Szóló vitorlás túra az Egyesült Királyság körül

Néhány hete Orbán Péter megvalósította az egyik álmát. Egyedül körül vitorlázta az Egyesült Királyságot. Erről az útról beszélgettünk Péterrel. Szerzőnk, Tisóczki Aliz interjúja.

Szóló vitorlás túra az Egyesült Királyság körül
Néhány hete Orbán Péter megvalósította az egyik álmát. Egyedül körülvitorlázta az Egyesült Királyságot.
Erről az útról beszélgettünk Péterrel.

T.A.: Korábban is vitorláztál egyedül. Milyen tapasztalatokat gyüjtöttél azon az úton?

O.P.: Igen, már korábban is vitorláztam egyedül. Az igazat megvallva leginkább egyedül szeretek vitorlázni. Tavaly résztvettem egy Jester challange elnevezésű óceáni vitorlás „versenyen” vagy mondhatjuk inkább kalandozásnak is, ami az angliai Plymouthból a portugál Azori szigetekre tartott. Ez nem igazán verseny, mert nincsenek helyezések és csak viszonylag kis hajókkal, 30 láb alattiakkal lehet indulni. A részvételhez tapasztalat az óceáni szólóvitorlázásban, az óceán és a természet tisztelete, szeretete.

Ezer szóval, ezer gondolat

A cél pedig a biztonságos megérkezés ezen a versenyen. Ezek voltak a legfontosabb dolgok, amiket megtanultam.

A tavalyi Jester challengen egy nehéz időjárási szituációba találta magát a mezőny, így a 24 hajóból csak 10 érte el az Azori szigeteket. Én a Tisza nevű kis 22 lábas hajómmal 29 nap és 1954 tengeri mérföld levitorlázása után a spanyolországi Cangas város marinájában kötöttem ki. Abból a szempontból szerencsésen alakult az út, hogy nagyon szép a környék. Több kisebb túrát tettem az öblök és a szigetek között.

T.A.: Mesélnél kicsit a hajóról? Mik a paraméterei? Hogyan találtad?

O.P.: A mostani hajóm egy Contention 33, Cerf névre hallgató 33 lábas ¾ tonnás IOR óceáni verseny vitorlás a hetvenes évekből.

Igazából 26-27 lábas hajókat nézegettem, de Cerf is ott volt a listán. Egy kicsit drágábban hirdették a többinél így meg se néztem, amíg egyszer csak lejebb vitték az árát. Másnap már ott is voltam. Egy kicsit elhanyagolt, egyszer szebb napokat látott verseny vitorlás, amin azért látszott, hogy nem olyan régen kb. négy évvel ezelőtt még karbantartották.  Mielőtt elhagytuk volna a kikötőt, a tulaj még adott egy utolsó, kedvezőbb ajánlatot, amin körülbelül egy órát gondolkodtam és másnap reggel már az enyém volt a hajó, és kezdőtött a felújítás. T.A.: Hogy készültél fel ekkora útra?
O.P.: Az útra felkészülés leginkább a hajó felkészítéséből állt. Elsősorban a motorkarbantartás és a szerelés volt a legfontosabb. Itt az angol partoknál életbevágóan fontos egy erős és megbízható motor az állandó apály-dagály és áramlások miatt. Sokszor még motorral is kihívás bejutni a biztonságot jelentő öblökbe, vagy kikötőkbe. Utánna következett a hajó aljának tisztítása, festése, a csapok és kormány ellenőrzése és az automata kormányok beszerelése. A tavalyi úton sok problémám volt a hajó autómata kormányzásával, így a Cerf-fen van egy szélkormány és két teljesen külön rendszeren működő automata kormány. Ennek köszönhetően most nem is kellett kézzel kormányoznom.  Az álló kötélzet és vitorlaellenörzését és javítását szakemberek végezték így cserencsére ezekkel sem adódott semmi problémám az úton.

T.A.: Hogyan tervezted meg az útvonalat?

O.P.: A klasszikus útvonal, körbehajózni az Egyesült Királyságot, az út az óramutató járásával egyezik meg északnak tartunk a nyugati partoknál Írországot kerülve egészen a Shetland szigetek legészakibb világítótornyáig, ott fordulunk le délnek a keleti partoknál. Én pont az ellenkező irányt választottam több okból kifolyólag.  – nehezebb vitorlázni, több a szembe szél a nyugati oldalon, – egy jó időjárás ablakkal egyben fel tudok vitorlázni a Shetland szigetekig a keleti parton. Amúgy sincs túl sok lehetőség védett öblöket találni, jobb túl lenni rajta gyorsan. – A nyugati part szebb, látványosabb és tagoltabb, sok horgonyzási lehetőséggel könnyebb, biztonságosabb helyet taláni ha jön a vihar az Atlanti óceán felől.

T.A.: Mivel telnek az órák egy egyszemélyes hajótúrán?

O.P.: A szóló vitorlázásnál állandóan készenlétben kell lenned, amíg a hajó nincs horgonyon, te se pihenhetsz húsz- harminc percnél többet. Ezen az úton, amikor vitorláztam folyamatosan vitorlásruhában voltam és a mentőmellény is rajtam volt. Nem aludtam ágyban, csak ülve, nehogy elaludjak hosszabban.
A leghosszabb szakasz ezen a túrán az első volt, ami hét napig tartott Southamptonból egészen fel a Shetland szigetekig Lerwickbe. Ez a szakasz összesen 754 tengeri mérföld volt.  Változékony szélben, nagyon forgalmas hajózási utakat keresztezve, valamint szerelőműveket, olajfúró kutaket és halászhajókat kerülgetve az északai tengeren nem sok időd van pihenni. Igazából egész nap dolgozol. Egyáltalán nem pihenés az út. A folyamatos vitorla cserék és a forgalom szemmeltartása mellett, csak enni van időd. A megfelelő étkezés nagyon fontos. Nem tudsz rendesen döntéseket hozni, ha éhes vagy és fáradt is. Éppen elég az egyik.

T.A.: Hogyan tartottad a kapcsolatot a külvilággal?

O.P.: A kapcsolatot kétirányú inReach kommunikációs készülékkel tartottam a szárazfölddel. Ez egy kis kézi készülék, ami műholdon keresztül kommunikál, így a föld bármelyik részéről tudok sms-t küldeni és fogadni. Nagyon hasznosnak bizonyult és megbízhatóan működött.

T.A.: Mi az az élmény, amit nem kaphattál volna meg, ha például autóval járod körbe a szigetet?

O.P.: Nagyon szeretem a változó tenger látványát, ahogy minden napszakban más arcát mutatja. Néha csatlakoznak a hajóhoz delfinek, madarak. Jó kiszakadni a mindennapi körforgásból és egy más léptékű életet élni, ahol más a fontossági sorrend. Sok sportot kipróbáltam, de az egyik legnehezebbnek a tengeri vitorlázást tartom.  Megismerni a saját fizikai és mentális korlátaimat. De olyan élményeket ad, amit a városi élettől soha nem kaphatok meg.

Ezer szóval, ezer gondolat

A vitorlázás az egyik utolsó olyan utazási forma, ahol meg kell találnod az összhangot a természettel. Ha megtalálod, akkor eljutsz a célodhoz…

T.A.: Péter megoszt velünk néhány képet is az útjáról. Íme:

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here