FORRÁS1000 Words Magazine author: Tisóczki Alíz
Előző cikkSajttortás PALACSINTA álom – Mérai Kata receptje
Következő cikkNem csak gyermeknapra és nem csak kisgyermekes szülőknek!
Bemutatkozás A nevem Tisóczki Aliz. Ha magamra gondolok az első, ami eszembe jut, az a kíváncsiság. A válaszok pedig jöhetnek bárhonnét. Iskolákból, könyvekből, barátoktól. Több munkában is kipróbáltam magam, de úgy érzem, hogy a mostani már marad. Klinikai fogászati higiénikus vagyok. Ha bármilyen kérdésed van fogápolásról ne habozz. Imádok olvasni. Innen már csak egy lépés volt az írás. Hat éves voltam, épp, hogy csak ismerkedtünk a betűkkel, amikor az első önálló versike megszületett a fejemben, Azóta is szívesen írok mindenféléről, ami fontos, érdekes, vagy megnyugtató számomra. Érdekel a történelem. De nem a politikai, hanem az összes többi. Például az ételek története. Ezzel kapcsolatban évekig blogot vezettem, hogy más is elolvashassa milyen különleges anekdotákra bukkantam. Szeretek főzni, de amikor az ételekre gondolok nem egy recept listáját látom magam előtt, hanem egy emléket. Kinek készítettem, hol ettem és mikor. Vagy egy világot, amit köréje képzelek. Ebből az egyvelegből születnek a gasztró novelláim. Ha olvasod az írásaimat, talán egy szeletet meglátsz belőlem is. Köszönöm, hogy itt vagy. Aliz https://1000wordsmagazine.com

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.