Legenda Samről, az elsüllyeszthetetlen macskáról

Az állatok is képesek véghezvinni hőstetteket és ebben a macskák sem kivételek. Az pedig, hogy miként értelmezzük a hőstett szót, mindenkinek legyen a saját személyes véleménye. Mindenesetre Sam, a macska története annyira különleges és nem megszokott, hogy érdemes feleleveníteni újra. Elsüllyeszthetetlen Sam kalandjairól Tisóczki Aliz mesél nekünk.

0
1504
A macskákat sokan hasznavehetetlen, maguknak való állatoknak tartják, de legalábbis azok, akik sosem éltek velük egy háztartásban. Pedig a macska dorombolás jótékony hatásairól több tanulmány is íródott már. A cicák elsősorban egymással, vagy kicsinyeikkel kommunikálnak ezzel a furcsa hanggal, de saját magukat is nyugtatják, gyógyítják vele. Viszont ránk, emberekre is csodálatosan hat. Megállapították, hogy a macskadorombolás enyhíti a légzési problémákat, és nem csak a macskáknál, de az embereknél is segíti a sebek gyógyulását, erősíti a csontokat, felgyorsítja a csonttörések regenerálódását, csökkenti a csontritkulás kockázatát, sőt a szívinfarktus elkerülésére, vagy a koleszterinszintre is jó hatással van. Na de ne legyünk ilyen tudományosak, elvégre rövidesen egy legendás cica történetével ismerkedünk meg.

Annyit megemlítenék még elöljáróban, hogy bizonyos feladatokkal mégis megbízták ezeket a lusta és öntörtvényű állatokat. Az egyiptomiak a Níluson hajókázva sokszor vittek magukkal macskát, hogy megfogják a fedélzetre tévedő madarakat. Ezt a technikát felhasználva, a vikingek a rágcsálók elcsípésére állítottak szolgálatba macskákat, a vízi utazásaik során.

A világháborúk alatt is szolgáltak macskák a hajókon, hogy némileg oldják a legénység stresszét.

De most már elég volt a bevezetőből, térjünk rá Sam-re, aki három elsüllyesztett hajóról is szerencsésen megmenekült, így bizonyítva a macskák legendás kilenc életét.

 Korai gyermekkoráról csak annyi ismeretes, hogy valahol Németországban látta meg a napvilágot Oszkár – ahogy első gazdája, egy német matróz elnevezte. Titokban jutott fel a Harmadik Birodalom kétségkívül legimpozánsabb hadihajójára, a Bismarckra. A tekintélyt parancsoló 241 méter hosszú, csaknem 42 ezer tonnás csatahajó 1941. május 18-án hajózott ki, hogy sikerre vigye a Rheinübung-hadműveletet. Az Atlanti-óceán rettegett hírű hajójának küldetése az angol tengeri kereskedelmi útvonalak megszüntetése volt. A Bismarck – fedélzetén Oszkár tengerésszel – és a vele együtt támadó Prinz Eugen csatahajóval azonban nem sokáig folytathattak zavartalan hajtóvadászatot a fegyvertelen szállítókonvojok ellen.

 Május 24-én reggel megjelent a horizonton a Brit Királyi Haditengerészet flottája és megkezdődött a német hajók utáni hajsza.

Sokáig úgy tűnt, hogy az angolok minden igyekezetük ellenére nyomát veszítik a Bismarcknak és a Prinz Eugen nehézcirkálónak. Ám a nap végére a HMS Ark Royal repülőgép-hordozó, és a róla indított 15 Swordfish repülőgép végzetesen megsebezték a német hadihajót. A Bismarck kapitányának utolsó üzenetében ezek voltak: „- A hajó irányíthatatlan. Az utolsó lőszerünkig harcolunk.”

Az ily módon kifárasztott matrózok végső vesztét három torpedó okozta, amiket az HMS Dorsetshire-ről indítottak el. Mire elsüllyedt, több mint kétezer német tengerész veszítette életét. Mindössze 118 embert sikerült a briteknek kiemelni a haragos óceánból, és a legnagyobb meglepetésükre egy macskát is Oszkárt, aki az egyik roncsdarabon kapaszkodott. A túlélők a HMS Cossack rombolóhajó fedélzetére kerültek, közülük Oszkár volt egyetlen, akit nem zártak fogolycellába, ugyanis az angol matrózok annyira megszerették a furcsa matrózt, hogy meggyőzték parancsnokukat, hogy ez az ellenséges egyén nem jelent veszélyt a küldetésükre. Magukhoz vették és addig ápolgatták, míg túl nem tette magát a harcok okozta traumán.

Az elkövetkezendő hónapokban Oszkár a HMS Cossack legénységével szolgált együtt. Persze a hajó parancsnokában olykor élt a szabotázs gyanúja, mert a fekete-fehér foltos matróz nem csak a betolakodó egerekre vadászott: ugyanis többször rajtakapták az ellátmányraktár jogtalan megdézsmálásán.

A macska számára azonban hamarosan véget értek a boldog békeidők. 1941. október 24-én a Cossack súlyos torpedótalálatokat kapott a Gibraltári-szoros közelében. A legénységgel együtt Oszkárt is átmenekítették az HMS Legion rombolóra és megkísérelték hazavontatni a halálos sebet kapott hajót. Az időjárás azonban egyre rosszabbra fordult, ezért a sérült Cossack-ot végül magára hagyták. Ezzel Oszkár azon kevesek egyikévé vált, akik már két hajótörést is túléltek, ráadásul két egymással szemben álló nemzet flottájában.

A vitorlázásban használatos, átlósan sárga és piros „ember a vízben” jelentésű zászlót azóta gyakran Oszkár néven is emlegetik.
Mikor bajtársaival felkerült az HMS Ark Royal repülőgép-hordozóra, a híres macskát már mindenki Elsüllyeszthetetlen Sam néven emlegette.

A cica még alig heverte ki az újabb katasztrófát, amikor november 14-én az Ark Royal szokásos Málta és Gibraltár közötti őrjáratát végezte, és egyszerre csak torpedótámadás érte. Megpróbálták partra vontatni a hordozót, de Gibraltártól mindössze 30 kilométerre oldalára fordult és elmerült. Sam-et bajtársai körében egy, a vízfelszínen ringatózó ajtólapon találta meg a HMS Lightning legénysége, majd átkerültek a HMS Legion romboló hajóra.

A kimenekített macskáról az HMS Lightning hajóorvosa azt írta: „- Különösebb sérülést nem találtam, de az egyed igen-igen mérgesnek tűnik.”

Ugyan már nem volt a fedélzetén, de érdemes tudni, hogy a mentőakció után a a HMS Legion 1942 március 26.-án, a HMS Lightning pedig 1943 március 12.- én elsüllyedt.

Ekkor jött el a pillanat, hogy Elsüllyeszthetetlen Sam haditengerészeti karrierje befejeződött. Felettesei jobbnak látták végérvényesen partra tenni, bízva abban, hogy a Brit-szigeteket már csak nem tudja hullámsírba küldeni. Megérdemelt nyugdíját egy ír matróz belfasti házánál töltötte, 1955-ös haláláig.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..